Az ismeretlen szemtanúja: Danny Sheehan és a földönkívüli akták titkai

Amikor az amerikai történelem legsötétebb folyosóiról és a hatalom rejtett mechanizmusairól beszélünk, kevés név cseng olyan súlyosan, mint ...

Amikor az amerikai történelem legsötétebb folyosóiról és a hatalom rejtett mechanizmusairól beszélünk, kevés név cseng olyan súlyosan, mint Daniel Peter Sheehané. A Harvardon végzett alkotmányjogász nem csupán egy megfigyelője volt az elmúlt fél évszázad sorsfordító eseményeinek, hanem aktív formálója is.

Sheehan egyfajta élő enciklopédia, aki ott bábáskodott a Pentagon-iratok kiszivárogtatásánál, belelátott a Watergate-botrány legmélyebb bugyraiba, ismerte a JFK-gyilkosság utáni nyomozások ellentmondásait, és képviselte a vádlottakat az Iran-Contra ügyben.

Pályafutása során az amerikai "összeesküvések" felénél jelen volt védőügyvédként vagy tanácsadóként, neve pedig összefonódott az igazság kíméletlen keresésével. Ám van egy terület, ahol Sheehan tudása még a politikai botrányoknál is megdöbbentőbb: ez pedig az azonosítatlan repülő tárgyak (UFO-k) és a földönkívüli intelligenciával való állítólagos érintkezés világa.

Sheehan nem csupán elméleteket gyárt; ő az az ember, aki a legfontosabb kiszivárogtatókat és tudományos kutatókat képviselte ezen a téren. Első nagy ügyfele a területen John Mack volt, a Harvard Pszichiátriai Tanszékének egykori vezetője. Mack nem egy különc kalandor volt, hanem egy elismert tudós, aki barátja, Budd Hopkins révén kezdett el foglalkozni olyan emberekkel, akik azt állították: elrabolták őket a földönkívüliek.

Mack döbbenten tapasztalta, hogy ezeknek a pácienseknek semmilyen mentális kórtörténetük nem volt, beszámolóik mégis hátborzongatóan hasonlóak voltak, és sokszor hipnotikus regresszió nélkül is részletesen felidézték élményeiket. Sheehan tíz éven át képviselte Macket, és ez idő alatt több tucat szemtanúval találkozott, akiket ő maga is átvilágított. Állítása szerint olyan hiteles tanúkkal beszélt, akiket bármely amerikai esküdtszék előtt bátran bemutatna, mert nyilvánvaló, hogy igazat mondanak a lényekkel való közvetlen, szemtől szembeni találkozásaikról.

Ami azonban Sheehan beszámolóit igazán nyugtalanítóvá teszi, az a "közvetlen kapcsolat" szintje. Elmondása szerint az amerikai hadsereg föld alatti bázisain – mint amilyen az 51-es körzet melletti, hírhedt S4-es létesítmény – ténylegesen őriznek és interjúvolnak ilyen lényeket. Sheehan felidéz egy történetet barátaitól, a világhírű szörfös Garrett McNamaratól és feleségétől, Nicole-tól, akik egy traumatizált egykori bázisdolgozóról meséltek neki.

Ez a férfi arról számolt be, hogy egy alagsori helyiségben hüllőszerű lényeket látott, akik telepatikus úton kommunikáltak. Sheehan szerint ezek a lények bármilyen nyelven képesek "beszélni", mert a gondolatátvitel szintjén érintkeznek: a franciával franciául, a némettel németül. Ez a képességük magyarázatot adhat arra is, hogyan képesek egyáltalán együttműködni az emberi személyzettel.

Az egyik legmegrendítőbb bizonyíték Sheehan számára egy halálos ágyon tett vallomás volt. Egy Albert Stein nevű férfi hívta fel őt egy észak-minnesotai hospice házból, az utolsó óráiban. Stein korábban az amerikai hadsereg gépírójaként dolgozott a Project Blue Booknál. Elárulta, hogy miközben a nyilvánosságnak azt hazudták, hogy az észlelések csupán mocsári gázok vagy madarak, valójában több mint 700 olyan esetet rögzítettek, amelyeket lehetetlen volt cáfolni a radaradatok és a számtalan szemtanú miatt. Steint később az 51-es körzet S4-es szektorába vezényelték, ahol egy kétoldalú tükör mögül figyelhette meg, amint felettese egy földönkívüli lénnyel kommunikál.

