Oroszország ideiglenesen elveszítette űrindítási képességét: súlyos baleset bénította meg a Bajkonuri Kozmodrómot

2025. november 27-én olyan esemény rázta meg az orosz űripart, amelyre évtizedek óta nem volt példa: a Bajkonuri Kozmodróm egyik kulcsfontos...

2025. november 27-én olyan esemény rázta meg az orosz űripart, amelyre évtizedek óta nem volt példa: a Bajkonuri Kozmodróm egyik kulcsfontosságú indítóállása súlyosan megrongálódott, Oroszország pedig – először a modern űrkorszak történetében – képtelenné vált arra, hogy embereket vagy rakományt indítson a Nemzetközi Űrállomásra.

A baleset egy sikeres rakétaindítás során történt, ám következményei messze túlmutatnak egy egyszerű technikai hibán. Magának a Roszkoszmosznak is el kellett ismernie: az ország egy időre elvesztette ISS-felé vezető "űrutat".

A történet azonban nem a lélegzetelállító drónfelvételekkel kezdődik, hanem egy látszólag problémamentes indítással. A Szojuz–MS28 küldetés 09:27:57 UTC-kor emelkedett a magasba a 31/6-os indítóállásról, fedélzetén Szergej Kud-Szvercsov és Szergej Mikajev orosz űrhajósokkal, valamint a NASA asztronautájával, Christopher Williamsszel. A start hibátlannak tűnt, a személyzet néhány órával később rendben dokkolt is a Nemzetközi Űrállomáson. A felszín alatt azonban már ekkor is egy rejtett probléma formálódott.

Nem sokkal az indítás után drónfelvételek járták be a világot, amelyeken az 8U216 jelű mobil karbantartó kabin fejjel lefelé hever a lángtorkolat mélyén. Ez a több mint 130 tonnás fémszerkezet a Szojuz indításának kulcsfontosságú eleme: a rakéta alatt helyezik el, hogy védelmet adjon a szerkezeti elemeknek, és hogy a mérnökök hozzáférjenek a hajtóművekhez, burkolatokhoz, pirotechnikai indítókhoz. Egy olyan eszköz zuhant a mélybe, amely nélkül Oroszország egyszerűen nem tud Szojuzt indítani.

A Roszkoszmosz első közleménye kettős hangulatot hordozott: egyrészt ünnepelte a személyzet sikeres megérkezését az űrállomásra, másrészt kénytelen volt elismerni a baleset tényét. Mint írták, a kilövés utáni kötelező állapotfelmérés során több indítóállás-elem sérülését is felfedezték. A vizsgálat folyamatban van, a szükséges alkatrészek rendelkezésre állnak, és a javításokat "hamarosan" megkezdik.

A közlemény azonban nem tért ki arra, hogy az 8U216 kabin egyszerű javítása valószínűtlen. A szakértők szerint a sérülések olyan mértékűek, hogy a kabin vagy teljes cserére szorul, vagy a semmiből kell újraépíteni. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szerkezet az 1960-as évek technológiáján alapul, s bár a mai napig gyártják a típus modernizált változatait, a fejlesztés és telepítés hosszadalmas folyamat.

Hogyan történhetett meg, hogy egy ekkora tömegű acélszerkezet egyszerűen kiszakad a helyéről? A vizsgálat előzetes eredménye szerint a rakétaindítás által keltett nyomáskülönbség szívhatta ki a kabint a fészkéből. Az is előfordulhatott, hogy a rögzítő zárak hibásak voltak, vagy nem megfelelően zárták le őket. A kabint az előírások szerint visszahúzták a helyére a start előtt, ám a lángtorkolat és a fülke közötti térben kialakult vákuumhatás végül győzedelmeskedett. A kabin mintegy 20 métert zuhant – ez elegendő volt ahhoz, hogy teljesen megsemmisítse.

