Feltámadt a múlt: Megfejtettek egy titokzatos római játéktáblát

A történelemkönyvek lapjai gyakran a hódításokról, a császárok bukásáról és a monumentális építészetről szólnak, ám a hétköznapi emberek éle...

A történelemkönyvek lapjai gyakran a hódításokról, a császárok bukásáról és a monumentális építészetről szólnak, ám a hétköznapi emberek élete – az, hogy mivel töltötték a szabadidejüket a munka vagy a katonáskodás után – sokszor a múlt homályába vész.

Egy friss tudományos áttörés azonban most rávilágított egy ilyen apró, mégis sokatmondó részletre: a kutatók a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálták egy rég elfeledett római társasjáték szabályait, amivel nemcsak egy ősi hobbit támasztottak fel, hanem a játéktörténelem kronológiáját is alaposan átírták.

A felfedezés középpontjában egy különös, mészkőből faragott tárgy áll, amelyet Walter Crist régész azonosított 2020-ban, miközben a hollandiai Heerlen városában található Római Múzeum (korábbi nevén Thermenmuseum) gyűjteményét vizsgálta. A múzeumi feljegyzések szerint a követ még a 19. század végén vagy a 20. század elején találták meg a környéken, amely egykor Coriovallum néven a Római Birodalom északi határvidékének egyik fontos települése volt.

A mindössze 21x14,5 centiméteres kődarab felszínébe egy téglalapot véstek, amelyet négy átlós és egy egyenes vonal szel át. Bár a minta első pillantásra egyértelműen játéktáblának tűnt, a szakértők számára hamar világossá vált, hogy nem egyezik egyetlen korábban ismert római vagy ókori játéktípussal sem.

Walter Crist, aki az ókori játékok specialistája, azonnal felismerte az ismeretlen mintázat jelentőségét. Úgy vélte, a kőzetbe karcolt ábrák egy olyan játéktevékenységre utalnak, amely vagy teljesen eltűnt a történelmi feljegyzésekből, vagy eddig egyszerűen elkerülte a kutatók figyelmét. A kérdés megválaszolásához azonban nem volt elég a puszta szemrevételezés; a modern technológia vívmányait hívták segítségül.

A mikroszkópos vizsgálatok során Crist egyértelmű kopásnyomokat azonosított a vésett vonalak mentén, különösen azokon a pontokon, ahol a játékbábuk a leggyakrabban csúszhattak a felületen. Ezek a nyomok megerősítették, hogy nem véletlen karcolásról vagy félbehagyott díszítésről van szó, hanem egy intenzíven használt tárgyról.

A kutatás következő szakaszában a Restaura nevű restaurátorműhely nagy felbontású 3D-szkenneléseket készített a kőről. Az adatok döbbenetes pontossággal mutatták ki a kopás mélysége közötti különbségeket: egyes hornyok csupán a milliméter töredékével voltak mélyebbek a többinél. Ez az egyenetlen kopás elárulta, hogy a játék során bizonyos útvonalakat sokkal gyakrabban használtak a játékosok, mint másokat. A szkennelés emellett azt is bebizonyította, hogy a kő éleit gondosan megmunkálták, tehát a tárgy egy befejezett, kész termék volt, amelyet körülbelül 1500–1700 évvel ezelőtt, a késő római korban használtak.

A legizgalmasabb rész azonban csak ezután következett: a szabályok megfejtése. Mivel írásos emlék nem maradt fenn, a holland, belga és ausztrál intézetek kutatói a mesterséges intelligenciához fordultak. A Maastrichti Egyetemen kifejlesztett Ludii nevű MI-alapú játékrendszert hívták segítségül, amely képes arra, hogy különféle történelmi játékszabályokat szimuláljon egy adott táblamintán. A kutatók két mesterséges intelligencia által irányított "játékost" eresztettek egymásnak, akik több ezer lehetséges variációt próbáltak ki a mészkőbe vésett pályán. (1)

A szimulációk eredményei meglepően konzisztensek voltak. A kőfelületen talált kopásnyomokhoz leginkább egy úgynevezett "blokkoló játék" szabályrendszere passzolt. Ebben a játéktípusban a cél nem az ellenfél bábuinak leütése, hanem a másik fél mozgásának teljes ellehetetlenítése – vagyis az ellenfél beszorítása úgy, hogy ne tudjon több szabályos lépést tenni. Ez a felismerés valóságos bombaként robbant a történészek körében. Eddig ugyanis a kutatók úgy vélték, hogy a blokkoló játékok csak a középkorban jelentek meg Európában. A heerleni lelet és az MI-elemzés azonban bebizonyította, hogy ez a fajta szórakozás már évszázadokkal korábban, a rómaiak körében is népszerű volt.

A felfedezés jelentősége messze túlmutat egyetlen kődarab titkán. Walter Crist hangsúlyozta, hogy ez az első alkalom, amikor a mesterséges intelligencia által vezérelt szimulációkat régészeti elemzéssel kombinálták egy ókori játék szabályainak azonosítására. Ez az új módszertan forradalmasíthatja a régészetet: olyan kultúrák mindennapjait is megismerhetjük, amelyekről nem maradtak fenn kódexek vagy feljegyzések. A Ludii szoftver és a hozzá hasonló algoritmusok képesek "visszafejteni" a múltat a fennmaradt tárgyi emlékek kopásából és geometriájából.

Ez a kutatás, amely az ERC Digital Ludeme Project keretében valósult meg, emlékeztet minket arra, hogy az ókori emberek élete sokkal színesebb és rétegzettebb volt, mint gondolnánk. Miközben a birodalom határai ostrom alatt álltak, Coriovallum lakói a mészkőbe vésett vonalak felett görnyedve próbáltak túljárni egymás eszén, éppúgy élvezve a stratégiai kihívásokat, mint mi a modern társasjátékok idején. A mesterséges intelligencia segítségével most végre mi is bepillantást nyerhettünk ebbe az elfeledett nappaliba, ahol egy pillanatra megállt az idő 1700 évvel ezelőtt. (2)

(1) - https://ludii.games/details.php?keyword
(2) - https://greekreporter.com/2026/02/10/