A leírás szerint a lény körülbelül 170-180 centiméter magas volt, világoskék kezeslábast viselt, és teljesen önkéntesen vett részt a beszélgetésekben. Stein, aki mélyen vallásos ember volt, démoninak találta a jelenséget, és évtizedekig hallgatott róla, de a halála előtt úgy érezte, valakinek tudnia kell az igazságot.

A lény állítólag elmondta, hogy egy olyan csapat tagja, amely a galaxisunk különböző csillagrendszereiből állt össze, hogy monitorozzák azokat a bolygókat, ahol az élet megfogant. Amikor a "vezetésükről" kérdezték, a lény olyasmit válaszolt, amit mi Istennek neveznénk, de hozzátette: az ő fogalmuk erről jelentősen eltér az emberi elképzelésektől.

Sheehan praxisában nem Albert Stein volt az egyetlen, aki ilyen élményekről számolt be. Említést tesz Barbara Lambról is, aki John Mack közeli munkatársa és elismert pszichológus volt. Lamb ötven éven át tanácsadóként segített olyan embereknek, akik UFO-észlelések vagy elrablások utáni traumákkal küzdöttek. Érdekes módon, bár ezreket hallgatott meg és hatalmas archívumot gyűjtött össze az esetekből, ő maga soha nem látott semmit – egészen 90 éves koráig.

Sheehan elmondása szerint Lamb egy délután a kertjéből a házába lépve egy hüllőszerű lénnyel találta szembe magát a saját nappalija közepén. A lény nem volt ijesztő, sőt, rendkívül barátságos, pozitív kisugárzást árasztott. Telepatikus úton közölte vele: tudják, hogy már nagyon régóta látni akarta őket, ezért jött el, hogy megmutassa magát. Ezután a látogató egyszerűen távozott.

Ezek a történetek, bár fantasztikumnak tűnhetnek, egy olyan ember szájából hangzanak el, aki évtizedeket töltött a legmagasabb szintű jogi és politikai játszmák sűrűjében. Sheehan nem egy naiv álmodozó; ő az a jogász, aki tudja, hogyan kell szétszedni egy hamis tanúvallomást, és hogyan kell felépíteni egy bonyolult vádiratot.

Ha ő azt mondja, hogy ezek a szemtanúk megállnák a helyüket egy esküdtszék előtt, az súlyos kijelentés. Sheehan szerint a kérdés már rég nem az, hogy léteznek-e ezek a jelenségek, hanem az, hogy a kormányzati szervek miért tartják titokban az emberiség elől azokat az információkat, amelyek alapjaiban rengetnék meg a világképünket és a vallási meggyőződéseinket.

A Sheehan által képviselt whistleblower-ek (visszaélést jelentők) egyre bátrabban állnak a nyilvánosság elé, és az ő munkája révén ezek a narratívák eljutnak a kongresszusi meghallgatásokig is. Sheehan élete és karrierje azt sugallja, hogy a világ, amelyben élünk, sokkal rétegzettebb és titokzatosabb, mint amit a híradókban látunk.

Legyen szó a Pentagon eltitkolt iratairól vagy az 51-es körzet mélyén zajló telepatikus interjúkról, Sheehan üzenete ugyanaz: az igazság ott van a mélyben, és előbb-utóbb minden titok felszínre kerül, akár egy gépíró halálos ágyán tett vallomása, akár egy elismert pszichológus nappalijában megjelenő hívatlan vendég révén. Az őszinteség és a bátorság, amivel ezek az emberek beszélnek, arra kényszerít minket, hogy újragondoljuk helyünket a galaxisban és felelősségünket a jövőnkkel kapcsolatban.