Száz évig pihent a múzeumban a szenzáció, egy 5300 éves egyiptomi fúró

Az ókori Egyiptom neve hallatán legtöbbünknek a monumentális kőtemplomok, az aranytól roskadozó sírkamrák és a precízen megmunkált hieroglif...

Az ókori Egyiptom neve hallatán legtöbbünknek a monumentális kőtemplomok, az aranytól roskadozó sírkamrák és a precízen megmunkált hieroglifák jutnak eszébe.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ezen eredmények mögött nem csupán a fáraók akarata, hanem hús-vér kézművesek és az ő zseniális, hétköznapi eszközeik álltak. Egy friss kutatás most bebizonyította, hogy az egyiptomiak technológiai tudása már jóval az első piramisok felépítése előtt is messze meghaladta azt, amit eddig feltételeztünk.

A történet középpontjában egy mindössze 63 milliméteres, alig másfél grammos tárgy áll, amely egy évszázadon át pihent észrevétlenül egy múzeumi vitrin mélyén.

A Newcastle-i Egyetem és a bécsi Képzőművészeti Akadémia kutatói egy olyan rézötvözetből készült eszközt vizsgáltak meg újra, amelyet még az 1920-as években találtak a felső-egyiptomi Badari temetőjében. A lelet a predinasztikus korból, az i. e. 4. évezred végéről származik – abból az időszakból, amikor az egységes egyiptomi állam még meg sem alakult. (1)

Amikor az eszközt egy évszázaddal ezelőtt először dokumentálták, csupán egy jelentéktelen "bőr szíjjal körbetekert rézárként" hivatkoztak rá. Ez a rövid leírás évtizedekre elnémította a tudományos érdeklődést, és a tárgy a Cambridge-i Egyetem Régészeti és Antropológiai Múzeumának raktárába került.

A modern technológia azonban új fényt vetett a múltra. A kutatók nagy felbontású mikroszkópok alatt vették szemügyre a tárgyat, és amit találtak, az mindent megváltoztatott. Az eszköz hegyén nem az egyszerű szúrás, hanem a folyamatos forgatás jeleit fedezték fel: finom barázdák, lekerekített élek és egy jellegzetes görbület mutatta meg, hogy ez nem egy egyszerű tárgy volt. A lelet melletti hat apró, törékeny bőrtekercs pedig nem csupán díszítés vagy rögzítés célját szolgálta, hanem egy íjfúró szíjának maradványa volt.

Az íjfúró az ókori világ egyik legfontosabb mechanikus eszköze volt. Működése az íj elvén alapult: a fúró szárára rátekerték az íj húrját, majd az íj oda-vissza mozgatásával a szár rendkívül gyors és stabil forgásba jött. Ez a módszer nagyságrendekkel hatékonyabb, gyorsabb és pontosabb fúrást tett lehetővé, mint a puszta kézzel történő tekerés vagy szúrás.

Dr. Martin Odler, a kutatás vezetője szerint ez a felfedezés azt jelenti, hogy az egyiptomi kézművesek már két évezreddel korábban mesterei voltak a megbízható forgófúrásnak, mint azt a korábbi, jól konzervált szerszámkészletek alapján gondoltuk.

A vizsgálat során nemcsak a mechanika, hanem a kohászat terén is meglepetés érte a szakértőket. A hordozható röntgenfluoreszcenciás elemzés kimutatta, hogy az apró fúrófej egy különleges rézötvözetből készült. A fém jelentős mennyiségű arzént, nikkelt, sőt ólmot és ezüstöt is tartalmazott. Ez a "recept" nem véletlen: az így kapott ötvözet sokkal keményebb és vizuálisan is eltérő volt a korabeli standard réztárgyaktól.

Ez az összetétel arra utal, hogy már 5300 évvel ezelőtt is léteztek olyan kiterjedt kereskedelmi és tudáshálózatok, amelyek összekötötték Egyiptomot a Földközi-tenger keleti medencéjével, hiszen az ilyen ötvözetek előállításához szükséges alapanyagok vagy tudás gyakran távoli vidékekről érkezett.

Ez a felfedezés messze túlmutat önmagán. Rávilágít arra, hogy a történelem nagy eredményei nem a semmiből pattantak elő: a fáraók kora előtti "névtelen" kézművesek már birtokában voltak azoknak a technológiai alapoknak, amelyek később lehetővé tették a világ legszebb ékszereinek és legmasszívabb bútorainak elkészítését.

Emellett a tanulmány arra is figyelmeztet, hogy a múzeumi raktárak polcai még rengeteg titkot rejtenek. Egy apró tárgy, amely egyetlen soros leírást kapott egy évszázada, képes volt átírni az emberi leleményesség történetének egy fontos fejezetét. (2)

(1) - https://www.austriaca.at/?arp=0x004130
(2) - https://www.ncl.ac.uk/press/articles/lates