Ez már nem játék: visszatértek a Fekete Párducok Amerika utcáira

A philadelphiai aszfalt forróságában egy férfi áll, kezében hosszú csövű fegyverrel, tekintete rendíthetetlen. Nem támad, nem fenyeget erősz...

A philadelphiai aszfalt forróságában egy férfi áll, kezében hosszú csövű fegyverrel, tekintete rendíthetetlen. Nem támad, nem fenyeget erőszakosan, csupán jelen van.

Amikor a rendőrök közelednek, nem hátrál meg, hanem higgadtan hivatkozik a törvényre: a Philadelphiai Büntetőtörvénykönyv 6108-as passzusára, amely lehetővé teszi a lőfegyver nyílt viselését, amennyiben az ember rendelkezik a megfelelő engedéllyel.

Ez a jelenet nem egy évtizedekkel ezelőtti archív felvétel, hanem a jelenkor valósága, ahol a Fekete Párduc Önvédelmi Párt modern követői ismét megjelentek az amerikai nagyvárosok utcáin. A jelenség megértéséhez le kell hántanunk a fegyveres fellépés ijesztő mázát, és meg kell vizsgálnunk azt az összetett gondolati szövetet, amely a történelmi gyökerektől a bevándorlási hatóságokkal való szembenállásig vezet.

A közvélekedésben a Fekete Párducok neve gyakran egyet jelent az erőszakkal, ám a mozgalom belső logikája ennél sokkal árnyaltabb. Paul Birdsong, a szervezet országos elnöke szerint ők nem fajgyűlölők, hanem a nemzetek feletti összefogás hívei.

Ez a megkülönböztetés kulcsfontosságú: az eszmerendszerük nem egy adott bőrszín felsőbbrendűségén alapul, hanem az elnyomottak globális szövetségén. Birdsong érvelése szerint a rasszizmus ésszerűtlen, hiszen a bolygón csak egyetlen faj létezik: az emberi faj. Amikor a Párducok fegyvert fognak, azt saját meghatározásuk szerint nem támadásra, hanem a közösség védelmére teszik a zsarnokság minden formájával szemben, legyen szó rendőri brutalitásról, korrupt politikusokról vagy a tőkés kizsákmányolásról.

A modern Párducok tevékenységének egyik legfontosabb eleme a bevándorlók védelme. Sokan teszik fel a kérdést: miért állna ki egy fekete polgárjogi csoport a más országból érkezett közösségek mellett? A válasz a mozgalom alapítóinak elveiben rejlik. A Párducok már korábban létrehozták a "Szivárvány Koalíciót", amely spanyolajkúak, ázsiaiak, fehérek és feketék összefogásával küzdött az elnyomás ellen.

Ma ez az együttműködés a Bevándorlási és Vámigazgatási Hivatal (ICE) elleni fellépésben nyilvánul meg. A Párducok szerint e hivatal emberei fegyvertelen embereket bántalmaznak, és úgy vélik, ha a közösség fegyveres kíséretet biztosít a veszélyeztetett csoportoknak, a hatóságok kétszer is meggondolják az erőfitogtatást. Az elv egyszerű: az állami erőszakkal szemben azonos mértékű erőt kell felmutatni.

A mozgalom bírálói gyakran emlegetik a félelmet, amelyet a fegyveres Párducok látványa kelt. Birdsong erre egy alapító idézettel válaszol: a népe évszázadok óta retteg, így ha most tőlük félnek, azt elismerésnek tekinti, mert ez azt jelenti, hogy végre tesznek valamit. Ez a kíméletlen őszinteség rávilágít az amerikai társadalom mély megosztottságára. Míg sokak számára a Párducok látványa a rettegéssel fonódik össze, addig a szegénynegyedekben ők azok, akik ingyen ételt adnak az éhezőknek, ruhát osztanak és védelmet nyújtanak ott, ahol az állami szervek csődöt mondtak.

