Egy ősi kozmikus robbanás bizonyítékait fedezték fel, ami elpusztított egy 12800 évvel ezelőtti civilizációt

Egy csaknem 13 000 évvel ezelőtti kozmikus katasztrófa nyomait találták meg Louisiana mocsaras vidékén, és ez a legújabb tudományos felfedez...

Egy csaknem 13 000 évvel ezelőtti kozmikus katasztrófa nyomait találták meg Louisiana mocsaras vidékén, és ez a legújabb tudományos felfedezés ismét felszínre hozta az emberiség történetének egyik leghevesebben vitatott elméletét.

A kutatók egy olyan gigantikus üstökösmaradvány légköri robbanásának bizonyítékait azonosították, amely a kőzeteket szempillantás alatt üveggé olvasztotta, és a robbanás ereje a modernebb korok legpusztítóbb atomfegyvereit is messze felülmúlta. Ez a felfedezés új lendületet adott azoknak a teóriáknak, amelyek szerint a jégkorszak végén egy globális kataklizma törölte el a Földről az általunk ismert történelem előtti, fejlett emberi civilizációt.

A Louisiana állambeli Perkins közelében található, mintegy 300 méter széles tószintű mélyedés a tudósok feltételezése szerint az első olyan kráter jellegű képződmény lehet, amely egy ebből a korszakból származó kozmikus légköri robbanáshoz köthető.

A radiometrikus kormeghatározás és az elektronmikroszkópos vizsgálatok a szörnyű eseményt pontosan a Fiatalabb Dryas néven ismert időszak kezdetére, körülbelül 12 800 évvel ezelőttre teszik. Ez a periódus a Föld történetében a hirtelen beköszöntő, drasztikus lehűlésről és a nagytestű emlősök tömeges kihalásáról vált ismertté.

A felfedezés hátterében álló egyik kulcsszereplő Dr. Allan West, a Comet Research Group tudósa, aki régóta kutatja a kozmikus becsapódások nyomait. West és munkatársai állítják, hogy az eddigi dogmákkal ellentétben az ilyen pusztító légköri robbanások jóval gyakoribbak lehetnek, mint azt a mainstream tudomány korábban gondolta. (1)

Bár a köztudatban a dinoszauruszok kipusztulásához hasonló, ritka becsapódások élnek, az 1908-as tunguszkai vagy a 2013-as cseljabinszki események megmutatták, hogy a légkörben felrobbanó égitestek is képesek felfoghatatlan pusztítást végezni.

A 12 800 évvel ezelőtti esemény azonban még ezekhez képest is felfoghatatlan méretű volt. Dr. West magyarázata szerint a Föld ekkor egy óriási üstökös törmelékfelhőjével találkozott. A légkörbe csapódó töredékek nem egyetlen ponton érték a bolygót, hanem mint egy gigantikus sörétes puskából leadott lövés, a Föld számos pontján robbantak fel egyidejűleg.

A számítások szerint a robbanások összteljesítménye több ezer vagy akár tízezer atombomba egyidejű detonációjával ért fel. A légkörbe jutó por-, korom- és hamuréteg hónapokra sötétségbe borította az égboltot, elzárva a napfényt, ami azonnali és kemény jégkorszaki viszonyokat idézett elő az egész bolygón. Ez a hirtelen klímaváltozás pecsételte meg a mamutok, a kardfogú macskák és számos más megafauna-faj sorsát.

A kutatás híre gyorsan felkeltette Graham Hancock író figyelmét is, aki évtizedek óta hangoztatja a megszokott régészeti narratívával szembeni kételyeit. Hancock, aki 1995-ben vált világhírűvé az "Istenek kézjegyei" című sikerkönyvével, úgy véli, az új bizonyítékok tökéletesen illeszkednek ahhoz a képhez, amelyet ő régészeti, mitológiai és csillagászati adatokból rakott össze.

Az író elmélete szerint a Fiatalabb Dryas idején bekövetkezett katasztrófa nem egyszerűen az élővilágot tizedelte meg, hanem egy olyan elfeledett emberi kultúrát is megsemmisített, amely magas szintű csillagászati ismeretekkel, a Föld pontos méreteinek tudásával és a földrajzi hosszúság meghatározásának képességével is rendelkezett.

Hancock álláspontja szerint a klasszikus régészet korlátai abból adódnak, hogy túlságosan is a fizikai leletekre fókuszál, miközben figyelmen kívül hagyja a különböző népek ősi mítoszait és vallási szövegeit. Az egyiptomi Halottak Könyvétől kezdve a világ szinte minden táján megtalálható özönvíz mítoszokig számos kulturális emlék őrzi egy egyetemes pusztulás emlékét.

Az író rámutat, hogy a természetkutatások szerint a Tauridák meteorraj egykor egy hatalmas, akár 100 kilométer átmérőjű üstökösből származott, amely mintegy 20 000 évvel ezelőtt keresztezte a Föld pályáját, és darabjai az évezredek során többször is bombázták bolygónkat. Az észak-amerikai, szíriai, belgiumi, chilei és antarktiszi nyomok mind egy globális kataklizmára utalnak.

Mind Dr. West, mind Hancock tapasztalta már, milyen érzés a tudományos közösség szélére szorulni. Az elmélet, miszerint a Fiatalabb Dryas alatti hirtelen lehűlést egy üstökös okozta, a mai napig heves vitákat vált ki, és a két kutató elmondása alapján cikkeik megjelentetését gyakran akadályozták, elhúzták vagy visszavonásra jelölték a mainstream nézeteket védő kollégák.

A fennálló tudományos paradigma megváltoztatása mindig lassú és sokszor ellenséges folyamat. Hancock maga sem számít gyors áttörésre, de meggyőződése, hogy ahogy a fizikai bizonyítékok – mint a louisianai üveggé olvadt kőzetek – szaporodnak, az igazság előbb-utóbb utat tör magának.

A kutatók figyelmeztetése a jelenkor számára is tartogat tanulságokat. Dr. West hangsúlyozza, hogy míg 12 800 évvel ezelőtt kevesebb mint egymillió ember élt a Földön, és így is óriási veszteségeket szenvedtek el, egy hasonló kozmikus esemény napjainkban a globális civilizáció azonnali összeomlásához vezetne.

A milliárdos népesség, a modernebb elektromos hálózatok, a műholdak és a globális mezőgazdaság egy ilyen légköri robbanássorozat után tehetetlen lenne. A Louisiana mélyén talált megolvadt kőzetek tehát nemcsak egy elveszett múltbeli civilizáció halálának bizonyítékai lehetnek, hanem intő jelként is szolgálnak a jövőre nézve. (2)

(1) - https://www.scienceopen.com/hosted-document
(2) - https://www.dailymail.com/sciencetech/article