A rejtélyes gomba, amitől miniatűr embereket hallucinál az, aki eszik belőle

Képzeljük el, hogy egy ínycsiklandó, gőzölgő gombás vacsora után nem a jól megérdemelt pihenés következik, hanem egy olyan szürreális élmény...

Képzeljük el, hogy egy ínycsiklandó, gőzölgő gombás vacsora után nem a jól megérdemelt pihenés következik, hanem egy olyan szürreális élmény, amely leginkább Jonathan Swift Gulliver utazásai című regényének lapjaira kívánkozik.

A falakon nem várt vendégek masíroznak: tucatnyi, alig néhány centiméteres, manószerű alak bukkan fel a semmiből. Átmásznak az ajtóküszöbök alatt, felkapaszkodnak a bútorokra, sőt, még az éppen használt étkészlet peremén is ott egyensúlyoznak.

Ez nem egy lázas álom vagy egy avantgárd film jelenete, hanem a valóság a délnyugat-kínai Jünnan tartomány kórházaiban, ahol az orvosok minden évben, a gombaszezon csúcsán felkészülnek a "törpeembereket látó" betegek rohamára. A tettes egy különleges, a tudomány számára csak nemrégiben leírt gombafaj, a Lanmaoa asiatica, amely bár ízletes csemege, avatatlan kezekben kaput nyit egy párhuzamos, miniatűr világra.

A jünnani kórházakban minden évben több száz ilyen esetet kezelnek június és augusztus között. A tünetek megdöbbentően egységesek: a betegek lilliputi hallucinációkról számolnak be, ami a pszichiátriai szaknyelvben apró emberek, állatok vagy mesebeli lények észlelését jelenti. A páciensek arról beszélnek, hogy ezek a kis lények mindenhol ott vannak; látják őket a ruháikon öltözködés közben, és látják őket a tányérjaikon ebédidőben.

Ami még különösebb, hogy a látomások csukott szemmel gyakran még élénkebbé válnak, mintha a gomba egy belső mozit vetítene közvetlenül az agykéregre. A helyi kultúrában ez a jelenség olyannyira ismert, hogy a piacokon és éttermekben szinte közhelynek számít.

Egy jünnani gombás hot-pot étteremben nem ritka, hogy a felszolgáló egy 15 perces időzítőt tesz az asztalra, és szigorúan figyelmezteti a vendégeket: ne egyenek belőle, amíg le nem jár az idő, különben meg fognak jelenni a "kisemberek". Ez a fajta kollektív tudás mélyen beágyazódott a helyi gasztronómiába, hiszen a Lanmaoa asiatica egyébként rendkívül népszerű, gazdag umami-íze miatt nagyra tartott alapanyag, amely fenyőerdőkkel alkot szimbiózist.

A nyugati tudomány számára azonban ez a gomba sokáig rejtély maradt. Bár évtizedek óta keringtek történetek egy olyan pszichedelikus gombáról, amely egészen specifikus vizuális torzulásokat okoz, a kutatók sokáig sötétben tapogatóztak. Colin Domnauer, a Utahi Egyetem és a Utahi Természettudományi Múzeum biológus doktorjelöltje az egyik olyan kutató, aki elhatározta, hogy megfejti ezt a rejtélyt.

Domnauer már egyetemi hallgatóként hallott a fajról mikológia professzorától, és azóta hajtja a kíváncsiság: hogyan létezhet egy olyan élőlény, amely különböző kultúrákban és idősíkokban ugyanazt a tündérszerű látomást váltja ki az emberekből? A szakirodalom csak apró morzsákat kínált. 1991-ben a Kínai Tudományos Akadémia kutatói már leírtak olyan eseteket, ahol a betegek tucatnyi mozgó, apró lényt láttak maguk körül, de a gomba pontos hatóanyagára és biológiai besorolására nem derült fény.

Érdekes módon a történelem során nem Kína volt az egyetlen hely, ahol ilyen jelenségről beszámoltak. Az 1960-as években Gordon Wasson és Roger Heim – az a páros, aki a pszilocibin gombákat megismertette a nyugati világgal – Pápua Új-Guineában járt egy hasonló jelenség nyomában. Olyan gombát kerestek, amelyről a harminc évvel korábban ott járt misszionáriusok azt állították, hogy "megőrjíti" a helyieket.

Ezt az állapotot egy antropológus később "gomba-őrületnek" nevezte el. Wassonék mintákat gyűjtöttek, és elküldték azokat Albert Hofmann-nak, az LSD felfedezőjének, ám a svájci vegyész semmilyen ismert pszichoaktív molekulát nem talált bennük. A kutatócsoport akkor arra a következtetésre jutott, hogy a történeteknek valószínűleg nincs farmakológiai alapjuk, és inkább kulturális mítoszokról van szó. Csak 2015-ben sikerült hivatalosan is leírni és elnevezni a Lanmaoa asiatica-t, de a pszichoaktív tulajdonságai továbbra is tisztázatlanok maradtak.

