A túlvilág valósága: Egy médium megindító vallomásai a lélek útjáról

A spiritualitás és a túlvilág kérdése régóta foglalkoztatja az emberiséget, ám ma egyre többen mernek nyíltan beszélni saját misztikus tapas...

A spiritualitás és a túlvilág kérdése régóta foglalkoztatja az emberiséget, ám ma egyre többen mernek nyíltan beszélni saját misztikus tapasztalataikról. Cheryl Murphy médium évtizedek óta azon dolgozik, hogy kapcsolatot teremtsen élők és elhunytak között.

Egy nemrég készült interjúban arról mesélt, hogyan érzékeli a túlvilág működését, miért tapasztalunk annyi bizonytalanságot a világban, és miért ébrednek rá egyre többen intuitív képességeikre.

Cheryl története a családjában gyökerezik. Nagymamája és dédnagymamája – utóbbi Cherokee indián felmenőkkel – már gyermekkorában spirituális szeánszokat tartottak. Az ünnepek alkalmával a család nőtagjai összegyűltek, és a levegőben szinte tapintható energetikai változás jött létre. Cheryl kislányként még nem vehetett részt ezen alkalmakon, de kívülről figyelte a szertartásokat, és átjárta a könnyedség és szabadság érzése, amely ezeket az összejöveteleket kísérte.

Később tudta meg, hogy dédnagynénje korábban a légierőnek segített felkutatni egy eltűnt pilótát és repülőgépet, amelyet a hatóságok nem találtak meg – azzal a feltétellel, hogy a nevét soha nem tüntetik fel a jelentésekben.

Cheryl hároméves volt, amikor először érzékelte a szellemi világ jelenlétét. Nem ijesztő alakokat látott, hanem ragyogó fénygömböt, amely belibbent a szobájába. Ez a fény egy teljes lelki családot képviselt – olyan lényeket, akik azért jöttek, hogy megnézzék, jól van-e, és örömüket fejezzék ki az új élete miatt. A lények játékokat és tárgyakat mozgattak meg a szobában, mindig könnyed, vidám energiával. Mindez nem volt idegen számára, hiszen otthon megszokott látvány volt a meghajlott evőeszköz vagy a különös módon elgörbült konyhakés.

Ahogy felnőtt, egyre mélyebben belemerült a médiumi munkába, és megtanulta megkülönböztetni saját gondolatait a valódi szellemi üzenetektől. Mint mondja, ez volt a legnagyobb kihívás: megbízni abban, amit kap. A szellemi kommunikáció ugyanis más tónusban érkezik, mint a belső monológ. Ha egy férfi lélek szól hozzá, az más energiát hordoz, mint az ő saját nőies hangja. A megerősítések nélkülözhetetlenek. Amikor egy kliens felismer egy apró, jellegzetes részletet – például egy mankót, amelynek lófej volt a tetején –, Cheryl tudja, hogy valódi kapcsolat jött létre.

A szeánszokról sokan a hollywoodi túlzásokra asszociálnak: remegő asztalra, démoni erőkre. A valóság azonban egészen más. Cheryl szerint a szeánsz célja nem a látványosság, hanem a megtisztítás: olyan helyek felszabadítása, ahol túl sok visszamaradó energia gyűlt össze. Egyszer részt vett egy amerikai déli fogadó megtisztításában, amely korábban kórházként, lóistállóként és orvosi rendelőként is működött. A háborús áldozatok, bányászok és tragikusan elhunyt emberek lenyomatai annyira erősen jelen voltak, hogy a vendégek egyes szobákba be sem mertek lépni.

A szeánszon több médium meditált és imádkozott, hogy magasabb rezgésállapotba kerülve hívhassák be a fényt. Nem kényszerítették a lelkeket, inkább meghívták őket, hogy gyűljenek össze, és kérjenek segítséget. A folyamat során kiderült, hogy a padláson lévő retesz egyfajta portál volt az átjáráshoz. Amikor erre fény derült, a retesz egyszerűen leesett, és minden résztvevő hatalmas energiakisülést érzett. Hónapokkal később a tulajdonos arról számolt be, hogy az épület teljesen megnyugodott, a zavaró jelenségek megszűntek.

