A szakértők nem hittek a szemüknek: Műanyagfelhők lebegnek a nagy városok felett

Amikor azt halljuk, hogy "a mikroműanyagok már mindenhol ott vannak", hajlamosak vagyunk ezt hatásvadász túlzásnak érezni. A legúj...

Amikor azt halljuk, hogy "a mikroműanyagok már mindenhol ott vannak", hajlamosak vagyunk ezt hatásvadász túlzásnak érezni. A legújabb tudományos eredmények azonban azt sugallják, hogy ez a kijelentés nemhogy nem túlzás, de talán még alá is becsüli a probléma súlyosságát.

Kutatók már korábban is kimutatták ezeket az apró szemcséket az óceánok mélyétől kezdve az emberi agyszövetig, sőt, a műanyag már a földtani folyamatokba is beépült, létrehozva az úgynevezett "plasztik kövületeket".

A Kínai Tudományos Akadémia legfrissebb kutatása most egy újabb nyugtalanító réteget tárt fel: a belélegzett levegőnk is telítve van ezekkel a részecskékkel, méghozzá sokkal nagyobb mértékben, mint azt eddig hittük.

A kutatók Kína két meghatározó metropoliszát, az ország ötödik legnagyobb városát, Kantont, valamint az észak-központi régióban fekvő Hsziant vizsgálták. A feladat nem volt egyszerű, hiszen a mikroműanyagok és a még náluk is kisebb nanoműanyagok nyomon követése egy olyan dinamikus rendszerben, mint a légkör, hatalmas technikai kihívást jelent.

Hogy pontosabb képet kapjanak, a tudósok egy számítógép által vezérelt pásztázó elektronmikroszkópos módszert fejlesztettek ki. Az eredmények megdöbbentették a szakértőket: a levegőben szálló porban és a leülepedő szennyeződésben két-hatszor több műanyag részecskét találtak, mint amennyit a korábbi, vizuális alapú elemzési módszerekkel mértek. Ez azt jelenti, hogy a korábbi becsléseink jelentősen alábecsülték a légköri műanyagszennyezés mértékét.

A Science Advances folyóiratban közzétett tanulmány rávilágít arra, hogy a műanyag, mint feltörekvő szennyezőanyag, az elmúlt két évtizedben a földtani rendszer minden elemébe beférkőzött. (1) A nagyvárosi forgalom még szélcsendes, stabil időjárási körülmények között is folyamatos utánpótlást biztosít ezekből a részecskékből, mivel a járművek kerekei szüntelenül felkavarják az úton lévő port.

A kutatás egyik legérdekesebb és egyben legijesztőbb megállapítása, hogy ezek az apró szemcsék hosszú ideig képesek a magasban maradni, és akár a felhőképződést is befolyásolhatják. Ezzel a műanyagszennyezés már nemcsak egészségügyi, hanem éghajlati és hidrológiai tényezővé is vált, hasonlóan Kína nagyszabású erdősítési programjaihoz, amelyek szintén váratlanul módosították a térség vízkörforgását.

A mikroműanyagok ökológiai fenyegetése viszonylag új terület a tudomány számára, így még csak most kezdjük kapizsgálni, milyen hatással vannak az emberi szervezetre. A kutatócsoport hangsúlyozza, hogy a megavárosok felett lebegő "műanyagfelhők" közvetlen veszélyt jelentenek a lakosságra. Belélegzésük után ezek a részecskék a tüdőben és a véráramban nemcsak saját kémiai összetevőiket bocsáthatják ki, hanem a felületükön megtapadt egyéb mérgező anyagokat és kórokozókat is.

A részecskék mérete, alakja és fajlagos felülete mind hozzájárul a toxicitásukhoz, és minél kisebb egy szemcse – mint például a most először azonosított 200 nanométeres részecskék –, annál mélyebbre juthat az emberi szervezetben.

Bár a vizsgálat Kantonra és Hszianra összpontosított, a probléma globális. A műanyag részecskék a légköri áramlatokkal hatalmas távolságokat tehetnek meg, hasonlóan az óceáni szemétszigetek vándorlásához. A tudósok szerint elengedhetetlen olyan gyors és megbízható mérési módszerek kidolgozása, amelyekkel világszerte számszerűsíthető a légköri műanyag mennyisége.

A kínai kutatás rávilágított arra, hogy eddig a sötétben tapogatóztunk: a láthatatlan műanyageső valójában sokkal veszélyesebb, mint hittük, és az árnyéka már rávetül minden modern nagyvárosra. A kérdés már nem az, hogy belélegezzük-e a műanyagot, hanem az, hogy a szervezetünk és a bolygó ökoszisztémája meddig képes elviselni ezt a mesterséges terhelést. (2)

(1) - https://www.science.org/doi/10.1126/
(2) - https://www.popularmechanics.com/