Az emberiség eltitkolt történelme: Ross Coulthart és a galaktikus Pandora szelencéje

Amikor Ross Coulthart, a többszörös díjnyertes ausztrál oknyomozó újságíró nyolc évvel ezelőtt elhatározta, hogy beleássa magát az azonosíta...

Amikor Ross Coulthart, a többszörös díjnyertes ausztrál oknyomozó újságíró nyolc évvel ezelőtt elhatározta, hogy beleássa magát az azonosítatlan repülő tárgyak és a földönkívüli intelligencia kérdéskörébe, még maga is a szkeptikusok táborát erősítette.

Meggyőződése volt, hogy a jelenség mögött csupán az amerikai légierő valamely szupertitkos, következő generációs technológiája áll, és a "kis szürke emberkék" mítosza csak egy kényelmes paraván a kémrepülőgépek elrejtésére.

Azonban ahogy mélyebbre ásott, a falak leomlottak. Ma már Coulthart nem csupán hiszi, hanem forrásai révén tudja: az emberiség nemhogy nincs egyedül, de évtizedek óta aktív, titkos és gyakran erőszakos interakcióban áll egy nem-emberi intelligenciával (NHI).

A Coulthart által feltárt valóság alapköve az úgynevezett "Legacy Program" – egy olyan örökölt struktúra, amely a második világháború vége óta szisztematikusan gyűjti össze a lezuhant vagy lelőtt idegen eszközöket. Ez a program azonban nem a kormányzati hierarchia hagyományos része. Egyfajta "állam az államban" rendszerként működik, ahol a hatalom valódi központjai nem a választott politikusok, hanem a nagy védelmi beszállítók (mint a Lockheed Martin vagy a Northrop Grumman) mélyén rejtőző, szűk körű ellenőrző csoportok.

Coulthart beszámolója szerint a titoktartás olyan hermetikus, hogy még a NASA legmagasabb szintű vezetői is gyakran teljes tudatlanságban élnek; elmesélt egy esetet, ahol egy NASA-tisztviselő alatt három szinttel elhelyezkedő beosztott volt a program "kapuőre", aki eldönthette, ki férhet hozzá az adatokhoz. Ez a demokratikus kontroll teljes hiánya, egy olyan alkotmányos válság, amelyben a technológiai fejlődés legfontosabb vívmányait kisajátította egy nem megválasztott elit.

A vele készült legújabb beszélgetés legmegrázóbb pillanata az volt, amikor Coulthart rátért a visszaszerzési módszerekre. Eddig a közvélekedés úgy tartotta, hogy a kormányok csupán a "szerencsés" balesetek helyszíneire érkeznek ki takarítani. A valóság ennél sokkal sötétebb. Coulthart több mint 15 olyan bennfentessel beszélt, akik jelenleg is a programon belül dolgoznak, és megerősítették: az amerikai hadsereg aktívan vadászik ezekre a járművekre.

Nagy teljesítményű impulzusos mikrohullámú fegyvereket (HPM) használnak, amelyek képesek megzavarni az idegen járművek kifinomult navigációs és meghajtórendszereit, kényszerleszállásra kényszerítve vagy egyenesen lelőve őket. Amikor elhangzott a kérdés, hogy mi történik a járművekben tartózkodó lényekkel, a válaszok fojtottak és kitérőek voltak.

Coulthart leírása szerint forrásai elnémultak, bűntudat ült ki az arcukra. Ez az a pont, ahol az ufó-kérdés technikai problémából etikai horrorrá válik: az emberiség tudatosan gyilkol meg idegen intelligenciákat, hogy megszerezze a technológiájukat.

Ez az etikai mocsár még mélyebbre nyúlik, ha a titoktartás árát nézzük. Coulthart állítása szerint a program védelme érdekében nemcsak idegeneket, hanem embereket is likvidáltak. Az újságíró birtokába jutott egy lista azokról a nevekről, akik parancsot adtak konkrét gyilkosságokra, hogy elhallgattassák a szivárogtatókat vagy azokat, akik túl közel kerültek az igazsághoz.

Ez az információ elképesztő érzelmi súlyt helyez Coulthartra, aki kénytelen mérlegelni: ha nyilvánosságra hozza a neveket, forrásai élete kerül veszélybe, ha viszont hallgat, bűnrészessé válik az igazság eltitkolásában. Ez a "disclosure" (közzététel) igazi gátja: a kormányok nem azért félnek beszélni, mert a nép pánikba esne az idegenek láttán, hanem mert félnek a felelősségre vonástól a nyolcvan évnyi hazugság, lopás és gyilkosságok miatt.