Ez a történet jól mutatja, mennyire félreértik sokan a "kísérteteket". Cheryl szerint ezek a jelenségek nem feltétlenül eltévedt lelkek, inkább a lélek bizonyos aspektusai – olyan energetikai visszhangok, amelyek ott maradnak egy helyen. A teljes lélek, a túlvilági lélek már továbblépett, sőt lehet, hogy ezer más életet él párhuzamosan. Ami "kísért," az inkább egy lenyomat, egy visszhang. Ezért tudnak bizonyos helyszínek, főleg tragikus múltú kórházak vagy csataterek, olyan erős érzeteket kelteni az arra érzékenyekben, mintha újraélnék a történteket.

Mi történik tehát, amikor valaki meghal? Cheryl szerint az elhunytak megőrzik személyiségüket – legalábbis egy ideig. Ha valaki apa volt ebben az életben, a gyermeke számára apa marad, amikor megjelenik. Nem római katonaként jön elő, aki ötszáz évvel korábban volt. Az adott életszakasz aspektusa mindig elérhető marad, miközben a lélek más részei folytatják fejlődésüket. Cheryl ezt úgy írja le, mintha mindenki egy hatalmas szellemi könyvtárral, az Akasha Krónikával rendelkezne, ahonnan bármikor előhívhatja korábbi életeinek tapasztalatait.

Sokan kérdezik tőle, mit szeretnének üzenni az elhunyt szeretteink. A válasz szinte mindig ugyanaz: "Itt vagyok. Szeretlek. Figyellek." Az emberek gyakran aggódnak, vajon szeretteik eljutottak-e a fénybe, érzik-e, hogy gondolnak rájuk. Cheryl szerint a válasz mindig igen. Ott vannak velünk a hétköznapi pillanatokban – akár akkor is, amikor szendvicset készítünk –, és jelen vannak az életünk nagy fordulópontjain.

Érdekesség, hogy az elhunytak ritkán kérnek bocsánatot. Nem azért, mert nem bánják tetteiket, hanem mert a túlvilágon tágabb nézőpontból látják a történéseket. Inkább szeretetet és támogatást küldenek. Cheryl mesélt egy esetről, amikor egy anya – aki életében nehezen jött ki a lányával – azért jelentkezett be a túlvilágról, hogy megköszönje az imákat, amelyeket a lánya érte mondott. Azt üzente: most már képes elengedni a régi sérelmeket, és hálás minden szeretetért.

A zárkózott emberek is megőrzik jellegzetes személyiségjegyeiket. Cheryl egyszer olyan lelket hívott be, aki életében nem hitt a szellemi világban, magányosan élt, és senkivel nem akart kapcsolatot. Pont ez bizonyította a jelenlétét az unokahúga számára. Ha Cheryl azt mondta volna, hogy most már kedves és nyitott, a nő nem hitte volna el.

A világ jelenlegi zűrzavarát Cheryl egy átmeneti korszak jelének tartja. A 2012-es dátum szerinte nem a világ végét jelentette, hanem egy új tudatosság születését. Minden régi, merev struktúra – legyen az pénzügyi, egészségügyi vagy vallási rendszer – repedezik, mert nem képes megtartani az új energiát. Nem összeomlást látunk, hanem felszabadulást: a sötétség felszínre kerül, hogy a fény átalakíthassa.

A mai gyerekek már egy teljesen más érzékeléssel érkeznek. Cheryl szerint beépített intuícióval születnek, és sok tekintetben ők lesznek a tanítóink. Egyre többen fedezik fel saját érzékenységüket, ami sokakat megijeszt. Sokan kérdezik tőle: "Megőrültem, vagy tényleg érzékelem ezeket a dolgokat?" A válasza egyszerű: meg kell tanulni lehorgonyozni, jelen lenni, meditálni, és megtartani a belső fényt. Fel kell ismerni, hogy mindannyian alkotótársai vagyunk az univerzumnak, és gondolataink, érzéseink formálják a valóságunkat.

Cheryl üzenete az emberek felé tiszta és lényegre törő: nyissuk meg a bennünk élő isteni szikrát. Mindannyian hordozzuk a fényt, amely képes válaszokat és útmutatást adni. A spirituális ébredés nem kiváltság, hanem velünk született jog. A túlvilágon nem büntetés vagy jutalmak várnak ránk, hanem fejlődés, szeretet és határtalan lehetőségek. És mi, akik még itt élünk, már most megtapasztalhatjuk ezt a fényt, ha engedjük, hogy közelebb kerüljön hozzánk.