Régészek egy 5000 éves, fallal körülvett oázist találtak a sivatagban

Az Arab-félsziget északnyugati részén, a mai Szaúd-Arábia területén található oázisok nem csupán a sivatag éltető forrásai voltak, hanem egy...

Az Arab-félsziget északnyugati részén, a mai Szaúd-Arábia területén található oázisok nem csupán a sivatag éltető forrásai voltak, hanem egy fejlett, több mint 4000 éves civilizáció lenyűgöző maradványai is.

Egy friss, az Antiquity folyóiratban publikált tanulmány szerint a kutatók hat fallal körülvett oázist azonosítottak, köztük négy újat, amelyek radikálisan átalakítják a térség társadalmi-gazdasági fejlődéséről alkotott elképzeléseinket. (1)

Egy összetett civilizáció nyomai

A kutatók műholdfelvételek és helyszíni vizsgálatok segítségével fedezték fel a Dumat al-Jandal, Hait és Huwayyit oázisok erődítményeit, amelyek a korábban ismert Tayma és Qurayyah, valamint a 2024-ben azonosított Khaybar oázisokkal együtt egy kiterjedt hálózatot alkotnak. Ez a hálózat legalább tíz oázist ölel fel, és a legrégebbi falak akár 5000 évesek is lehetnek, míg az újonnan azonosított szerkezetek körülbelül 4000 évesek.

Az oázisokat körülvevő vályogtéglából készült falak nem csupán védelmi célokat szolgáltak, hanem a közösségek hatalmát és fejlettségét is demonstrálták. A falak építése és fenntartása jelentős erőforrásokat igényelt, ami arra utal, hogy a térségben nem nomád csoportok, hanem letelepedett, mezőgazdasági alapú közösségek éltek. Ezek a közösségek gabonaféléket, gyümölcsfákat és datolyapálmákat termesztettek, miközben kecskéket és juhokat tartottak, a vízforrásokat pedig gondosan őrizték.

A Khaybar-oázis: Egy monumentális erődítmény

A 2024-ben publikált, a Journal of Archaeological Science: Reports folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Khaybar-oázis erődítménye a legnagyobbak közé tartozik Szaúd-Arábiában. A 14 kilométer hosszú falrendszer helyenként több mint öt méter magas és 1,7-2,4 méter vastag volt. Bár a falnak ma már csak körülbelül a fele maradt fenn, a kutatók szerint i.e. 2250 és 1950 között egy vidéki, letelepedett területet védett. A tanulmány szerzői szerint a fal nemcsak védelmi szerepet töltött be, hanem egy politikai entitás által irányított, összetett társadalmi-gazdasági rendszert is tükrözött.

Több mint védelem: A falak szimbolikája

A vályogfalak nemcsak a vízforrásokat és a településeket védték, hanem a közösségek erejét és szervezettségét is szimbolizálták. Az Antiquity tanulmány szerzői szerint "a fallal körülvett oázisok nem csupán védelmi rendszerek voltak, hanem a vidéki táj politikai és gazdasági átszervezésének modelljét képviselték". Az újonnan felfedezett erődítmények, amelyek közül néhány akár nyolc kilométer hosszú és két méter vastag is lehet, azt mutatják, hogy a sivatagi civilizáció jóval összetettebb volt, mint azt korábban gondolták.

Kérdések és további kutatások

A felfedezések számos új kérdést vetnek fel. Miért építették ezeket a hatalmas falakat? Milyen kapcsolatok lehettek az oázisok lakói és a környező népek között? A kutatók szerint a falak nemcsak a helyi közösségek védelmét szolgálták, hanem a térségben zajló társadalmi és gazdasági változásokra is utalnak. A különböző oázisok eltérő fejlettségi szintje arra enged következtetni, hogy a civilizáció közösségei között jelentős különbségek lehettek.

A múlt újraírása

Az északnyugat-arábiai oázisok erődítményeinek felfedezése új fejezetet nyit a térség történetében. A falak és az általuk védett oázisok nemcsak a vízforrások és a mezőgazdaság fontosságát mutatják, hanem egy olyan civilizáció létezését is, amely képes volt nagy léptékű projekteket megvalósítani és fenntartani. Ez a felfedezés arra készteti a kutatókat, hogy újragondolják az Arab-félsziget ősi történelmét, és további vizsgálatokat végezzenek ennek a lenyűgöző civilizációnak a megértéséhez. (2)

(1) - https://www.cambridge.org/core/journals/
(2) - https://www.popularmechanics.com/scien