A tudósok szerint az emberi tudat csupán egy illúzió

Hogyan reagálnál arra a gondolatra, hogy maga a szék, amin ülsz, apró részecskékből áll, amelyek valamilyen kezdetleges tapasztalatot haszno...

Az univerzumban minden tudatos, még az a szék is, amelyen ülsz, állítják tudósok

Egyre több tudós ért egyet abban, hogy a tudatosság egy alapvető tulajdonság az univerzumban

A pánpszichizmus őrült dolognak tűnik, de valószínűleg igaz

Hogyan reagálnál arra a gondolatra, hogy maga a szék, amin ülsz, apró részecskékből áll, amelyek valamilyen kezdetleges tapasztalatot hasznosítanak? Valójában hogyan éreznéd magad, ha azt mondanánk, hogy a széked melletti cserepes virágnak, valamint az agyadnak és a téged körülvevő négy falnak van belső elméje?

Mi lenne, ha a körülötted lévő világ nem egy élettelen színpad lenne, amelyen te, a lélek tulajdonosa játszanád a főszerepet, hanem teljesen tudatánál lenne, akárcsak te? Ezt hívják "pánpszichizmusnak," vagy annak az elméletnek, hogy mindennek van elméje vagy elmeszerű minősége.

A pánpszichizmus fogalma évszázadok óta létezik. Francesco Patrizi olasz filozófus alkotta meg a kifejezést a 16. század végén. Egyesítette a görög παν (kiejtve "pán" és mindent jelent) és ψυχή (psziché, jelentése "lélek" vagy "elme") szavakat, hogy leírja a teremtés minden egyes rendjének jellegzetes lelkiségét.

Az ötlet azonban még régebbre nyúlik vissza, amikor a csillagász, matematikus és preszókratészi filozófus, Thalész azt mondta, hogy "minden tele van istenekkel," és a világ egyik legjobban tanulmányozott filozófusa, Platón azt mondta, hogy a világ valójában egy lélekkel és intelligenciával felruházott élőlény.

A 19. században a pánpszichizmus fellendült Nyugaton, olyan emberek támogatásával, mint a pesszimizmus nagy filozófusa, Arthur Schopenhauer és a modern pszichológia atyja, William James. Aztán jött az a filozófiai mozgalom, amely Bécsben, Olaszországban jelent meg az 1920-as években, az úgynevezett logikai pozitivizmus: az az elképzelés, hogy a tudományos tudás - empirikusan bizonyított tudás - az egyetlen elfogadható tudás, a többi metafizikai hókusz-pókusz. Ez a pánpszichizmus számára a játék végét jelentette.

Legalábbis a legutóbbi időkig.

Az empirikus tudományok képtelensége arra, hogy kitalálják, miért és hogyan idézi elő az anyag a tudat tapasztalatait, nemrégiben újra felkeltette az érdeklődést a pánpszichizmus iránt. Csakúgy, mint az idegtudomány, a pszichológia és a kvantumfizika területén bekövetkezett fejlemények.

2004-ben Giulio Tononi olasz idegtudós és pszichiáter javasolta a tudat integrált információs elméletét, amely szerint a tudat széles körben elterjedt és néhány egyszerű rendszerben is megtalálható.

A Scientific American folyóiratban megjelent cikkében Christof Koch vezető amerikai idegtudós 10 évvel később ostorozta a materializmust és annak a feltörekvő tudatról alkotott nézetét.

A fizikai anyagból fakadó szubjektív érzések fogalma ellentétben áll a filozófiában és a modern tudományban általánosan alkalmazott axiómával: az "ex nihilo nihil fit," vagyis "a semmiből semmi lesz," - írta Koch. Azt állította, hogy az elemi részecskéknek vagy van valamilyen töltésük, vagy nincs; hasonlóképpen, ahol szervezett anyagcsomók vannak, ott a tudat megjelenik.

"A tudatosság nem létezik, és csak azért gondoljuk, hogy létezik, mert egyfajta illúzióban vagyunk a saját elménkkel kapcsolatban."

Ezzel azonban nem mindenki ért egyet. Keith Frankish, a Sheffieldi Egyetem filozófia professzora úgy véli, hogy a mai pánpszichizmus "metafizikai bizonytalanságban" van, ami közvetlen eredménye annak, amit ő "a tudat depszichologizálásának" nevez.

