Rejtély Petrozavodszk felett: Több száz szemtanúja volt egy medúzaszerű objektumnak az égen

Vannak pillanatok a történelemben, amikor a valóság szövete látszólag felfeslik, és valami olyan szüremlik be rajta, amire sem a korabeli tu...

Vannak pillanatok a történelemben, amikor a valóság szövete látszólag felfeslik, és valami olyan szüremlik be rajta, amire sem a korabeli tudomány, sem a józan ész nem kínál kész válaszokat. 1977. szeptember 20-ának hajnalán, az észak-oroszországi Petrozavodszk lakói egy ilyen pillanat részeseivé váltak.

Ami akkor az égbolton megjelent, nem csupán egy futó fényjelenség volt, hanem egy olyan monumentális és megmagyarázhatatlan esemény, amely évtizedekre megbabonázta az ufókutatókat és megoldhatatlan feladvány elé állította a szovjet tudományos elitet.

Az esemény, amelyet ma "petrozavodszki jelenségként" ismerünk, messze túlmutat a szokásos "fények az égen" típusú észleléseken, hiszen kézzelfogható, fizikai nyomokat hagyott maga után, amelyek dacoltak az anyag és a hőtan akkori ismereteivel.

A hajnali négy óra környékén kezdődő eseményekről több száz szemtanú számolt be, a dokkmunkásoktól kezdve az éjszakai műszakban dolgozókon át egészen a rendőrségi járőrökig. Az égbolton egy hatalmas, vakítóan fényes csillagszerű objektum jelent meg, amely lassan ereszkedett le a város fölé. Ahogy közeledett, alakja átalakult: a szemtanúk egy gigantikus, lüktető medúzához hasonlították.

A "medúza" teste halványzölden és lilán izzott, majd hosszú, vékony fénynyúlványokat, sugarakat bocsátott ki magából a föld felé. Ezek a sugarak nem csupán megvilágították a várost, hanem szinte tapogatóztak a házak és az utcák között. A látvány egyszerre volt fenséges és rémületes; a csendes szovjet város felett egy óriási, földönkívülinek tűnő organizmus lebegett, amelynek méretét több kilométeresre becsülték.

A jelenség legkülönösebb és leginkább zavarba ejtő része azonban nem az égen zajlott, hanem a lakóházak ablakainál. Miközben a fénysugarak végigpásztázták a várost, számos lakó arra ébredt, hogy furcsa, sercegő hangot hall. Később, a napfelkelte után derült fény a megmagyarázhatatlanra: az ablaküvegeken tökéletesen kerek, sima falú lyukak éktelenkedtek.

Nem repedésekről volt szó, amelyeket egy kő vagy egy lövedék okozott volna, hanem olyan nyílásokról, mintha az üveget egy precíziós lézerrel vagy valamilyen ismeretlen, koncentrált energiával egyszerűen elpárologtatták volna. A lyukak széle nem volt éles, nem mutatta a mechanikai behatás jeleit, és ami a legfurcsább: az üvegtáblák többi része teljesen ép maradt.

Bárki, aki próbált már üveget vágni vagy lyukasztani, tudja, hogy az anyag ridegsége miatt a feszültség szinte mindig repedéseket okoz, hacsak nem extrém technológiát alkalmaznak. Itt azonban az üveg egyszerűen "eltűnt" a kör alakú foltokban, mintha a molekuláris szerkezete feloldódott volna a fény érintésére.

A Szovjetunióban az ilyen eseményeket általában mély hallgatás övezte, de a petrozavodszki eset annyira nyilvános és tömeges volt, hogy a hatóságok nem tudtak úgy tenni, mintha meg sem történt volna. A Szovjet Tudományos Akadémia kénytelen volt hivatalos vizsgálatot indítani. A kutatók mintákat vettek az üvegekből, kikérdezték a tanúkat, és elemezték a meteorológiai adatokat.

