Van egy evolúciós előnye annak, ha állandóan elfelejtünk dolgokat

A felejtés mindennapi életünk része. Biztosan volt már, hogy beléptél egy szobába, de aztán elfelejtetted, miért mentél be. Vagy talán valak...

A felejtés mindennapi életünk része. Biztosan volt már, hogy beléptél egy szobába, de aztán elfelejtetted, miért mentél be. Vagy talán valaki rád köszön az utcán, és nem emlékszel a nevére. De vajon miért felejtünk el dolgokat? Ez pusztán memóriánk gyengeségét jelzi, vagy van valami előnye is?

Miért felejtünk?

Az egyik legkorábbi felismerés a felejtés témájában az, hogy az átlagember emlékei egyszerűen elhalványulnak idővel. Ezt Hermann Ebbinghaus 19. századi német pszichológus fedezte fel, aki a felejtés görbéjének nevezett elméletével bizonyította, hogy az emberek gyorsan elfelejtik az új információk részleteit, bár ez a folyamat az idő múlásával lassul. Ezt az elméletet azóta több alkalommal is megerősítették a neurológusok.

A felejtés azonban más célt is szolgálhat. Az agyunk folyamatosan információk áradatának van kitéve. Ha mindent megjegyeznénk, rendkívül nehézzé válna a fontos információk tárolása és előhívása. Egyik módja annak, hogy ezt elkerüljük, hogy nem fordítunk elegendő figyelmet minden részletre. Eric Kandel, Nobel-díjas kutató és munkatársai kimutatták, hogy az emlékek akkor formálódnak, amikor az agysejtek közötti kapcsolatok (szinapszisok) megerősödnek.

Azok a dolgok, amelyekre figyelmet fordítunk, erősebben beágyazódnak az emlékezetünkbe. Ez ugyanaz a mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy elfelejtsük a mindennapi életben találkozó, jelentéktelen részleteket. Ahogy öregszünk, hajlamosabbak vagyunk elterelődni, és az olyan memóriával kapcsolatos rendellenességek, mint például az Alzheimer-kór, a figyelemhiánnyal hozhatók összefüggésbe. Mindannyian meg kell, hogy tanuljuk elfelejteni a lényegtelen információkat, hogy helyet biztosítsunk a fontos emlékeknek.

Az új információk kezelése

Egy emlék felidézése néha annak megváltozásához vezethet, hogy képesek legyünk új információkkal összhangba hozni. Tegyük fel, hogy minden nap ugyanazt az útvonalat használod a munkába menet. Valószínűleg már erősen megjegyezted ezt az útvonalat, mivel az agyad kapcsolatai minden utazás során erősödtek.

De tegyük fel, hogy egy hétfő reggelen az út egy része le van zárva, és három hétig egy új útvonalat kell követned. Az emlékeknek elég rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy befogadják ezt az új információt. Az agy ezt úgy éri el, hogy gyengíti az eredeti emlékhez kötődő kapcsolatokat, miközben megerősíti az új útvonalra vonatkozókat.

Ha nem lennénk képesek az emlékek frissítésére, az jelentős negatív következményekkel járna. Gondoljunk csak a poszttraumás stressz szindrómára (PTSD), amikor a traumatikus emlékek módosításának vagy elfelejtésének hiánya miatt az egyén folyamatosan újra és újra átéli a múltbeli traumát.

Evolúciós szempontból az emlékek frissítése és a régi emlékek elfelejtése bizonyos helyzetekben rendkívül előnyös. Őseink talán egy biztonságos vízlelőhelyre jártak rendszeresen, de egy napon rájöttek, hogy egy rivális törzs vagy egy veszélyes állat is odajár. Az agyuknak képesnek kellett lennie arra, hogy ezt az emléket frissítse és a helyet veszélyesnek minősítse. Ennek elmulasztása komoly veszélyt jelentett volna a túlélésükre.

Emlékek újraaktiválása

Előfordulhat, hogy egy emlék nem a memória elvesztése miatt kerül elfelejtésre, hanem azért, mert nem tudunk hozzáférni. Állatkísérletek kimutatták, hogy az elfelejtett emlékek újra felidézhetők a megfelelő kapcsolatok erősítésével.

Egy kísérletben rágcsálók megtanultak összekapcsolni egy semleges hangot (például egy csengőszót) egy kellemetlen élménnyel (például egy enyhe lábrázással). A rágcsálók egy idő után "félelmi emléket" alakítottak ki, és amikor hallották a csengőt, úgy viselkedtek, mintha várnák a rázást. A kutatók képesek voltak izolálni az agy azon részeit, különösen az amygdalában, ahol ezek az emlékek tárolódnak.

Ezután mesterségesen aktiválták ezeket az idegsejt-kapcsolatokat úgy, hogy a rágcsálók újra reagáltak, mintha a lábrázás újra megtörtént volna. Ez azt sugallja, hogy bizonyos emlékek nem tűnnek el, csak jelenleg nem elérhetők számunkra.

Az információk hozzáférhetősége

Emberi vonatkozásban is érdekes példákat találhatunk. Gondolj arra, amikor egy ismerős arcot látsz az utcán, de nem jut eszedbe a neve. Talán sejted az első betűt, és úgy érzed, hogy rögtön eszedbe jut. Ezt hívják "nyelvemen van" jelenségnek. Roger Brown és David McNeill amerikai pszichológusok az 1960-as években vizsgálták ezt, és kimutatták, hogy az emberek képesek azonosítani a keresett szó bizonyos részleteit. Ez arra utal, hogy az információ nem teljesen felejtődött el, csupán nehezebben érhető el.

Egy elmélet szerint ez a jelenség azért fordul elő, mert az emlékezeti kapcsolatok gyengülnek az idők során, így az információ előhívása nehézkessé válik. Egy másik lehetséges magyarázat szerint ez a jelenség egyfajta jelzés lehet, hogy az információ nem veszett el, csak jelenleg nem hozzáférhető.

Számos oka lehet annak, hogy miért felejtünk el dolgokat: figyelmetlenség, az információk idővel történő halványulása vagy a szükséges frissítések miatt. Néha az elfelejtett információk nem véglegesen vesznek el, hanem csak ideiglenesen nem elérhetők. Mindezen formái a felejtésnek lehetővé teszik, hogy agyunk hatékonyan működjön, és hozzájárulnak ahhoz, hogy sikeresen alkalmazkodjunk környezetünkhöz.

Természetesen nem szabad alábecsülni a felejtés negatív hatásait, például az Alzheimer-kór okozta memóriazavarokat. Mégis, a felejtés evolúciós előnyökkel járt, hiszen lehetővé tette, hogy csak a legfontosabb információkat tartsuk meg. Reméljük, hogy ezt a cikket elég érdekesnek találod ahhoz, hogy egy ideig ne felejtsd el a tartalmát! (1)

(1) - https://theconversation.com/the-evol