Az univerzumban minden tudatos, még az a szék is, amelyen ülsz, állítják tudósok

Hogyan reagálnál arra a gondolatra, hogy maga a szék, amin ülsz, apró részecskékből áll, amelyek valamilyen kezdetleges tudattal rendelkezne...

Hogyan reagálnál arra a gondolatra, hogy maga a szék, amin ülsz, apró részecskékből áll, amelyek valamilyen kezdetleges tudattal rendelkeznek?

Valójában hogyan éreznéd magad, ha azt mondanák, hogy a széked melletti cserepes virágnak, valamint az agyadnak és a mindannyiunkat körülvevő négy falnak van egy belső mentális jellemzője?

Mi lenne, ha a körülötted lévő világ nem egy élettelen színpad lenne, amelyen te, a lélek tulajdonosa játszanád a főszerepet, hanem teljesen tudatos lenne, akárcsak te? Ezt vallja a pánpszichizmus, azon elmélet, amely szerint minden létező dolog rendelkezik saját elmével vagy elmeszerű minőséggel.

Egy messzire nyúló ötlet

A pánpszichizmus fogalma évszázadok óta létezik. Francesco Patrizi olasz filozófus alkotta meg a kifejezést a 16. század végén. Egyesítette a görög παν (kiejtve "pán" és mindent jelent) és ψυχή (psziché, lélek vagy elme) szavakat, hogy leírja a teremtés minden egyes aspektusának sajátos lelki lényegét.

A koncepció azonban egészen az ókori Görögországig nyúlik vissza, amikor a csillagász, matematikus és preszókratészi filozófus, Thalész azt mondta, hogy "minden tele van istenekkel," és a világ egyik legjobban tanulmányozott filozófusa, Platón azt mondta, hogy a világ valójában egy lélekkel és intelligenciával felruházott élőlény.

A 19. században a pánpszichizmus olyan emberek támogatásával terjedt el nyugaton, mint a pesszimizmus nagy filozófusa, Arthur Schopenhauer és a modern pszichológia atyja, William James. Aztán jött az 1920-as években Bécsben kialakult filozófiai mozgalom, a logikai pozitivizmus: az az elképzelés, hogy a tudományos tudás - empirikusan bizonyított tudás - az egyetlen elfogadható tudás, a többi pedig metafizikai hablaty. A pánpszichizmus számára ez a véget jelentette.

Legalábbis ezt gondolták sokáig a legutóbbi időkig.

Az, hogy az empirikus tudományok képtelenek megoldani a tudatosság nehéz problémáját - hogy az anyag miért és hogyan idézi elő a tudati élményeket - az utóbbi időben újra felkeltette az érdeklődést a pánpszichizmus iránt.

Ugyanígy történtek fejlemények az idegtudomány, a pszichológia és a kvantumfizika területén is. 2004-ben Giulio Tononi olasz idegtudós és pszichiáter javasolta a tudat integrált információs elméletét, amely szerint a tudat széles körben elterjedt, és még néhány egyszerű rendszerben is megtalálható.

A vezető amerikai idegtudós, Christof Koch a Scientific American-ban megjelent cikkében a materializmust és annak a feltörekvő tudatról alkotott nézetét 10 évvel később megsértette.

A fizikai dolgokból fakadó szubjektív érzések fogalma ellentétben áll a filozófiában és a modern tudományban általánosan alkalmazott axiómával, az "ex nihilo nihil fit,"-tel vagyis azzal, hogy "a semmiből nem jön semmi," - írta Koch a cikkben. Azzal érvelt, hogy az elemi részecskéknek vagy van töltésük, vagy nincs; hasonlóan, ahol szervezett anyagcsomók vannak, ott a tudat megjelenik.


A tudat egyszerűen egy illúzió, amit az elménk teremt?

Ezzel azonban nem mindenki ért egyet. A Sheffieldi Egyetem tiszteletbeli filozófia professzora, Keith Frankish úgy véli, hogy a mai pánpszichizmus "metafizikai bizonytalanságban" van, ami közvetlen eredménye annak, amit ő "a tudat depszichologizálásának" nevez.

Ez azt jelenti, hogy megpróbáljuk megragadni a tudatot azon keresztül, amit érzékszerveink észlelnek, vagy közvetlen tapasztalatainkon keresztül, és hogy nem vagyunk hajlandóak pszichológiai funkcióként elismerni.