A hivatalos magyarázat keresése során felmerült a gázkisülés, a különleges sarki fény, sőt a mocsári gázok öngyulladása is, de egyik elmélet sem tudott számot adni a szabályos lyukakról vagy az objektum irányított mozgásáról. Később, a glasznoszty idején kiszivárgott dokumentumok arra utaltak, hogy a tudósok maguk is tanácstalanok voltak.

A laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy a lyukak peremén az üveg kristályszerkezete megváltozott, mintha valamilyen nagyfrekvenciás sugárzás érte volna, de a korszak technológiai szintjén nem tudtak olyan eszközt azonosítani, amely képes lett volna ilyen hatást kiváltani ilyen távolságból.

Természetesen a katonai vonal volt a legkézenfekvőbb "hivatalos" magyarázat. Abban az időben a közeli Pleszeck kozmodromról gyakran indítottak műholdakat és ballisztikus rakétákat. Sokan ma is úgy vélik, hogy a Koszmosz–955 műhold indítása okozta a vizuális jelenséget, mivel a rakéta hajtóművének gázai a felső légkörben, a napfényben megvilágítva ölthetnek furcsa, medúzaszerű formát.

Ez a magyarázat azonban több sebből vérzik. Egyrészt az időpontok nem vágnak össze tökéletesen az észlelések időtartamával, másrészt egy távoli rakétafelhő nem képes arra, hogy célzott sugarakat bocsásson le egy városra, és milliméteres pontossággal lyukakat égessen a polgári lakások ablakába. A rakéta-elmélet kényelmes válasz volt a szkeptikusok számára, de a Petrozavodszkban élők számára, akik látták a házaik felett lüktető, intelligensnek tűnő fényt, elfogadhatatlannak tűnt.

A vizsgálati jelentéseket végül titkosították, és az ügyet évtizedekre félretették. A Szovjetunió összeomlása után előkerült akták sem hoztak végső megoldást, csupán megerősítették a döbbenetet. A jelentésekben szereplő fizikusok elismerték, hogy a "lyukas üvegek" jelenségére nincs ismert fizikai magyarázat a klasszikus mechanika vagy a korabeli optika keretein belül. Felmerült a "plazmoidok" lehetősége – olyan autonóm plazmagömböké, amelyek elektromágneses mezők révén tartják egyben magukat –, de ezek létezése és viselkedése is inkább az elméleti fizika peremterületéhez tartozott akkoriban.

A petrozavodszki objektum elveszett fényképének másolata

A petrozavodszki jelenség azóta is a modern ufológia egyik "kemény diója". Nem egy homályos fotóról vagy egy magányos szemtanú látomásáról van szó, hanem egy nagyváros kollektív élményéről és egy megmagyarázhatatlan anyagi roncsolódásról. A tökéletesen kerek lyukak az üvegben mintha egyfajta névjegyek lennének: egy idegen technológia vagy egy ismeretlen természeti erő ujjnyomai, amelyeket nem lehet egyszerűen eltitkolni vagy meg nem történtté tenni.

Talán sosem tudjuk meg biztosan, hogy mi lebegett Petrozavodszk felett azon az őszi éjszakán. Lehetett egy titkos szovjet fegyverkísérlet, amely messze megelőzte korát, és amelynek részletei még ma is a legsötétebb páncélszekrényekben pihennek. Lehetett egy ritka légköri anomália, amely egy szerencsétlen véletlen folytán koncentrálta az energiát a városra.

Vagy talán valóban egy látogató volt egy másik világból, aki vagy ami egyszerűen csak "mintát vett" a mi valóságunkból, és ennek tanúbizonyságát azokban az apró, kerek lyukakban hagyta hátra. Akármi is az igazság, a petrozavodszki medúza története továbbra is ott kísért a tudomány és a misztikum határán, mementóként arra, hogy az ablaküvegeink mögötti biztonság néha csak illúzió, és a sötét égbolt bármikor tartogathat meglepetést.