A történelmi esetek kontextusba helyezése még inkább megerősíti a globális összeesküvés képét. Az 1978-as új-zélandi Kaikōura-incidens során nemcsak vizuális észlelések történtek, hanem a radarok is rögzítették az elképesztő manővereket végző tárgyakat. Coulthart kutatásaiból kiderült, hogy az akkori miniszterelnök, Sir Robert Muldoon, egy titkos amerikai kérésre – gyakorlatilag utasításra – söpörte le az ügyet az asztalról "halászhajók fényeinek tükröződéseként".

Ugyanez a minta ismétlődött meg 1966-ban az ausztráliai Westall High School esetében. Ott több száz diák és tanár látta a leszálló korongot, de a hatóságok azonnal megjelentek, és brutális pszichológiai nyomást gyakoroltak rájuk. Andrew Greenwood tanárt azzal fenyegették meg, hogy alkoholistának bélyegzik és tönkreteszik a karrierjét, ha nem vonja vissza a vallomását. Ez a szisztematikus megfélemlítés az egész világot átszövi, és Coulthart szerint ez a "waived special access programs" (WUSAPs) lényege: olyan programok, amelyek kívül esnek minden hivatalos elszámoltathatóságon.

A beszélgetés egyik legrejtélyesebb része a "holdbéli halálesetek" témája volt. Coulthart felidézett egy mélyen érzelmes pillanatot, amikor egy magas rangú forrása könnyek között mesélt egy barátjáról, aki egy titkos bevetés során halt meg a Holdon. Ez a vallomás arra utal, hogy létezik egy "Secret Space Program" (titkos űrprogram), amely messze meghaladja a NASA publikus tevékenységét.

Ha ez igaz, akkor az emberiség már évtizedek óta jelen van a világűrben olyan technológiával, amely a visszafejtési programokból származik. Coulthart említést tett arról is, hogy ezek a járművek nem egyszerű mechanikus gépek; gyakran pszichikus vagy tudati interfészt igényelnek az irányításhoz, ami megmagyarázhatja, miért olyan nehéz a visszafejtésük: nemcsak a fizikát, hanem a tudatunkat is fejleszteni kell hozzájuk.

A közzététel folyamata jelenleg a Kongresszusban zajlik, de Coulthart szerint a politikusok egy része, mint például a néhai John McCain, már régen tudott mindenről. A probléma az, hogy sokukat "beavatták", de ezzel együtt titoktartásra is kötelezték őket, vagy egyszerűen megfélemlítették őket a következményekkel.

Ezért látunk olyan furcsa jeleneteket, ahol politikusok zárt ajtók mögött kapnak tájékoztatást, majd sápadtan és szűkszavúan távoznak. A tét már nemcsak az, hogy mi van odaát, hanem az is, hogy mi lesz itt a Földön. Ha kiderül, hogy létezik ingyenenergia, az alapjaiban dönti romba a jelenlegi olaj- és gázalapú gazdasági rendszert. A titkolózás mögött tehát nemcsak katonai, hanem kőkemény profitérdekek is állnak.

Coulthart végül arról is beszélt, hogy miért nem jön el a nagy "leleplezés" olyan egyszerűen, ahogy sokan várják. Véleménye szerint ez egy folyamat lesz, egy lassú, fájdalmas ébredés. Nem egy elnöki beszéd fogja megváltoztatni a világot, hanem a bizonyítékok olyan kritikus tömege, amit már nem lehet elnyomni. Az újságíró elismeri, hogy ez a munka óriási személyes áldozatokkal jár: folyamatos megfigyelés, fenyegetések és az a tudat, hogy olyasmit tud, ami örökre megváltoztatja az emberiség jövőjét.

Ross Coulthart küldetése nem kevesebb, mint visszaadni az igazságot az embereknek. Szerinte a titoktartás gátat szab az emberi evolúciónak, és elzár minket egy olyan technológiai és spirituális felemelkedéstől, amelyre már régóta készen állhatnánk. A feltárt adatok – a mikrohullámú fegyverekkel való vadászattól a titkos holdbázisokig – csak a jéghegy csúcsát jelentik.

Az igazság ott van, de ahogy Coulthart fogalmaz, az ára rendkívül magas lesz, mert szembe kell néznünk a saját sötétségünkkel is: azzal, amit az árnyékban tettünk az elmúlt nyolc évtizedben a hatalom megőrzése érdekében. Az emberiség történetének legfontosabb fejezete most íródik, és Ross Coulthart az egyik legfontosabb krónikása ennek a sorsfordító pillanatnak.