Ez azt jelenti, hogy megpróbáljuk megragadni a tudatot azon keresztül, amit érzékeink érzékelnek, vagy közvetlen tapasztalatainkon keresztül, és nem vagyunk hajlandók pszichológiai funkcióként elismerni.

"Az a gondolat, hogy ha a tudat lényegében nem kapcsolódik az agyi folyamatokhoz, akkor nincs ok azt gondolni, hogy az agyra kell korlátozódnia. Talán mindennek van egy kis belső ragyogása," - mondja Frankish.

De pontosan ez a nézet hajlamos aláásni a tudat jelentőségét. "Ha a tudatom nem változtat azon, hogyan reagálok, miért kellene nekem vagy bárki másnak törődnöm vele?" - teszi fel a kérdést Frankish, aki a pánpszichizmus tükörképét javasolja.

"Míg a pánpszichisták azt hiszik, hogy a tudatosság mindenütt jelen van, én úgy gondolom, hogy a tudat - a nem funkcionális, belső ragyogás fajtája - sehol sincs," - magyarázza.

"A tudatosság nem létezik, és csak azért gondoljuk, hogy létezik, mert egyfajta illúzióban élünk a saját elménkkel kapcsolatban, ezt a nézetet én illuzionizmusnak hívom," - folytatja.

Más szavakkal, mi emberek nagymértékben kiterjesztettük biológiai agyunk erejét, és olyan erőteljes trükkökkel, mint az önmanipuláció vagy a szilárd problémamegoldó képességek, meggyőztük magunkat, hogy egységes, tudatos elménk van, énünk, lelkünk - de Frankish szerint mindez illúzió.

Ám az illuzionizmus olyan nézet, amely ellentétes azzal, amit a jól ismert biológus és szerző, Rupert Sheldrake hisz. Sheldrake számára megcáfolhatatlan tény, hogy nemcsak nekünk, embereknek van tudatunk, hanem az egész galaxisnak is van tudatossága.

Sheldrake leginkább a morfikus rezonancia hipotéziséről ismert, egy olyan folyamatról, amelyen keresztül az önszerveződő rendszerek örökölnek egy memóriát a korábbi, hasonló rendszerektől.

A hasonló organizmusok titokzatos telepatikus kapcsolatokon osztoznak, és a fajok kollektív emlékeket osztanak meg. Sheldrake szerint a kutyád így jósolja meg, mikor érsz haza, és miért érzed magad kínosan, amikor valaki rád bámul. A Journal of Consciousness Studies folyóiratban 2021-ben megjelent tanulmányában Sheldrake feltette a kérdést: "Tudatos-e a Nap?" Számára minden bizonnyal az.

"A tudatnak nem kell az agyra korlátozódnia," - mondja Sheldrake. "Úgy tűnik, hogy az elme és a fizikai rendszerek közötti kapcsolat ritmikus elektromágneses mezőkön keresztül valósul meg, amelyek természetesen jelen vannak az agyunkban. A Nap körül is jelen vannak, és ezek lehetnek a kapcsolódási pontok a szoláris elme és a nap teste között."

Tehát, ha a Nap tudatos, akkor valószínűleg tudatában van a Naprendszeren belüli tevékenységeknek, folytatja Sheldrake, beleértve a Földet is, valamint a galaxis más csillagaival és a galaxis egészével való kapcsolatát.

Talán ez személyes pozíció kérdése a világban. Semmi sem tudatos körülöttem? Vagy minden tudatos? Ha ez utóbbi igaz, hol ér véget az én tudatom és hol kezdődik a tiéd, és miért tudatos az ép agy, míg ugyanaz az agy, amelyet egy turmixgépben pépesítettek, nem (ahogy Koch töpreng)?

Megtudjuk-e valaha? Nem csoda, hogy a tudósok a tudatot az emberi viselkedés minden rejtélyének nagyapjaként írják le. Ha azonban csatlakozol a pánpszichista nézethez, megdöbbenhetsz, ha tudod, hogy a tudatos Nap döntéseket hoz.

"Lehet, hogy képes kiválasztani, hogy melyik irányba küldje ki a napkitöréseket vagy a koronakidobódásokat, amelyek óriási hatással lehetnek a földi életre, és amelyekkel szemben technológiáink nagyon sebezhetőek," - mondja Sheldrake. (1)

(1) - https://www.popularmechanics.com/science/