Az elfeledett mélység: A Gízai-fennsík alatti titkos alvilág nyomában

A Gízai-fennsík évezredek óta az emberi civilizáció egyik legrejtélyesebb helyszíne. A monumentális piramisok és a mozdulatlan Szfinx árnyék...

A Gízai-fennsík évezredek óta az emberi civilizáció egyik legrejtélyesebb helyszíne. A monumentális piramisok és a mozdulatlan Szfinx árnyékában generációk óta kutatják a választ arra, hogyan és miért épültek ezek a felfoghatatlan alkotások.

Miközben a legtöbb tekintet az ég felé, a kőóriások csúcsaira szegeződik, egy új felfedezés arra enged következtetni, hogy a valódi válaszok talán a lábunk alatt, a sivatag forró homokja és a kemény mészkő sziklarétegek mélyén rejtőznek. Három precíziós mérnöki munkával kialakított akna újrafelfedezése ugyanis egy olyan kiterjedt földalatti hálózatra utal, amelyről eddig csak az ókori görög történetírók suttogtak.

A Nagy Szfinx, valamint Hufu és Hafré piramisai által bezárt háromszögben elhelyezkedő függőleges járatok több mint 40 méter mélyre nyúlnak le az alapkőzetbe. Ami igazán megdöbbentette a kutatókat – köztük Armando Meit, a Khafre Research Project munkatársát –, az a falak hihetetlen simasága és a járatok geometriai pontossága. Ezek nem egyszerű víznyerő kutak vagy sietve kivájt üregek. Felépítésük kifinomult mérnöki tudásról tanúskodik: a négyszögletes falakat mészkő- és homokkő blokkokkal bélelték ki, amelyek illeszkedése leginkább a modern precíziós gépek alkatrészeire emlékeztet.

Körülbelül 12 méteres mélységben mindegyik akna egy hatalmas, 24 méter széles üregbe torkollik, amely körülöleli a járatot. Ez az elrendezés kizárja a természetes erózió lehetőségét; itt tudatos, nagyszabású tervezés nyomait látjuk. A műholdas felvételek és a radarvizsgálatok pedig azt sugallják, hogy ezek a kamrák a felhalmozódott törmelék alatt még mélyebbre nyúlnak, egy évezredek óta érintetlen, földalatti építészeti komplexum képét vetítve előre.

Ez a felfedezés különös súlyt ad Hérodotosz, a híres görög történetíró szavainak, akit sokszor vádoltak túlzásokkal. Hérodotosz egy hatalmas egyiptomi labirintusról számolt be, amely 3000 kamrát foglalt magában – ezek fele a föld alatt rejtőzött –, és említést tett egy nagy méretű, szintén a felszín alatt elhelyezkedő piramisról is.

A tudósok évszázadokon át vitatkoztak azon, hogy ez vajon a képzelet szüleménye vagy valós leírás volt-e. A most dokumentált függőleges járatok és a modern szkennelési technológiák által kimutatott anomáliák azonban azt jelzik, hogy az ókori író egy olyan valóságos építészeti csodát írhatott le, amely eddig elkerülte a modern régészet figyelmét.

Bár a hír ma szenzációként hat, a történelem során többször is felbukkantak már utalások ezekre a struktúrákra. Az 1800-as évek felfedezői, mint Giovanni Caviglia és Henry Salt, már feljegyeztek különös kutakat a Szfinx és a Hafré-piramis feljárója közelében. Pierre-Jean Mariette francia régész az 1860-as és 80-as években további anomáliákat térképezett fel. Később, 1929 és 1939 között olyan elismert tudósok, mint George Reisner, Hermann Junker és Szelim Hasszán, azonosítottak egy üregsorozatot a Szfinx és Hafré piramisa között. Vizsgálataik után azonban a területet hosszú időre elfelejtették, és a sivatag homokja visszakövetelte a titkokat – egészen mostanáig.

Armando Mei és csapata, köztük Corrado Malanga professzor és Filippo Biondi mérnök, a legmodernebb technológiát hívta segítségül: a SAR (Synthetic Aperture Radar) műholdas képalkotást. Az űrből érzékelt spektrális nyomok segítségével sikerült pontosan beazonosítaniuk a korábbi felfedezők által említett aknákat. Az első, a Szfinxtől északkeletre található akna mélysége megközelíti a 40 métert, ami egy tizenkét emeletes épület magasságának felel meg. Négyszögletes szája és döbbenetesen sima falai olyan építési módszerekre utalnak, amelyeket a mai napig nem értünk teljesen.