"Az a gondolat, hogy ha a tudat lényegében nem kapcsolódik az agyi folyamatokhoz, akkor nincs ok azt gondolni, hogy az agyra kell korlátozódnia. Talán mindennek van egy kis belső ragyogása," - mondja Frankish.

De éppen ez a nézet az, ami aláássa a tudat jelentőségét. "Ha a tudatom nem befolyásolja, hogyan reagálok, miért érdekelne ez engem vagy bárki mást," - teszi fel a kérdést. Frankish a pánpszichizmus tükörképét javasolja.

"Míg a pánpszichológusok azt hiszik, hogy a tudat mindenütt jelen van, én azt gondolom, hogy a tudat - a nem működő, belső izzás fajtája - sehol sincs," - mondja.

"A tudat nem létezik, és csak azt gondoljuk, hogy létezik, mert egyfajta illúzióban vagyunk a saját elménkkel kapcsolatban, ezt a nézetet illuzionizmusnak nevezem," - folytatja.

Más szavakkal, mi, emberek jelentősen kiterjesztettük biológiai agyunk erejét, és olyan erőteljes trükkök révén, mint az önmanipuláció vagy a szilárd problémamegoldó képességek, meggyőztük magunkat, hogy egységes, tudatos elménk, énünk, lelkünk van - ez Frankish szerint csak illúzió.

Bár az illuzionizmus az utóbbi időben sokak érdeklődését felkeltette, egy olyan nézet, amely ellentétes azzal, amit a jól ismert biológus és szerző, Rupert Sheldrake hisz. Sheldrake számára megcáfolhatatlan tény, hogy nemcsak nekünk, embereknek van tudatunk, hanem az egész galaxisnak is van tudata.


Sheldrake leginkább a morfikus rezonancia hipotéziséről ismert. A morfikus rezonancia olyan folyamat, amelynek során az önszerveződő rendszerek (képzeljünk el termesztelepeket vagy inzulin molekulákat) örökölnek egy memóriát a korábbi, hasonló rendszerekből.

Hasonló organizmusok osztoznak titokzatos telepatikus kapcsolatokon, és a fajok kollektív emlékeket osztanak meg. Sheldrake szerint a kutyád így jósolja meg, mikor érsz haza, és miért érzed magad kínosan, amikor valaki rád bámul. A Journal of Consciousness Studies folyóiratban 2021-ben megjelent tanulmányában Sheldrake feltette a kérdést: "Tudatos-e a Nap?" Számára minden bizonnyal az.

"A tudatnak nem kell az agyra korlátozódnia," - mondja Sheldrake. "Úgy tűnik, hogy az elme és a fizikai rendszerek közötti kapcsolat ritmikus elektromágneses mezőkön keresztül valósul meg, amelyek természetesen vannak jelen az agyunkban. A Napban és a Nap körül is jelen vannak, és ezek lehetnek a határfelületek a szoláris elme és a naptest között."


Tehát, ha a Nap tudatos, valószínűleg tisztában van a Naprendszeren belüli tevékenységekkel, folytatja Sheldrake, ideértve a Földet is, továbbá a galaxison belüli többi csillaggal és a galaxis egészével való kapcsolatát is.

Talán ez a világban elfoglalt személyes pozíció kérdése. Semmi sincs körülöttem, ami tudatos? Vagy minden tudatos körülöttem? Ha ez utóbbi igaz, hol ér véget az én tudatom és hol kezdődik a tiéd, és miért tudatos az ép agy, míg ugyanaz az agy, amelyet egy turmixgépbe tettek, nem (ahogy Koch töpreng)?

Megtudjuk-e valaha? Nem csoda, hogy a tudósok a tudatot az emberi viselkedés minden rejtélyének nagyapjaként írják le. A pánpszichista nézet szerint a Nap tudatos döntéseket hoz.

"Lehet, hogy képes kiválasztani, hogy melyik irányba küldje ki a napkitöréseket vagy a koronakidobódásokat, amelyek óriási hatással lehetnek a földi életre, és amelyekkel szemben technológiáink nagyon sebezhetőek," - mondja Sheldrake. (1)

(1) - https://www.popularmechanics.com/science/