A hiányzó 600 ezer év: Egy rejtélyes kéz, amely 2,4 millió éve követ pattintott Ázsiában

Az emberiség hajnalának kutatása olyan, mint egy gigantikus kirakós játék, amelynek a legtöbb darabja elveszett az idő homályában, a megmara...

Az emberiség hajnalának kutatása olyan, mint egy gigantikus kirakós játék, amelynek a legtöbb darabja elveszett az idő homályában, a megmaradtak pedig gyakran nem ott bukkannak fel, ahol számítanánk rájuk.

A legújabb antropológiai és régészeti eredmények Kelet-Ázsiából most egy olyan ellentmondásra hívják fel a figyelmet, amely alapjaiban írhatja felül az emberi vándorlásról és evolúcióról alkotott eddigi elképzeléseinket. A kérdés egyszerű, mégis hátborzongató: ki vagy mi készített kőeszközöket Kína területén több százezer évvel azelőtt, hogy az első hivatalosan elismert emberi ős, a Homo erectus betette volna oda a lábát?

A történet középpontjában a Hupej tartományban található Juncsien lelőhely áll, amely már évtizedek óta lázban tartja a tudósokat. Itt korábban három ősi koponyát fedeztek fel, amelyek kora körül hosszas viták zajlottak. A Science Advances folyóiratban nemrégiben közzétett tanulmány azonban pontot tett a találgatások végére, és megdöbbentő eredményt hozott. (1)

Az új, precíziós kormeghatározási módszerek segítségével a kutatók megállapították, hogy a juncsieni koponyák körülbelül 1,77 millió évesek. Ez az adat azért rendkívüli, mert ezzel Juncsien lett a legidősebb megerősített, érintetlen rétegből származó Homo erectus lelőhely egész Kelet-Ázsiában. A korábbi becslésekhez képest ez közel egymillió éves ugrást jelent az időben visszafelé, ami önmagában is tudományos szenzáció.

Azonban ez a felfedezés nemcsak megoldott egy régi problémát, hanem egy sokkal nagyobb és nyugtalanítóbb szakadékra is rávilágított. Miközben a juncsieni leletek "csupán" 1,77 millió évesek, Kína más területein találtak már olyan megmunkált kőeszközöket, amelyek kora eléri a 2,4 millió évet.

Az észak-kínai Hszihoutu lelőhelyen talált tárgyak, vagy a Sangcsen területén előkerült, 2,1 millió évesre datált eszközök egyértelműen bizonyítják a tudatos szerszámhasználatot. A matek viszont nem jön ki: több mint 600 000 évnyi űr tátong az első ismert eszközök és az első ismert emberi maradványok között. Ez a felismerés arra kényszeríti a kutatókat, hogy szembenézzenek a lehetőséggel: valaki már azelőtt pattintotta a követ Kelet-Ázsiában, hogy a felegyenesedett ember egyáltalán megérkezett volna a kontinensre.

Ahhoz, hogy megértsük a juncsieni eredmények súlyát, érdemes megnézni a kontextust. A Homo erectus, azaz a "felegyenesedett ember" volt az első olyan emberelőd, amely már teljesen két lábon járt, tüzet használt, bonyolultabb kőeszközöket készített, és képes volt hatalmas távolságokat megtenni. Afrikából kiindulva meghódította Európát és Ázsiát, és több mint egymillió éven át uralta a bolygót.

A 1,77 millió éves juncsieni dátum kísértetiesen közel esik a Grúziában található Dmanisi lelőhely korához (1,78–1,85 millió év), amely jelenleg az egész ázsiai kontinens legidősebb megerősített Homo erectus lelőhelye. Ez a szinte azonos idősáv elképesztő kérdéseket vet fel a vándorlás sebességéről. Hogyan lehetséges, hogy ezek az ősemberek szinte egyszerre bukkantak fel a Kaukázusban és a távoli Kínában? Vagy talán nem is egyetlen hullámban érkeztek?

