A belső hang visszhangja: Hogyan formálják szavaink a tudatunkat?

Évszázadok óta foglalkoztatja a filozófusokat és a természettudósokat az emberi lét egyik legnagyobb rejtélye: vajon a nyelv csupán egy eszk...

Évszázadok óta foglalkoztatja a filozófusokat és a természettudósokat az emberi lét egyik legnagyobb rejtélye: vajon a nyelv csupán egy eszköz a gondolataink közlésére, vagy maga az alapanyag, amelyből a tudatunk felépül?

Bár ösztönösen azt hihetnénk, hogy a világot szavak nélkül is képesek lennénk érzékelni, a Liège-i Egyetem legújabb kutatásai arra világítanak rá, hogy a nyelv és a tudatosság közötti kapcsolat sokkal mélyebb és szervesebb, mint azt korábban feltételeztük.

A Coma Science Group kutatói, élükön Charlène Aubinet neuropszichológussal, olyan eredményeket tettek közzé, amelyek alapjaiban rengethetik meg a tudatról alkotott elképzeléseinket, és új reményt adhatnak a súlyos agysérültek kezelésében. (1)

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a nyelvi feldolgozás nem egyetlen, egységes folyamat, hanem különböző szintekre tagolódik. Az úgynevezett alacsony szintű folyamatok – mint például a beszédhangok felismerése vagy az egyszerű szavak azonosítása – meglepő módon akkor is végbemennek az agyban, amikor a tudatállapot jelentősen beszűkült.

Ez történik mélyalvás közben, altatás alatt, vagy akár olyan pácienseknél is, akik súlyos agysérülésük miatt vegetatív állapotban vannak. Ezzel szemben a magas szintű folyamatok, például egy összetett mondat értelmezése vagy absztrakt fogalmak integrálása, már magas fokú tudatosságot igényelnek. Ez a felismerés rávilágít arra, hogy a nyelv bizonyos funkciói az agy "robotpilóta" üzemmódjában is működnek, míg a valódi megértéshez szükség van a tudatos jelenlét fényére.

Ez a különbségtétel rendkívüli klinikai jelentőséggel bír. A kómából ébredező betegek vizsgálata során a kutatók megfigyelték, hogy a nyelvi készségek és a tudatosság visszatérése párhuzamos mintázatot mutat. Sőt, bizonyos esetekben a nyelvi feldolgozás korai jelei megelőzik a tudatosság klinikai visszatértét, így jósló erejük lehet a felépülés szempontjából.

Aubinet hangsúlyozza, hogy ez az összefüggés óvatosságra inti az orvosokat: pusztán az, hogy egy beteg nem ad verbális választ, még nem jelenti azt, hogy teljesen híján van a tudatosságnak. A néma csend mögött egy aktívan feldolgozó agy rejtőzhet, amely érti a környezetét, csak éppen nem képes kommunikálni azt.

A technológia fejlődése, különösen az agy-számítógép interfészek (BCI) megjelenése, új dimenziót nyitott ebben a kérdéskörben. Az olyan úttörő vállalkozások, mint az MIT-hez kötődő AlterEgo, már képesek olyan viselhető eszközöket fejleszteni, amelyek a belső beszédhez társuló finom neuromuszkuláris jeleket értelmezik.

Ez a "néma beszéd" lehetővé teszi a kommunikációt anélkül, hogy az illető megszólalna. Bár ez óriási segítség az akadálymentesítésben, komoly etikai és adatvédelmi kérdéseket is felvet: vajon hol végződik a privát gondolat, és hol kezdődik a megosztható adat, ha a technológia képes belelátni belső monológunkba?

A kutatók szerint ez a belső hang nem csupán a tudat lecsapódása, hanem annak aktív alakítója is. A belső beszéd támogatja az öntudatot és a metakogníciót – azt a képességet, amellyel saját gondolatainkat, érzelmeinket és múltbeli tetteinket értékeljük. Ezt támasztják alá az afáziában (agykárosodás okozta nyelvi zavarban) szenvedő betegek tapasztalatai is.

Sokan közülük nemcsak a beszéddel küzdenek, hanem nehézségeik adódnak az önreflexióval és más magasabb rendű kognitív funkciókkal is. Úgy tűnik, a nyelv az a szerkezeti váz, amelyre a tudatos tapasztalásunkat felfűzzük; nélküle a belső világunk szétesettebbé és nehezebben megfoghatóvá válik.

A hagyományos tudományos modellek korábban különálló rendszerekként kezelték a nyelvet és a tudatot. A jelenlegi kutatások azonban azt sugallják, hogy ezek egymást kiegészítő, szorosan összefonódó partnerek az emberi gondolkodás komplex gépezetében. A nyelv nem teremti meg a tudatot, de meghatározza, hogyan értelmezzük a világot, hogyan reflektálunk rá, és hogyan lépünk vele interakcióba.

A probléma gyökere abban rejlik, hogy a nyelvi feldolgozás rendkívül sokrétű: a fonetikai jellemzők észlelésétől kezdve a szemantikai tartalom és a bonyolult nyelvtani szabályok integrálásáig terjed. Ez a komplexitás teszi olyan nehézzé a két terület szétválasztását.

A Charlène Aubinet, Olivia Gosseries és Steve Majerus által jegyzett tanulmány, amely a Neuroscience & Biobehavioral Reviews folyóiratban jelent meg, messze túlmutat a puszta elméleti fejtegetéseken. Gyakorlati haszna felbecsülhetetlen: segít a klinikusoknak pontosabb diagnózist felállítani az agysérült betegeknél, finomítja a beszédzavarok terápiáját, és mélyebb betekintést nyújt az öntudat neurológiai alapjaiba.

Végső soron rámutat arra, hogy szavaink nemcsak a külvilághoz való kapcsolódásunkat szolgálják, hanem ők maguk a lámpások, amelyek bevilágítják elménk legbelső zugait. A nyelv és a tudat tánca egy életen át tart, és minél jobban megértjük ezt a dinamikát, annál közelebb kerülünk ahhoz, hogy megfejtsük, mit is jelent valójában embernek lenni. (2)

(1) - https://www.sciencedirect.com/science/article/
(2) - https://thedebrief.org/how-words-shape-consc