A láthatatlan háló: A globális bankrendszer valósága

A modern világ működését egy olyan monumentális pénzügyi gépezet határozza meg, amelynek belső fogaskerekeit a legtöbb ember számára szándék...

A modern világ működését egy olyan monumentális pénzügyi gépezet határozza meg, amelynek belső fogaskerekeit a legtöbb ember számára szándékosan láthatatlanul hagyják.

Ez a rendszer nem véletlenszerűen alakult ilyenné; egy szűk, egymással szoros szövetségben álló bankárdinasztia irányítása alatt áll, akik a világ legnagyobb pénzintézeteinek tényleges tulajdonosai.

Olyan nevek bukkannak fel a háttérben, mint a Rothschild, a Rockefeller és a Morgan családok, akik kiegészülve a Carnegie, Harriman, Schiff és Warburg dinasztiákkal, egyfajta globális kartellt alkotnak.

Ez a csoport nem csupán a bankokat birtokolja, hanem teljes ellenőrzést gyakorol a pénz létrehozásának, nyomtatásának és a forgalomban lévő mennyiség szabályozásának folyamata felett az egész bolygón. Azok, akik mélyebben beleláttak ezen körök fondorlatos tevékenységébe, találóan csak "banksztereknek" nevezik őket.

A rendszer egyik legfontosabb pillére a központi bankok hálózata. Kevesen tudják, de az olyan intézmények, mint az amerikai Szövetségi Tartalékbank (Fed) vagy akár a Magyar Nemzeti Bank, lényegében magánvállalatként funkcionálnak. Ezek a szervezetek teljes kontrollt élveznek a pénzügyi piacok felett, saját szabályaikat és törvényeiket maguk alkotják meg, és ami a legmegdöbbentőbb: valójában nem tartoznak érdemi elszámolással senkinek a választott kormányok közül.

A globális pénzügyi struktúra szándékosan lett annyira szövevényes és bonyolult, hogy csak egy kiválasztott szűk réteg értse meg. Ez a komplexitás kiváló ürügy arra, hogy a hétköznapi embereket távol tartsák a döntéshozataltól, és elhitessék velük, hogy a pénzvilág kérdéseihez ők túl kevesek.

Ez a dominancia nem ér véget a bankok falainál; mélyen átszövi a jogrendszert is. Egy rendkívül összetett, manipulált jogi struktúrát tartanak fenn, amely megakadályozza, hogy az átlagember valódi igazságszolgáltatáshoz jusson.

Sok ország valójában vállalati modell szerint működik, ahol az elnök nevezi ki a bírákat, akik így nem az emberek jogait, hanem a "vállalat" (az állam és a bankok) jólétét és érdekeit védik. Ebben a felállásban a bíróságok sokszor csupán a banki politika végrehajtó szerveivé degradálódnak.



A rendszer technikai alapja is megtévesztésen nyugszik. A bankok hivatalosan nem is pénzzel dolgoznak, hanem váltókkal, kötelezvényekkel és forgatható értékpapírokkal. A mai világban használt pénz úgynevezett "FIAT" pénz, ami azt jelenti, hogy önmagában nincs értéke, és nem áll mögötte semmilyen nemesfém, mint régen az arany vagy az ezüst.

Ezt a pénzt a bankok a semmiből teremtik meg, majd hitelként "kölcsönadják" a lakosságnak. Mivel nincs mögötte fizikai fedezet vagy valós értékcsere, ez a folyamat lényegében a pénzhamisítással egyenértékű. A papír és műanyag bankjegyek, amiket a zsebünkben hordunk, csak díszes papírdarabok.

Értéküket kizárólag a tömeges bizalom adja: azért érnek valamit, mert elhisszük, hogy érnek. Ha ez a hit megszűnik, a rendszer összeomlik. Ezért hangsúlyozzák a jegybankárok minden megszólalásukban a "bizalom" szót – ez a legfontosabb irányelvük, hiszen a hit eróziója a hatalmuk végét jelentené. A "hitel" szó is a latin credere (hinni) szóból ered, ami tökéletesen rávilágít a pénz illuzórikus természetére.

Amikor valaki hitelt vesz fel, a bank nem a saját tőkéjét adja oda. A pénz a szerződés aláírásának pillanatában jön létre a bank számítógépes rendszerében, egyfajta könyvelési trükkel. Te, mint ügyfél, tulajdonképpen megbízod a bankot, hogy hozzon létre pénzt a semmiből a te aláírásod mint fedezet ellenében.

A bank ezt váltóként kezeli, de neked hitelként tálalja, és elvárja, hogy kamatostul fizesd vissza azt, ami korábban nem is létezett. Az aláírt szerződésedet aztán a bank eladja a tőzsdén egy harmadik félnek az értékpapírosítás folyamatában, amivel már az elején hozzájut a teljes összeghez és a várható kamatokhoz is. Erről az ügyfelet soha nem tájékoztatják.

Ezt a folyamatot "árnyékbankrendszernek" is nevezik, és egyfajta piramisjátékként működik. A bankok úgy tesznek, mintha kölcsönadnának valamit, amivel nem rendelkeznek, miközben az ügyfél aláírása az, ami ténylegesen létrehozza az értéket. A bankok csupán közvetítők, mint egy ingatlanügynök, mégis úgy tesznek, mintha az ő pénzük forogna kockán, és ezért erkölcstelen módon kamatokat szednek.



A csalás mértékét tovább fokozza a "részleges tartalékolás" gyakorlata. Ez lehetővé teszi, hogy ha valaki befizet 100 forintot, a bank annak a többszörösét, akár 900 forintnyi virtuális pénzt is kikölcsönözhessen másoknak. Ebből egy végtelen adósságspirál alakul ki, ahol a bankok kamatos kamatot számítanak fel nem létező összegekre.

Jelenleg nincs annyi pénz a világon, amennyivel az összes adósságot vissza lehetne fizetni – és ez szándékos. A cél az adósságcsapda fenntartása, amely lehetővé teszi a bankok számára, hogy fizikai javakat, ingatlanokat és földeket vegyenek el az emberektől, ha azok nem tudnak fizetni.

Vannak országok, ahol a keményen dolgozó embereket börtönbe zárják, ha nem tudják rendezni az adósságukat. Ez súlyos emberiség elleni bűncselekmény, hiszen magát az adósságot egy eleve csalárd rendszer hozta létre.

A bankárok helyett a bíróknak kellene felelniük azért, hogy nem az embereket, hanem a magukat országnak álcázó vállalatokat szolgálják. A forgalomban lévő pénz ma nem gazdagságot, hanem adósságot fejez ki. Például az amerikai államadósság jelentős része fiktív tartozás a Fed felé, amely a semmiből teremtett pénzre számol fel kamatot az államnak.

Ez a szövevényes háló azért jött létre, hogy a globális elit tudatlanságban és gazdasági rabszolgaságban tartsa a tömegeket. Azonban nincs akadálya annak, hogy az emberek felismerjék ezt, és saját, igazságos és átlátható alternatív fizetőeszközöket hozzanak létre, amelyek nem a bankárok gazdagodását, hanem a társadalom jólétét és a gazdasági válságok stabilizálását szolgálják. A választás és a tudás a mi kezünkben van.