1980 decemberének végén, miközben a világ a karácsony utáni nyugalomban pihent, az angliai Suffolk megye sűrű fenyvesei között, a Rendlesham...
1980 decemberének végén, miközben a világ a karácsony utáni nyugalomban pihent, az angliai Suffolk megye sűrű fenyvesei között, a Rendlesham-erdőben olyasmi történt, ami örökre megváltoztatta az ott szolgálatot teljesítő amerikai katonák életét.
Ez az esemény, amelyet ma "brit Roswellként" emlegetnek, nem csupán egy egyszerű UFO-észlelés volt a sok közül. Ez egy olyan többrétegű rejtély, amelyben keveredik a katonai fegyelem, a hidegháborús paranoia, a megmagyarázhatatlan fizikai jelenségek és egy vészjósló, bináris kódba ágyazott üzenet, amely állítólag a távoli jövőből érkezett.
Az első éjszaka: Kapcsolatfelvétel a sötétben
Minden 1980. december 26-án, hajnali 3 óra körül kezdődött. John Burroughs első osztályú repülő és Bud Stefans törzsőrmester a Woodbridge légibázis keleti kapujánál járőröztek. A Woodbridge és a közeli Bentwaters bázisok, az úgynevezett "ikerbázisok", kulcsfontosságú létesítmények voltak a NATO számára, és a pletykák szerint nukleáris fegyvereket is tároltak itt. A feszült politikai légkörben a katonák minden szokatlan jelre azonnal reagáltak.
Aznap éjjel a levegőben különös statikus elektromosságot éreztek, majd hirtelen vakító fények ereszkedtek le az égből a Rendlesham-erdőbe, alig fél mérföldre a kifutópályától. A fények vörös, kék, zöld és sárga színekben pompáztak. Bár elsőre lezuhant repülőgépre gyanakodtak, semmilyen becsapódási zajt nem hallottak. Burroughs és Stefans jelentették az esetet, de a biztonság kedvéért nem a nyílt rádiócsatornát használták, tartva egy esetleges szovjet beszivárgástól.
Jim Penniston törzsőrmester, az ügyeletes repülésirányító tiszt, Edward Cabansaggal együtt indult el, hogy kivizsgálják a helyszínt. Ahogy mélyebbre hatoltak az erdőben, a technika csődöt mondott: rádióik és egyéb eszközeik rejtélyes interferencia miatt csak rövid távon működtek. A környékbeli tanyák állatai és az erdei vadak visítása, amely a szemtanúk szerint kísértetiesen emlékeztetett emberi sikolyokra, még baljóslatúbbá tette a hangulatot.
Amikor kiértek egy tisztásra, megpillantották a forrást: egy háromszög alakú, némán lebegő vagy álló szerkezetet. Penniston leírása szerint a jármű körülbelül három méter magas és három méter széles volt, felülete pedig olyan sima, mint a fekete üveg. Nem látszott rajta semmilyen illesztés vagy szegecs, a szerkezete egységesnek tűnt.
Penniston, félretéve félelmét, odasétált az objektumhoz, és megérintette a falát. A fém meleg volt, a rajta lévő különös, hieroglifákhoz hasonló jelek pedig dörzspapír-szerű tapintással rendelkeztek. Abban a pillanatban, amikor keze a szimbólumokhoz ért, egy vakító fehér fény villant fel, és Penniston szerint hatalmas mennyiségű adat áramlott a tudatába.
A parancsnok és a magnófelvétel: A második hullám
Bár az első éjszakai eseményeket sokan próbálták elbagatellizálni, két nappal később, december 28-án az események megismétlődtek. Charles I. Halt alezredes, a bázis parancsnokhelyettese, aki kezdetben "ostobaságnak" tartotta a beosztottai jelentéseit, kénytelen volt saját szemével szembesülni a valósággal. Halt egy kisebb csapattal, éjjellátókkal és Geiger-számlálókkal felszerelkezve vágott neki az erdőnek.
Halt alezredes híres volt arról, hogy mindenhová magával vitte diktafonját. Ezen a felvételen, amely azóta az UFO-kutatás egyik legfontosabb dokumentuma, hallható, ahogy a katonák sugárzást mérnek a leszállási helyszínen. A fák törzsein különös sérüléseket találtak, és a környezet hőmérséklete is magasabb volt az átlagosnál.
Éjfél után nem sokkal egy vörös fény tűnt fel a fák között, amely némán cikázott, majd több kisebb fénnyé vált szét, melyek sárga szikrákat szórtak. A legmegdöbbentőbb pillanat az volt, amikor egy lézerszerű fénysugár csapott le az égből közvetlenül a katonák lába elé, mintha valamit szkennelne a talajon vagy a bázis területén.
Halt később úgy nyilatkozott, hogy bár próbált racionális magyarázatot találni, a látottakat semmilyen ismert technológiával nem tudta azonosítani. Az esetet követő reggelen a leszállási helyszínen három szabályos mélyedést találtak a földben, amelyek egy egyenlő oldalú háromszöget alkottak.
A 8100-as év üzenete: Bináris kód a jövőből
Míg az észlelések fizikai részletei is megdöbbentőek voltak, Jim Penniston személyes története egy egészen új dimenziót adott a rendleshami ügynek. Penniston elmondása szerint a hajó megérintése után egyesek és nullák sorozatait kezdte látni lelki szemei előtt. Ezeket a számokat a noteszébe jegyezte le 16 oldalon keresztül, abban a reményben, hogy ha leírja őket, megszűnik a látomás. Ezután évtizedekig nem foglalkozott a jegyzetekkel, és csak 2010-ben vette elő őket újra egy dokumentumfilm forgatása során.