A Párducok programjának gerincét az 1966-ban megfogalmazott Tízpontos Program adja, amely ma is időszerű követeléseket tartalmaz. Nem csupán elvont jogokat kérnek, hanem valódi változásokat: teljes foglalkoztatottságot, a tőkések általi fosztogatás beszüntetését, emberhez méltó lakhatást és olyan oktatást, amely a valódi történelmet tanítja.

Követelik a teljesen ingyenes egészségügyi ellátást minden elnyomott ember számára, és a rendőri erőszak azonnali beszüntetését. Amikor ezeket a pontokat olvassuk, a fegyverek zaja elhalkul, és egy átfogó társadalmi program rajzolódik ki, amely a legmélyebb igazságtalanságokat veszi célba.

Különösen érdekes a mozgalom viszonya a gazdasági rendszerhez. A Párducok szerint a kormánynak kötelessége lenne mindenki számára munkát vagy biztos megélhetést nyújtani. Ha az üzleti világ nem képes vagy nem hajlandó munkát adni az embereknek, akkor a termelési eszközöket a közösség kezébe kellene adni, hogy ott szervezzék meg az önellátást. Ez a fajta közösségi felügyelet a modern technológiák felett szintén megjelenik követeléseikben.

Nem csupán a túlélésre törekszenek, hanem magas életszínvonalat akarnak a közösség minden tagjának. A történelmi sebek is megjelennek: követelik a rabszolgaság idején végzett kényszermunka és gyilkosságok miatti jóvátételt, amelyet jelképesen "40 holdban és két öszvérben" határoztak meg egykoron.

A rendőrséggel való feszült viszonyuk alapja a bizalom teljes hiánya. A Párducok a modern rendőröket a hajdani rabszolgavadászok utódaiként kezelik. Szerintük a jelvény és az egyenruha eredete a szökött rabszolgák utáni hajszában gyökerezik, és a mai hatóságok csupán ezt a hagyományt folytatják, amikor saját közösségük tagjai ellen fordulnak. Ebből fakad az áruló jelző gyakori használata a fekete rendőrökre: vádjuk szerint ők a saját népüket bántják a hatalom kiszolgálásáért. A Párducok szemében a rendőr nem védelmező, hanem egy elnyomó hatalom eszköze, akit csak akkor lehet megállítani, ha érzi a nép erejét.

A modern tájékoztatás szerepe is megkerülhetetlen ebben a folyamatban. A mai világban a Párducok már nemcsak az utcákon, hanem az internetes felületeken is jelen vannak. Birdsong és társai tudatosan használják ezeket a csatornákat a róluk kialakult kép ellensúlyozására. Azt állítják, hogy a hivatalos hírek csak a fegyvereket és az egyenruhát mutatják, de soha nem beszélnek a céljaikról vagy a népjóléti akcióikról. Az információk ilyen módon történő terjesztése lehetővé teszi, hogy a fiatalabb generációk is megismerjék a Párducok összetettebb arcát.

Végezetül látni kell, hogy a Fekete Párducok jelenléte Philadelphia utcáin egy jelzés. Egy olyan társadalom jelzése, ahol az egyenlőtlenségek és a bizalmatlanság olyan mértékűvé vált, hogy a polgárok egy csoportja úgy érzi: csak fegyverrel a kézben, a törvények pontos ismeretében képes kikényszeríteni a biztonságot.

A kérdés nem csupán az, hogy szabályos-e a fegyverviselésük, hanem az, hogy miért tartunk ott, ahol a "hatalmat a népnek" jelszó ma is ugyanolyan dühösen és elszántan hangzik el, mint évtizedekkel ezelőtt. A Párducok világossá tették: nem érik be kevesebbel, mint véget vetni az elnyomásnak, és amíg nem valósul meg a teljes igazságosság, addig ők ott lesznek az utcasarkon, készen a közösség védelmére.