Az elfeledett emberiség kódja: Egy 38000 éves civilizáció nyomai a földgolyón

A történelemkönyvek lapjai szerint az emberi civilizáció hajnala néhány évezreddel ezelőttre, a folyam menti kultúrák kialakulásának idejére...

A történelemkönyvek lapjai szerint az emberi civilizáció hajnala néhány évezreddel ezelőttre, a folyam menti kultúrák kialakulásának idejére tehető. A fősodratú régészet makacsul kitart amellett, hogy a modern értelemben vett társadalmi szervezettség és a komplex építészet viszonylag új jelenség a bolygónkon.

Azonban egy független kutató, Matthew LaCroix legújabb állításai alapjaiban rengethetik meg ezt a jól felépített világképet. LaCroix szerint ugyanis egy "paradigmaváltó bizonyíték" került a kezébe, amely egy olyan elveszett, rendkívül fejlett civilizáció létezését igazolja, amely már 38 000 évvel ezelőtt globális hálózatot alkotott.

Ez az ősi kultúra nem csupán monumentális építményeket hagyott hátra, hanem egy kifinomult kódot is, amelyet geometriába, szimbolikába és építészeti dizájnba rejtettek el, hogy megőrizzék tudásukat az elkerülhetetlen világkatasztrófák előtt.

A kutatás gyújtópontja Kelet-Törökországban, a Van-tó vidékén található, egy Ionis néven ismert területen. LaCroix szerint ez a régió volt a bölcsője annak a globális rendszernek, amely később Egyiptomtól Dél-Amerikáig elterjedt. Az itt talált leletek – óriási T-alakú struktúrák, háromszintű bemélyedések és lépcsős piramisok – olyan visszatérő motívumokat mutatnak, amelyek a hivatalos kronológia szerint nem létezhetnének.

Ezek a szimbólumok keresztplatformosak, vagyis különböző, egymástól térben és időben távolinak hitt kultúrákban jelennek meg hajszálpontosan ugyanúgy. A kutató úgy véli, Ionis őrizte meg azt az eredeti "tervrajzot", amelyet később Gízában, Tiwanakuban és Kambodzsában is felhasználtak. A Van-tó közelében fekvő Kefkalesi lelőhelyén talált bazaltfaragvány, az úgynevezett Kefkalesi-relief vált a kutatás egyik legfontosabb leletévé. Ez a négyzet alakú kőfaragvány olyan komplex ikonográfiát tartalmaz, amely közvetlen kapcsot teremt Egyiptom és a törökországi felföld között, lehetővé téve a globális minta "visszafejtését".

LaCroix számára az igazi áttörést 2025 novembere hozta el, egy egészen hétköznapi pillanatban. Saját elmondása szerint nyolc éve birtokolt egy bekeretezett fotót az egyiptomi Szfinx-templomról, de azon a napon mintha új szemmel nézett volna rá. A templom falában egy fordított lépcsős piramis alakját fedezte fel, amelynek jobb oldala az évezredek során letört. Ez a felismerés indította el a teljes Gízai-fennsík újraelemzését.

Megdöbbenve tapasztalta, hogy a fordított lépcsős piramisok és a hatalmas T-alakok nemcsak a Szfinx-templomban, hanem a Völgytemplomban, valamint Hafré és Menkauré halotti templomaiban is sorozatosan ismétlődnek. Ezek az elemek nem csupán díszítések; LaCroix szerint egy precíz kozmikus kód részei, amelyek az univerzum szerkezetét hivatottak bemutatni.

A kormeghatározás kérdése természetesen a legvitatottabb pont. A fősodratú régészek a Van-tó környéki leleteket az Urartu királyság idejére, pár ezer évvel ezelőttre datálják, és tagadják egy jégkorszak előtti globális civilizáció létét. LaCroix azonban az asztronómiai precessziót hívta segítségül.