A legnagyobb rejtélyt mégis a "névtelen szerszámkészítők" jelentik. Ha a 2,4 millió éves eszközök valódiak – és a geológiai bizonyítékok szerint azok –, akkor két fő elmélet marad. Az első lehetőség, hogy a Homo erectus sokkal korábban érkezett meg Kínába, mint ahogy azt a juncsieni koponyák sugallják, de a maradványaik vagy nem maradtak fenn, vagy még felfedezésre várnak. A régészetben a "bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka", így lehetséges, hogy csupán a szerencsén múlik, mikor bukkan elő egy 2 millió évesnél is idősebb emberi fosszília.

A második, ennél merészebb elmélet szerint a Homo erectus előtt egy másik, eddig azonosítatlan hominin (emberféle) csoport élt a régióban. Ez a faj megelőzte a felegyenesedett embert, belakta Ázsiát, majd nyom nélkül eltűnt a történelem süllyesztőjében, csak a pattintott köveit hagyva hátra. A tanulmány szerzői maguk is elismerik, hogy az ázsiai régészeti leletek ma már régebbiek, mint a Homo erectus hagyományosan elfogadott, 1,9 millió évvel ezelőtti megjelenése Afrikában. Ez pedig megnyitja az utat az "alternatív emberelődök" elmélete előtt, akik talán még a Homo habilis szintjén álltak, vagy egy teljesen különálló evolúciós ágat képviseltek.

A tudomány precizitása itt válik kulcsfontosságúvá. Egy kétmillió éves üledékréteg kormeghatározása nem egyszerű feladat. Korábban mágneses térerő-elemzéssel és állati fogak sugárzásalapú vizsgálatával próbálkoztak Juncsienben, de az eredmények ellentmondásosak voltak. A mostani kutatás során azonban egy kifinomult, úgynevezett betemetődési kormeghatározási módszert alkalmaztak.

Ez a technika a kvarckavicsok által elnyelt radioaktív elemek bomlását méri: amint a kavics a föld alá kerül, az elemek ismert ütemben bomlani kezdenek, így a réteg belső órájaként funkcionálnak. A kutatók közvetlenül abból a rétegből vettek mintát, amelyben a koponyák feküdtek, és az eredmény 1,77 millió év lett. Egy mélyebb réteg 1,76 millió évet mutatott – ez a konzisztencia adja a felfedezés sziklaszilárd alapját.

Juncsien hitelességét tovább erősíti a környezet. Más híres kínai lelőhelyeken, például Jüanmouban, a leleteket gyakran a felszínen találták meg, ami bizonytalanná teszi a pontos korukat. Juncsienben viszont a koponyák érintetlen üledékben pihentek, állatcsontok és több mint 500 kőeszköz társaságában. Sőt, néhány kvarcminta, amit a kormeghatározáshoz használtak, maga is viselte a szerszámkészítés nyomait. Ez megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy a kormeghatározás és az emberi jelenlét közvetlenül kapcsolódik egymáshoz.

A történet azonban még nem ért véget, sőt, talán most válik igazán izgalmassá. Juncsienben eddig három koponyát találtak. Az első kettő az évezredek alatt az üledék súlya alatt súlyosan összenyomódott, ami megnehezítette a vizsgálatukat. Már ezeknél is észrevettek olyan anatómiai eltéréseket a pekingi emberhez képest, amelyek a fajon belüli nagyfokú variációra utaltak.

A harmadik koponya viszont, amelyet 2021 és 2022 között tártak fel, állítólag sokkal jobb állapotban maradt fenn. Ennek a leletnek a részletes elemzése még várat magára, de a tudományos közösség feszülten figyeli a híreket. Ez a koponya lehet a kulcs, amely végre megmutatja, pontosan ki is volt az a "juncsieni ember".

Bár a juncsieni leletek rögzítettek egy fontos pontot az idővonalon, a 2,4 millió éves szerszámok készítőinek kiléte továbbra is a történelem előtti idők egyik legnagyobb rejtélye marad. Jelenleg úgy tűnik, Kína korai történelmének első fejezeteit olyan kezek írták – vagy inkább faragták kőbe –, amelyeket még nem ismerünk.

Amíg nem kerül elő egy olyan fosszília, amely passzol a legősibb eszközökhöz, addig az emberiség ázsiai hajnala egy sötét, de végtelenül izgalmas titok marad. A juncsieni koponyák tehát nem a választ, hanem a következő nagy kérdést jelentik: ki járt ott előttük? (2)

(1) - https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv
(2) - https://studyfinds.com/something-made