Szakértők elemezték a számsorokat, és kiderült, hogy azok ASCII bináris kódok. A megfejtett szöveg hátborzongató volt:
"EXPLORATION OF HUMANITY CONTINUOUS..." (Az emberiség felfedezése folyamatos)
"EVOLUTION NOT OPTIONAL FOR PLANETARY SURVIVAL..." (Az evolúció nem választható a bolygó túlélése érdekében)
"WE RETURNED TO WARN FROM WHERE YOU WILL BE IF YOU CHOOSE THE PATH..." (Visszatértünk, hogy figyelmeztessünk onnan, ahol ti lesztek, ha ezt az utat választjátok)
"ORIGIN YEAR 8100" (Származási év: 8100)
Az üzenet szerint a látogatók nem egy másik bolygóról érkeztek, hanem 6000 évvel a jövőből, a mi saját leszármazottaink. Ez az elmélet magyarázatot adhatna arra, miért tűnnek az UFO-k olyan gyakran fel nukleáris létesítményeknél: talán a jövőből érkező emberek próbálják megakadályozni azt a globális katasztrófát, amely az ő világukat tönkretette.
Az üzenet koordinátákat is tartalmazott, amelyek a világ legősibb és legtitokzatosabb pontjaira mutattak:
- A gízai nagy piramis Egyiptomban
- A Nazca-vonalak Peruban
- Taj-hegy Kínában
- Az Apolló-templom Görögországban
- Egy titokzatos hely az Atlanti-óceánban, ahol egykor állítólag a "High Brazil" nevű fantomsziget létezett.
Egészségügyi következmények és eltitkolt akták
Az incidens nem maradt következmények nélkül. John Burroughs és Jim Penniston egészsége a találkozás után romlani kezdett. Burroughs-nál szívproblémák, torokbetegségek és látásromlás jelentkezett. Évekkel később egy specialista megállapította, hogy tüneteit nagy erejű, nem-ionizáló elektromágneses sugárzás okozta, ami pontosan egybevágott az erdőben mért adatokkal.
A katonák hosszú ideig harcoltak a kormánnyal, hogy hozzáférjenek saját orvosi aktáikhoz, de az amerikai hadsereg kezdetben még azt is tagadta, hogy Burroughs egyáltalán szolgált volna náluk az adott időszakban. Végül a kormány kénytelen volt elismerni a sérüléseket, és Burroughs rokkantsági nyugdíjat kapott – ez volt az első alkalom, hogy egy kormány hivatalosan is elismerte, hogy egy UFO-találkozás egészségkárosodást okozott.
Szkeptikus hangok és ellenérvek
Természetesen a Rendlesham-erdő esete körül is rengeteg a kétely. A szkeptikusok szerint a katonák csupán az Orford Ness-i világítótorony fényét látták, amely pontosan ötmásodperces ciklusokban villant fel, megegyezve az észlelt fények ritmusával. Sokan úgy vélik, hogy a talajon talált mélyedések csak vadállatok, például szarvasok kaparásának nyomai voltak, a fákon lévő jelek pedig egyszerű erdészeti jelölések.
A bináris kód történetét is sokan támadják, mivel Penniston csak 30 évvel később állt elő vele, és az üzenet nyelvezete, valamint az ASCII kódolás (ami 1980-ban még nem volt elterjedt a mai formájában) gyanút keltett. Egyes elemzők szerint a kód valójában értelmetlen karaktertöredékeket tartalmaz, és a fordítók sok szabadságot engedtek meg maguknak a "üzenet" összeállításakor.
Egy másik érdekes teória szerint az egész esemény a brit SAS különleges egységének bosszúja volt. A történet szerint az SAS katonái korábban ejtőernyős gyakorlatot hajtottak végre a bázis felett, de az amerikaiak elfogták és durván bántak velük. A britek állítólag fényhatásokkal és egyéb trükkökkel álltak bosszút, hogy "beugrassák" a hiszékeny amerikaiakat.
A végső igazság nyomában
Bár több mint 40 év telt el, a Rendlesham-erdő rejtélye ma is aktuális. Richard Doty, a légierő korábbi elhárító tisztje elismerte, hogy a kormány gyakran alkalmazott dezinformációs kampányokat, hogy összezavarja a tanúkat és hiteltelenítse az UFO-észleléseket. Lehetséges, hogy a Rendlesham-eset során is tudatosan keverték a valóságot a fikcióval, hogy elrejtsenek egy titkos katonai technológiát.
Ugyanakkor a szemtanúk száma, a rögzített hangfelvételek és a dokumentált egészségügyi károsodások azt sugallják, hogy valami valódi és megmagyarázhatatlan történt Suffolk fái között. Ha a Penniston által kapott üzenet igaz, akkor az emberiségnek sürgősen el kell gondolkodnia a jövőjén. Ha pedig csak egy jól felépített mítoszról van szó, akkor a Rendlesham-erdő története marad az egyik legizgalmasabb fejezet a modern folklór és a pszichológiai hadviselés határmezsgyéjén.
Akár időutazók voltak, akár földönkívüliek, vagy csak a hidegháború sötét árnyai, a Rendlesham-erdő üzenete világos: az emberiség sorsa a saját kezében van, és a választás – ahogy a kód is mondja – most történik meg.