A Föld tengelyének lassú ingadozása és a Szfinx Oroszlán csillagképhez való feltételezett igazodása alapján két lehetséges dátum merült fel: vagy 12 000 évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak végén épültek az emlékművek, vagy egy teljes precessziós ciklussal korábban, körülbelül 38 000 évvel ezelőtt. A kutató elvetette a fiatalabb dátumot, mivel úgy véli, a jégkorszak végi katasztrofális áradások elpusztították volna a felszíni építményeket. Így a Nagy Piramisok, a Szfinx és a környező templomok korát 38 000 évre teszi.

Ez a hihetetlen időtávlat és az építészeti hasonlóság nem korlátozódik a Közel-Keletre. Dél-Amerikában, a bolíviai Tiwanaku és Puma Punku romjai között LaCroix ugyanazt az elrendezést találta meg. Az Acapana-piramis alaprajza és a Puma Punku-nál végzett LiDAR-vizsgálatok által feltárt hatalmas T-alakú dizájn kísértetiesen emlékeztet az egyiptomi és törökországi mintákra.

"Puma Punku és Tiwanaku olyan, mintha Egyiptom tükörképei lennének Dél-Amerikában" – fogalmazott a kutató. Ez a globális visszatükröződés arra utal, hogy egy közös forrásból származó tudás áramlott szét a kontinenseken, egy olyan civilizációtól, amely képes volt a bolygó szintjén gondolkodni és építkezni.

A szimbólumrendszer mélyén egy úgynevezett "kozmogram" áll, amely LaCroix értelmezésében az univerzum geometriai modellje. Ebben a rendszerben a háromszintű lépcsős piramisok, a fordított piramisok és a T-alakok a valóság különböző rétegeit kódolják. A bal oldali kapu a nem fizikai alvilágot, a jobb oldali a mennyei szférákat jelképezi, ahol a szakrális lények vagy angyalok honolnak.

A T-szimbólum középső, függőleges tengelye a "középső ajtó", amely egyensúlyt teremt a két világ között – ezt az ősi kozmológiában gyakran axis mundi-ként, a világ tengelyeként említik. Az oroszlán alakja, amely Gízában és Ionisban is központi szerepet kap, e tudás őrzőjeként jelenik meg. LaCroix szerint a Szfinxet eredetileg oroszlánnak faragták, és csak sokkal később alakították át egy fáraó arcára, ami megmagyarázná az aránytalanságokat a test és a fej között.

Ez az ősi keretrendszer szorosan kötődik az egyiptomi Hermetizmushoz, amely Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított spirituális és filozófiai tanításokon alapul. Ezek a tanok hangsúlyozzák az emberiség kapcsolatát a kozmosszal, az istenivel és a rejtett tudással. LaCroix meggyőződése, hogy ezt a kódot szándékosan rejtették el monumentális kőépítményekben, mert tudták, hogy az emberiség el fogja felejteni eredeti rendeltetését.

A kutató figyelmeztetése szerint ma éppen az ellenkezőjét tesszük annak, amit ez az ősi bölcsesség diktálna. Ősi bizonyítékunk van rá, hogy isteni lények vagyunk, akik részei az egésznek, és harmóniában kellene élnünk a Földdel és az univerzummal.

Bár a tudományos közösség egyelőre szkeptikus, és hiányolja a lektorált kutatásokat a 38 000 éves dátumok alátámasztására, LaCroix elmélete izgalmas új perspektívát nyit. Ha valóban létezett egy ilyen távoli múltba vesző, globális civilizáció, akkor az nemcsak a történelmünket írja felül, hanem a jelenünkhöz való viszonyunkat is. A kövekbe vésett T-alakok és piramisok talán nem csupán néma romok, hanem egy időkapszula üzenetei, amelyek arra várnak, hogy végre teljesen megfejtsük őket, és visszaemlékezzünk elfeledett származásunkra. (1)

(1) - https://www.dailymail.co.uk/sciencetech/