A csernobili fekete csoda: a gomba, amely talán az emberiség jövőjének kulcsát rejti

Negyven év telt el azóta, hogy a csernobili atomerőmű hírhedt négyes blokkja felrobbant, és létrehozta a világ egyik legveszélyesebb, ember ...

Negyven év telt el azóta, hogy a csernobili atomerőmű hírhedt négyes blokkja felrobbant, és létrehozta a világ egyik legveszélyesebb, ember számára megközelíthetetlen zónáját. A tiltott terület azonban – hiába tűnik élettelen posztapokaliptikus tájnak – korántsem üres.

Sőt, egyes szervezetek nemcsak hogy átvészelték az atomkatasztrófa utóhatásait, hanem alkalmazkodtak hozzá, sőt virágzásnak indultak. Közülük a legérdekesebb egy apró, fekete színű gomba, amely talán a biológia következő nagy titkának kulcsa.

A Cladosporium sphaerospermum nevű gomba első pillantásra jelentéktelennek tűnhet: sötét, matt felületű bevonatként kapaszkodik a reaktor körüli épületek belső falára, közel ahhoz a helyhez, amely ma is a Föld egyik legnagyobb radioaktív terhelésű pontja. A kutatók azonban megdöbbenten tapasztalták, hogy ez a szervezet úgy él ott, mintha csak kifejezetten erre született volna. Mintha a halálos sugárzás – ami minden más életformát percek alatt tönkretenne – számára valamilyen furcsa módon előnyt jelentene.

A különös jelenség nyomára a 90-es évek végén bukkant rá Nelli Zhdanova mikrobiológus és csapata, amikor részletes felmérést végeztek a Csernobil körüli védőépületben. A tudósok arra számítottak, hogy ha találnak is életet, az alig lesz több néhány túlélő baktériumnál. Ám a helyszín valósággal hemzsegett a gombafajoktól: 37 különböző fajt azonosítottak, és feltűnően sok közöttük a sötét színű, melaninban gazdag szervezet. Ezek közül is messze a Cladosporium sphaerospermum bizonyult a leggyakoribbnak, ráadásul a legmagasabb radioaktív szennyezettségű mintákból származott.

A felfedezés már önmagában is meghökkentő volt, ám a legnagyobb döbbenet csak ezután következett. Jekatyerina Dadacsova radiogyógyszerész és Arturo Casadevall immunológus amerikai kutatók részletes vizsgálatokba kezdtek, hogy kiderítsék, miként viseli a gomba a sugárzást. Normál esetben az ionizáló sugárzás – amely olyan erős részecskéket tartalmaz, hogy atomokból képes kiszakítani elektronokat – pillanatok alatt tönkreteszi az élő sejtek molekuláit, összezavarja a biokémiai folyamatokat és szétroncsolja a DNS-t. A humán szervezet számára kifejezetten halálos, ugyanakkor éppen emiatt használják rákos sejtek elpusztítására is.

A gombával azonban valami egészen más történt. C. sphaerospermum nemhogy nem károsodott a sugárzás hatására, de még gyorsabban is nőtt – mintha valamilyen módon profitálna a környezetében tomboló radioaktivitásból. A melanin viselkedésében bekövetkező változások is erre utaltak: a sötét pigment mintha energiát nyert volna a sugárzásból, és egyfajta védőrétegként is működött a sejtek körül.

2008-ban Dadacsova és Casadevall merész elmélettel állt elő: talán ez a gomba valami olyasmit csinál a sugárzással, amit a növények a fénnyel – energiává alakítja. A folyamatot radioszintézisnek nevezték el, amelyben a melanin játszaná azt a szerepet, amit a fotoszintézisben a klorofill. Egyelőre azonban ez csak feltételezés maradt, mert a pontos mechanizmust azóta sem sikerült bizonyítani.

A rejtély még tovább mélyült, amikor 2022-ben a kutatók a Nemzetközi Űrállomás külsejére erősítve vizsgálták a gomba viselkedését. A C. sphaerospermum extrém kozmikus sugárzásnak lett kitéve – és még itt is növekedett. A petri-csésze alatti szenzorok kevesebb sugárzást mértek a gomba alatt, mint a kontroll mintánál, amely alapján a kutatók azt gyanítják, hogy ez a fekete gomba természetes sugárvédő pajzsként működhet. Bár a kísérlet nem a radioszintézis bizonyítására irányult, tovább erősítette a gyanút, hogy a gomba valamilyen aktív módon használja fel vagy alakítja át a sugárzást.

A nagy áttörés azonban mindmáig várat magára. Hiába minden vizsgálat, a kutatók még nem tudták bizonyítani, hogy a gomba valóban képes-e ionizáló sugárzásból energiát előállítani, szénvegyületeket redukálni vagy szén-dioxidot megkötni – vagyis hogy ténylegesen működik-e a radioszintézis. Nils Averesch és csapata így fogalmazott: a jelenség figyelemre méltó, ám a bizonyítékok még nem elegendők ahhoz, hogy ezt a fantasztikus mechanizmust tényként fogadjuk el.

Mindazonáltal az is lenyűgöző, amit már biztosan tudunk. A Cladosporium sphaerospermum nem csupán túléli a rendkívüli sugárzást, hanem láthatóan alkalmazkodik is hozzá, és olyan környezetben is szaporodik, ahol az ember percek alatt életveszélybe kerülne. A sugárzás ártalmait valamilyen módon képes semlegesíteni, és talán még energiát is nyer belőle – bár erre még nincsen bizonyított biokémiai útvonal.

Ráadásul nincs egyedül. Más sötét pigmentű gombák – mint a Wangiella dermatitidis vagy a Cladosporium cladosporioides – szintén mutatnak bizonyos változásokat erős sugárzás hatására, bár egyik sem olyan látványos és következetes, mint a C. sphaerospermum. Ez felveti a kérdést: vajon evolúciós előnyt jelent számukra a sugárzás "elfogyasztása," vagy csupán stresszreakcióról van szó, amely segíti őket a túlélésben extrém körülmények között?

A válasz egyelőre ismeretlen. De az biztos, hogy a csernobili fekete gomba élettani alkalmazkodása megmutatja, mennyire rugalmas, találékony és sokszínű lehet az élet még akkor is, amikor minden ésszerű feltétel hiányzik. A bolygó egyik legveszélyesebb területén, ahol egykor emberi hibák milliók életét változtatták meg, most egy apró, fekete, velúrszerű gomba bizonyítja, hogy az élet sokkal erősebb és kreatívabb, mint gondoltuk. És talán – akár a sugárvédelem, akár az űrutazás jövőjéről legyen szó – ez a szerény kis organizmus egyszer még a mi javunkra is fordíthatja különleges képességeit. (1)

(1) - https://www.sciencealert.com/chernobyl-fungus