A legnagyobb problémát nem is a károk nagysága jelenti, hanem az, hogy a 31-es indítóállás jelenleg Oroszország egyetlen olyan aktív starthelye, ahonnan személyzetes és teherküldetéseket lehet indítani a Nemzetközi Űrállomás irányába. Bár Oroszország rendelkezik más kozmodrómokkal – Pleszeckkel, a távol-keleti Vosztocsnijjal, és a történelmi Gagarin-starttal –, egyik sem képes ISS-pályára juttatni a Szojuzt, vagy nem alkalmas személyzetes indításra. A korábbi francia guyanai Kourou-ból történő indításokra pedig már nincs lehetőség, miután Oroszország 2022-ben kivonta a személyzetét az európai űrkikötőből.

Ez azt jelenti, hogy a Roszkoszmosz – legalábbis átmenetileg – elveszítette kapacitását az ISS ellátására. A december 21-re tervezett Progress MS-33 teherszállító küldetést biztosan el kell halasztani, és valószínű, hogy a következő személyzetes Szojuz, az MS-29, amelyet 2026. július 14-ére terveztek, szintén csúszni fog. Bár elméletileg lehetséges volna egyes teherszállító Progressz indításokat a Vosztocsnijból megvalósítani, ehhez jelentős módosításokra lenne szükség, és nem valószínű, hogy ezt rövid távon végrehajtják.

A helyreállítás időtávjával kapcsolatban rendkívül eltérő becslések láttak napvilágot. A legoptimistább vélemények szerint néhány hónap elegendő lenne, ha a kabin cseréje gördülékenyen zajlik, és az indítóállás egyéb komponensei nem sérültek meg komolyabban. Más szakértők akár hároméves leállást sem tartanak kizártnak, különösen akkor, ha a lángtorkolat vagy a szerkezeti elemek is károsodtak, amelyek javítása jóval összetettebb feladat. Mielőtt újra személyzetet küldenének az űrbe, mindenképpen szükség lesz egy próbaindításra is, amely tovább hosszabbíthatja a folyamatot.

Az időzítés a Rosszkoszmosz számára különösen kedvezőtlen. Az ukrajnai invázió 2022-es kezdete óta az orosz űrügynökség súlyos nemzetközi szankciók alatt működik, amelyek mind a bevételekre, mind a technológiai együttműködésekre nagy csapást mértek. Oroszország sorra veszítette el a nemzetközi partnereit, leálltak közös űrmissziók, megszűntek szolgáltatási szerződések, és az ország több milliárd dollár értékű űripari piacoktól esett el.

Az egyik leglátványosabb veszteség az ExoMars 2020 program volt, amely az ESA-val közösen valósult volna meg, de a geopolitikai helyzet miatt végül félbeszakadt. Hasonló sorsra jutott a Venyera-D Venus-misszió is, amelyben a NASA is részt vett volna. Több európai műhold indítását is más szolgáltatók vették át, miután a Szojuz rakétákra kötött szerződések felbomlottak. A Galileo-navigation rendszertől az Euclid űrtávcsőig több fontos küldetés váltott "indító gazdát".

A bajkonuri baleset tehát egy olyan időszakban érte Oroszország űrprogramját, amikor az amúgy is komoly kihívásokkal küszködik. A Roszkoszmosz számára az ISS továbbra is presztízskérdés, a Szojuz pedig az ország egyik utolsó, nemzetközi színtéren is működő technológiai exportja. A mostani leállás azonban azt mutatja, hogy még az évtizedek óta bevált rendszerek is sérülékenyek, ha a fenntartásuk és modernizálásuk nem kap kellő figyelmet.

A következő hónapok tehát kritikusak lesznek. A javítások kimenetele, az indítóállás állapotának pontos felmérése és az új kabin telepítése mind meghatározza, hogy Oroszország mikor térhet vissza a rendszeres űrindításokhoz. Egy dolog azonban biztos: az űrverseny új korszakában, ahol a privát cégek és új nemzetek is egyre nagyobb szerepet játszanak, Oroszország jelenlegi leállása drága időveszteséget jelent. (1)

(1) - https://www.universetoday.com/articles/