A második akna szinte tökéletes mása az elsőnek, mind minőségben, mind méreteiben. Ez a Hafré-piramis felvonulási útja mellett található, amely eredetileg a völgytemplomot kötötte össze a piramissal. Itt is megtalálható ugyanaz a precíziós megmunkálás és az aknát övező különleges csatorna. Amikor két ilyen, azonos specifikációkkal rendelkező struktúrát találnak egymáshoz közel, az már nem véletlen, hanem egy szisztematikus, átfogó terv létezését bizonyítja.

A harmadik akna, amely a Hufu-piramis keleti oldalán fekszik, talán a legizgalmasabb mind közül. Bejáratát tartóblokkokkal erősítették meg, ami arra utal, hogy az ókorban gyakran használták. A nyugati falába vájt mélyedés pedig feltételezhetően terhek emelésére vagy irányítására szolgáló szerkezetek befogadására készült.

Ami azonban igazán lenyűgöző, az a struktúrák elrendezése. A három fő akna kevesebb mint 50 méterre fekszik egymástól, és egy olyan mintázatot alkotnak, amely kísértetiesen tükrözi a három nagy piramis elhelyezkedését. Ez az igazodás kísértetiesen hasonlít az Orion-öv csillagainak állásához, amelyről sok kutató úgy véli, hogy a piramisok elrendezésének is alapjául szolgált.

Úgy tűnik, az ókori egyiptomi építészek egyfajta "tükörvilágot" hoztak létre a föld alatt, amely a mennyei rendet hivatott leképezni. A közelben talált két kisebb, durvább megmunkálású akna valószínűleg későbbi próbálkozás lehetett az eredeti hálózat elérésére vagy utánzására, de azokból hiányzik az eredetiek mélysége és csiszolt tökéletessége.

A modern talajradar (GPR) és az elektromos ellenállás-tomográfia további anomáliákat mutatott ki a Szfinx környékén, amelyek összekapcsolódó üregekre utalnak. Mei érvelése szerint a precizitás, az összehangoltság és a kozmikus mintázat egy tudatosan felépített, szakrális és mérnöki rendszert alkot. A felszíni emlékművek alatt egy bonyolult árok- és aljzatrendszer, mély sziklába vájt aknák és kutak hálózata bizonyítja, hogy az ókori építők ugyanolyan aprólékos gonddal alakították ki a földalatti birodalmat, mint a magasba törő piramisokat.

Ezeknek a járatoknak a pontos célja még mindig vita tárgyát képezi. Vajon rituális felajánlások helyszínei voltak, vagy egy komplex hidraulikus rendszer részei? Egyes elméletek szerint kapcsolatban állhattak a Nílussal, és egy bonyolult vízgazdálkodási hálózatot alkottak. Mások úgy vélik, hogy ünnepi terekhez vagy szent tárgyak tárolására szolgáló kamrákhoz vezettek. Egy dolog azonban biztos: a Gízai-fennsík egy olyan kiterjedt, mélységi dimenzióval rendelkezik, amelyet a hagyományos régészet túl sokáig figyelmen kívül hagyott.

Ahogy Armando Mei fogalmazott: minden mérés és radarkép egyetlen következtetés felé mutat – a Gízai-fennsík olyan titkokat őriz, amelyek alapjaiban írhatják felül az ókori Egyiptomról alkotott tudásunkat. Ezek az aknák nem csupán érdekességek, hanem kapuk egy ismeretlen, felfedezésre váró világba.

Ha a további kutatások igazolják a feltételezéseket, végre kezünkbe kerülhet a kulcs azokhoz a rejtélyekhez, amelyek évezredek óta foglalkoztatják az emberiséget. Akár Hérodotosz labirintusához vezetnek, akár az ókori civilizáció egy teljesen váratlan arcát mutatják meg, ezek a járatok korunk egyik legizgalmasabb egyiptológiai rejtvényét jelentik. (1)

(1) - https://www.ancient-origins.net/news