Domnauer kutatómunkája során 2023-ban Jünnanba utazott a gombaszezon csúcsán, hogy a forrásnál vizsgálódjon. A hatalmas gombapiacokon egyszerűen csak megkérdezte az eladókat, melyik az a fajta, amitől "kisembereket lát az ember". A kuncogó árusok rámutattak a gombákra, ő pedig megvásárolta és a laboratóriumba szállította őket genetikai szekvenálásra. Ez igazolta a Lanmaoa asiatica identitását.

Későbbi kísérletei során egereken végzett tesztekkel mutatta ki a gomba hatását: az állatok a kivonat beadása után először hiperaktívvá váltak, majd hosszú ideig tartó kábulatba estek. Domnauer a Fülöp-szigetekre is ellátogatott, ahol hasonló tünetekről hallott. Bár az ott talált példányok külseje kissé eltért a kínaiaktól – kisebbek és világosabb rózsaszínűek voltak a jünnani vöröses óriásokhoz képest –, a genetikai tesztek megerősítették, hogy ugyanarról a fajról van szó.

A legérdekesebb kérdés azonban továbbra is az, hogy mi okozza ezeket a látomásokat. Domnauer és csapata biztosak benne, hogy nem a varázsgombákból ismert pszilocibin áll a háttérben. A Lanmaoa asiatica által kiváltott "utazás" ugyanis rendkívül szokatlan. Míg a legtöbb pszichedelikum hatása néhány óra alatt lecseng, ez a gomba 12-24 órás lappangási idő után fejti ki hatását, és a hallucinációk akár egy-három napig, sőt súlyosabb esetekben egy hétig is tarthatnak.

A hosszú lefolyás, a kísérő szédülés és a delírium lehetősége miatt Domnauer maga még nem merte kipróbálni a nyers gombát. Ez a rendkívül hosszú időtartam magyarázatot adhat arra is, hogy miért nem alakult ki kultusza a gomba rekreációs célú használatának; az emberek nem a szórakozásért, hanem az ízéért eszik, és a látomásokat inkább kellemetlen, elkerülendő mellékhatásnak tekintik.

A Lanmaoa asiatica rejtélye túlmutat a puszta mikológián. A legtöbb hallucinogén szer ugyanis egyénenként és alkalmanként eltérő élményeket produkál – a látomások függnek a használó lelkiállapotától és környezetétől. Ezzel szemben ez a gomba szinte gépies ismételhetőséggel ugyanazt a képet vetíti: az apró embereket.

Giuliana Furci, a Fungi Foundation alapítója szerint ez a fajta konzisztencia rendkívül ritka és tudományosan izgalmas. Ha sikerül azonosítani azt a vegyületet, amely kifejezetten a lilliputi hallucinációkért felelős, az kulcsot adhat az emberi agy működésének megértéséhez is.

A lilliputi hallucinációk ugyanis nem csak gombafogyasztás hatására jelentkezhetnek. Bár ritka állapotról van szó – 1909-es első leírása óta mindössze 226 nem gombával összefüggő esetet jegyeztek fel –, az érintettek számára a kimenetel gyakran súlyos. A betegek harmada soha nem épül fel teljesen ebből a neurológiai állapotból.

A Lanmaoa asiatica tanulmányozása segíthet a tudósoknak feltérképezni azokat az agyi mechanizmusokat és területeket, ahol ezek a látomások születnek. Dennis McKenna etnofarmakológus szerint ez a kutatás elvezethet új gyógyszerek felfedezéséhez is, amelyek segíthetnek a spontán hallucinációkkal küzdő betegek kezelésében. "Vajon van-e terápiás alkalmazása? Ez még a jövő zenéje", – mondja McKenna, de az irány kétségtelenül ígéretes.

A gombák világa továbbra is a biológia egyik legkevésbé felfedezett területe. A becslések szerint a világon létező gombafajok kevesebb mint 5 százalékát írták le eddig a tudósok. Ahogy Giuliana Furci fogalmaz, a gombák egy hatalmas biokémiai és farmakológiai könyvtárat alkotnak, amelynek mi eddig csak a borítóját nyitottuk ki.

A Lanmaoa asiatica esete rávilágít arra, hogy még a tányérunkon gőzölgő vacsora is hordozhat olyan titkokat, amelyek alapjaiban rengethetik meg a valóságról és az emberi tudatról alkotott elképzeléseinket.

Ahogy a kutatók tovább keresik a választ a pápua új-guineai és fülöp-szigeteki erdőkben, talán közelebb kerülünk annak megértéséhez, hogy miért látunk mindannyian apró manókat, ha rossz gombát teszünk a kosarunkba. Addig is, ha valaki Jünnanban jár, érdemes megvárni, amíg az az időzítő lejár – hacsak nem akar egy-két napot lilliputi vendégek társaságában tölteni. (1)

(1) - https://www.bbc.com/future/article/2026