A fekete halál rejtett kiváltója: Egy ismeretlen vulkán kitörése indította el a történelem legpusztítóbb járványát?

A történelem egyik legsötétebb fejezetét, a fekete halált évszázadokon át a sors szeszélyének, véletlenek sorozatának vagy egyszerűen csak a...

A történelem egyik legsötétebb fejezetét, a fekete halált évszázadokon át a sors szeszélyének, véletlenek sorozatának vagy egyszerűen csak a középkor higiéniai viszonyainak tulajdonítottuk.

Egy friss kutatás azonban egészen más irányba tereli a figyelmet: lehet, hogy a világ egyik legpusztítóbb járványa valójában egy távoli, ismeretlen vulkán kitörésével kezdődött. (1)

A középkor közepén, valamikor az 1340-es évek közepén történt valami, aminek hatásait akkor még senki sem értette. A nap fakóbban sütött, az ég tartósan felhőbe borult, és egy különösen sötét holdfogyatkozás is nyugtalanságot keltett Ázsiától Európáig. Korabeli beszámolók szerint az égbolt mintha "füsttel telt volna meg". A modern kutatók számára ezek a mágikusnak tűnő leírások azonban nagyon is kézzel fogható jelenségre utalnak: egy hatalmas vulkáni aeroszolrétegre.

A paleoklimatológiai adatok – különösen a sarki jégmagokban talált kiugróan magas kénszintek – arra engednek következtetni, hogy 1345 körül egy eddig ismeretlen, valószínűleg trópusi vulkán tört ki. A kitörés olyan erős lehetett, hogy a levegőbe jutó szulfátrészecskék mind az északi, mind a déli sark jegében megjelentek, ami csak a legnagyobb, globális hatású kitörésekre jellemző.

Ez az esemény a kutatók szerint magyarázatot adhat a 1347-ben Európába érkező fekete halál, vagyis a bubópestis időzítésére.

A vulkánkitörések jól ismert mellékhatása, hogy átmenetileg lehűtik a Földet: a légkörbe kerülő aeroszolok visszaverik a napsugárzást. A 14. század közepi kitörés sem volt kivétel. A fák évgyűrűi alapján a kutatók kimutatták, hogy 1345 és 1347 nyarai jóval hidegebbek voltak a megszokottnál, míg az őszi időszakok sokkal csapadékosabbá váltak. A hideg és nedvesség kombinációja súlyos károkat okozott az európai mezőgazdaságban: a termés gyenge volt, a talajvíz túl magasra emelkedett, árvíz sújtotta a völgyeket, és még a híres olaszországi szőlőtermés is jelentősen visszaesett.

A mediterrán világ régi ellensége, az éhínség ismét fenyegetni kezdett.

Ekkor lépett színre az a láncreakció, amely a történészek szerint végül elhozta a pusztító pestist Európába. Itália – különösen az északi városállamok – kénytelenek voltak gabonát importálni, mégpedig onnan, ahonnan akkoriban a legnagyobb mennyiségben hozzá lehetett jutni: a Fekete-tenger vidékéről.

Ez döntő fontosságú volt.

A kutatók szerint az olasz kereskedelmi flották nem csupán gabonát hoztak magukkal a hosszú út alatt. A rakomány közé beférkőztek a Yersinia pestis baktériumot hordozó bolhák is, amelyek valószínűleg a gabonaporban, a hajók raktáraiban rejtőző rágcsálók bundáján éltek. A történelem e pontján már léteztek olyan állandó rágcsálópopulációk és bolhák a Fekete-tenger környékén, amelyek fenntartották a kórokozót.

Amikor a gabonaszállító hajók 1347 második felében visszaérkeztek Velencébe és más itáliai kikötőkbe, velük együtt érkezett a pestis is.

A betegség első emberi eseteit néhány héttel a hajók befutása után dokumentálták. Innen pedig elindult az ismert katasztrofális láncolat: előbb a patkányok hullottak el tömegesen, majd a hátramaradt bolhák új gazdát kerestek – sok esetben épp az emberek személyében. A fertőzés szinte robbanásszerűen terjedt, és mindössze néhány év alatt Európa lakosságának 30-60%-át elpusztította.

A kutatók hangsúlyozzák: a fekete halál nem csupán egy véletlen esemény volt, hanem rövid és hosszú távú tényezők rendkívül ritka találkozása. Rövid távon ott volt a klímaváltozás, a lehűlés, a terméskiesés és a gabonakereskedelem átalakulása. Hosszú távon pedig a már meglévő fertőzési környezet, a kereskedelmi hálózatok és a pestisbaktérium állandó jelenléte.

Ez az új kutatás azonban valami még fontosabbat is üzen. A múlt pandémiáinak megértése nem pusztán történelmi kíváncsiság. Egy globalizált és felmelegedő világban a zoonózisok – vagyis az állatról emberre terjedő betegségek – kialakulásának valószínűsége növekszik. Az éghajlati ingadozások, az állati élőhelyek átalakulása, valamint a gyors és tömeges áruszállítás olyan új járványoknak nyithat kaput, amelyek akár a középkor pusztítását is felülmúlhatják.

A fekete halál tehát nem csupán egy régi katasztrófa. Egy figyelmeztetés is: a természet aprónak tűnő változásai – egy vulkán kitörése, néhány foknyi lehűlés, egy rossz terméshozam – képesek olyan dominóhatást elindítani, amely végül kontinensek sorsát írja át. (2)

(1) - https://www.nature.com/articles/s43247
(2) - https://www.livescience.com/planet-ear