Tudományos bizonyítékot találtak rá, hogy a klinikai halál alatt is működik a tudat

A halál utáni élet kérdése ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget, és a tudomány eddig jobbára tehetetlenül állt a kérdés előtt. Egy friss...

A halál utáni élet kérdése ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget, és a tudomány eddig jobbára tehetetlenül állt a kérdés előtt. Egy friss, nemzetközi kutatás azonban most közelebb vihet minket az igazsághoz, és alapjaiban rengetheti meg mindazt, amit az élet és a halál közötti határvonalról gondoltunk.

Brit és spanyol egyetemek kutatói – köztük a Comillas Pontifikális Egyetem, a Manchester Metropolitan Egyetem és a Liverpool John Moores Egyetem szakemberei – olyan jeleket találtak klinikai halál állapotába került betegeknél, amelyek arra utalnak, hogy a tudatosság a szív leállása után is fennmaradhat. (1)

A nagyszabású kísérletben több mint 140 olyan páciens vett részt 13 különböző brit és spanyol kórházban, akiknél fennállt a hirtelen szívleállás kockázata. A kutatók egy rendkívül egyedi módszertant dolgoztak ki: ha egy önkéntes szíve megállt, az újraélesztés első két percében egy laptophoz csatlakoztatott hangszórón keresztül különböző hangokat játszottak le neki.

A betegeket három csoportra osztották. Az első csoport ismerős természeti zajokat, például esőcseppek neszét, madárcsicsergést és hullámzást hallott. A második csoport kifejezetten erre a célra komponált, teljesen új dallamokat kapott, hogy kizárják annak a lehetőségét, hogy a betegek egy korábbi életszakaszból származó emlékkel keverjék össze a hallottakat.

A kísérlet legbizarrabb és legmodernebb szála itt kapcsolódik be: az első két csoport esetében egy kvantumszámítógép döntötte el, hogy az adott hang elinduljon-e vagy sem. A gép a kvantum-összefonódás jelenségét használta fel, amely során a kvantumbitek, azaz a qubit-ek mérési eredményei összekapcsolódnak, és ezek az eredmények működtek kapcsolóként a hangok lejátszásánál.

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy ez a fajta kiválasztási módszer összefüggésbe hozható-e a jobb emlékezettel. A harmadik, kontrollcsoport tagjai szintén az új dallamokat hallották, de náluk a lejátszási rendszert nem kvantumszámítógép vezérelte.

A csoda azután következett, hogy a betegeket sikeresen újraélesztették. A túlélőknek egy tíz tételből álló felismerési tesztet kellett kitölteniük, amelyben öt olyan hang szerepelt, amit a klinikai halál állapota alatt játszottak le nekik, és öt olyan, amit nem.

Az első két csoport tagjai átlagosan hat-hét helyes választ adtak a tízből, ami jóval meghaladja a puszta véletlen vagy a tippelés szintjét. Ezzel szemben a harmadik csoport tagjai mindössze öt pontot értek el, ami pontosan megfelel a vakon találgatás arányának. Ez az eredmény egyértelműen arra utal, hogy a páciensek képesek voltak információkat befogadni és tárolni egy olyan állapotban, amikor elvileg teljesen öntudatlanok voltak.

Fontos tisztázni, mit is jelent a klinikai halál. Ebben az állapotban a szívműködés megszűnik, de a szervezet még visszafordítható fázisban van, a sejtpusztulás nem végleges. Bár az újraélesztés során alkalmazott mellkaskompresszió képes valamennyi vért juttatni az agyba, ez távolról sem jelenti azt, hogy a normális agyműködés fenntartható lenne.

A kutatás mégis megdöbbentő összefüggésre mutatott rá: a legalacsonyabb agyi oxigénszinttel rendelkező betegek mutatták a legjobb eredményeket a hangfelismerési teszten, és ők számoltak be a legintenzívebb halálközeli élményekről is.

Ez a felfedezés komoly fejtörést okoz a neurológusoknak, hiszen pont az ellenkezője történik annak, amit a klasszikus orvostudomány diktálna: a súlyos fizikai stressz és a keringés drasztikus romlása ellenére az agy valamiképpen mégis feldolgozza a külvilág ingereit.

A tanulmány szerzői korábbi kutatásokra utalnak vissza, amelyek kimutatták, hogy a haldokló agyban időnként hirtelen, szervezett elektromos aktivitási hullámok, úgynevezett kitörések jelennek meg. Ezek a mintázatok kísértetiesen hasonlítanak a tudatos gondolkodás során mérhető agyhullámokhoz. Ez a megugró agyi aktivitás magyarázatot adhat azokra a túlélők által gyakran említett jelenségekre, mint a vakító fény látása, az életút lepergése, vagy a rendkívüli szellemi tisztaság és béke érzése.

Úgy tűnik, hogy a végletekig kimerült és stresszes agy a normális funkciók összeomlása közben egy rövid időre képes megőrizni annyi energiát, ami elegendő az élmények megéléséhez és az emlékek rögzítéséhez.

A tanulmánynak komoly gyakorlati következményei vannak a mindennapi orvosi ellátásra nézve. A legfontosabb tanulság a hozzátartozók és az egészségügyi dolgozók számára az, hogy a külső reakciók teljes hiánya, az eszméletlenség látszata nem jelenti azt, hogy a beteg nem érzékel semmit a környezetéből.

A kutatók nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy az orvosi stáboknak az újraélesztés teljes ideje alatt számolniuk kell a maradvány-tudatosság lehetőségével, és ennek megfelelően, mély tisztelettel kell kommunikálniuk a páciens jelenlétében, hiszen az elhangzott szavakat és párbeszédeket a beteg később felidézheti.

Emellett javasolják, hogy a sikeres újraélesztés után az orvosok kérdezzenek rá az esetleges különös emlékekre, és nyújtsanak pszichológiai támogatást a betegeknek. Ezek az élmények ugyanis gyakran olyan mély, felkavaró vagy nehezen megfogalmazható nyomot hagynak a túlélőkben, amelyek feldolgozásában elengedhetetlen a szakértő segítség. (2)

(1) - https://www.cell.com/the-innovation/
(2) - https://www.dailymail.com/sciencete