Egyre több tudós ért egyet abban, hogy a tudatosság egy alapvető tulajdonság az univerzumban

A világhírű idegtudós, Christof Koch közel két évtizedet dolgozott együtt a DNS molekula társfelfedezőjével, Francis Crick-el. Küldetésük...

A világhírű idegtudós, Christof Koch közel két évtizedet dolgozott együtt a DNS molekula társfelfedezőjével, Francis Crick-el. Küldetésük az volt, hogy megtalálják a tudat neurobiológiai alapját. Számos felfedezésre jutottak a megismerés és az érzékelés működése terén, ám a központi rejtély, a tudatosság természete titokzatos módon megfoghatatlan maradt.

2009-ben Koch azzal sokkolta a tudományos közösséget, hogy közzétette azon meggyőződését, hogy a tudat valószínűleg nem csupán az agyban található, hanem a valóság alapvető jellemzője. Ezt a nézetet a filozófusok "pánpszichizmusnak" hívják. Az elmélet, amelyet mostanában Koch kutat, "Integrált Információelméletnek" vagy "IIT-nek" nevezik. Az elmélet szülőatyja a Wisconsin-Madison Egyetem idegtudós kutatója, Giulio Tononi.

Elméletének magyarázatában Tononi arra kér bennünket, hogy vegyünk fontolóra egy olyan fényérzékeny fénydiódát, mint amilyen a digitális fényképezőgépekben található. Egy egyszerű dióda csak két állapotra reagál: világos vagy sötét. Diódánknak tetszőleges számú képet tudunk mutatni, a képtől függetlenül azonban a dióda csak a két lehetséges állapot egyikének felel meg. Világos vagy sötét.

Most fontoljuk meg, hogy ugyanazon képet nézzük, mondjuk az Eiffel-toronyról egy gyönyörű párizsi tavaszi napon. Számunkra, ha ezt a képet nézzük, a közel végtelen lehetséges állapot csökkenését eredményezi. A képek nagy száma miatt, amit képesek vagyunk felismerni, mindegyikük nagyon informatív. Tononi számára az agyba integrálható hatalmas információmennyiség azt jelenti, hogy viszonylag hatalmas kapacitása van a tudatunknak.

Tononi elméletének laboratóriumi tesztelésére, miszerint a tudat nagymértékben integrált információs hálózatokból születik, új módszerek állnak rendelkezésre.

Alvó résztvevőkkel végzett tanulmányokban Tononi és kollégái transzkraniális mágneses stimulációt használtak, hogy aktivitás hullámokat továbbítsanak az alvó résztvevők agykérgén keresztül. A kutatók azt találták, hogy álmodás során ez a fodrozódás hosszabb ideig visszhangozott a kéregben, mint amikor az alvás álmatlan szakaszában voltak. Ez megmutatta, hogy az álmok során, amikor az agy tudatos, a kéreg nagyobb fokú integrációt mutat.

Egy másik kísérletben a kutatók apró, "animat"-oknak nevezett robotokat építettek, amelyeket labirintusokba helyeztek. Az animatok egyszerű integrált hálózatokat használtak, amelyek képesek egymást követő generációk során fejlődni. A kutatók meglepetésére minél nagyobb mértékben integrálódtak az animatok, annál gyorsabban tudtak kimenekülni a labirintusból. Tononi esetében ez a megállapítás arra utalt, hogy a tudatosság központibb szerepet játszhat az evolúcióban, mint azt korábban gondolták.

A hálózatba integrált információk matematikai értékét phi-nek hívják. Tononi elmélete, amely ma komoly vitákat szül a mainstream tudományban, rendkívüli következményekkel jár. A phi nemcsak az agyban fordul elő, hanem minden hálózat olyan tulajdonsága, amelynek teljes információtartalma nagyobb, mint az egyes részeié. Minden élő sejtnek, minden elektronikus áramkörnek, akár csak a három elemi részecskéből álló protonnak a phi értéke nullánál nagyobb. Az Integrált Információelmélet szerint ezek a dolgok rendelkeznek valamivel, bár csak egy pillantást vethetünk arra, hogy "milyen érzés" lehet nekik. Tononi kijelenti:

"A tudatoság alapvető tulajdonság, mint például a tömeg vagy a töltés. Bárhol is legyen egy entitás, amelynek több állapota van, van bizonyos tudata. Szükség van egy speciális struktúrára, de a tudatosság mindenütt megtalálható, ez egy alapvető tulajdonság."

Az Integrált Információelmélet még gyerekcipőben jár, és még mindig számos kérdéssel kell szembenéznie. Vajon az agyban lévő információ az ideg vagy a fehérje szintjén működik, vagy valahol még mélyebben? Az agy elektromágneses tere, ahogyan azt a pszi kutató Dean Radin megfigyelte, mindig újból létrehozza kvantumkapcsolatát az egész univerzummal. Létezhet egy sokkal gazdagabb információs interakció, mint amit eddig elképzeltek?

Az olyan fizikusok, mint például John Wheeler, megteremtették az alapot a valóság radikális új megértéséhez, amelyben az anyagot, a természet törvényeit és állandóságait, sőt, az egész univerzumot a legjobban úgy írják le, mint nem fizikai tárgyakat, hanem az alapvető dinamikus információ játéka és megjelenítése révén.

A kvantummechanika azt sugallja, hogy a természet legmélyebb szintjén az egész fizikai univerzum összekapcsolódik. Integrálható-e valamilyen mély értelemben a világegyetem teljes információja? Vajon titokzatos módon tudatában van önmagának?

Koch rendkívül várt 2012-es, "Tudatosság - egy romantikus redukcionista vallomása" című könyvében kimondja:

"Úgy gondolom, hogy a fizika törvényei túlnyomórészt a tudatosság megjelenését segítették. Az univerzum egy folyamatban lévő munka. Egy ilyen hit sok biológus és filozófus ellenkezését idézi elő, ám a kozmológiából, a biológiából és a történelemből származó bizonyítékok meggyőzőek."

Tononi elméletének érvényességétől függetlenül ma egyre több tudós és akadémikus van meggyőződve arról, hogy a tudat létét egyszerűen nem tagadhatjuk le. Az alapvető tudatosság vizsgálata mostanra a mainstream tudomány részévé vált. Ez a mozgalom a gondolkodástudományi és azon kívüli gondolkodókból áll.

Különböző tudományos háttérük ellenére azonban két közös meggyőződés egyesíti őket, miszerint a tudatosság inkább belső dolog, mintsem, hogy véletlenszerűen jelent meg az univerzumban, és hogy a valóság minden teljes beszámolójának tartalmaznia kell annak magyarázatát. (1)

(1) - https://www.collective-evolution.com/2020/03/