Felnyitották egy 1800 éve élt kisgyerek koporsóját, akit a játékaival együtt temettek el

Különleges, szinte csodával határos felfedezés tartja lázban a régészvilágot és a történelem iránt érdeklődőket: a romániai Konstanca (az ók...

Különleges, szinte csodával határos felfedezés tartja lázban a régészvilágot és a történelem iránt érdeklődőket: a romániai Konstanca (az ókori Tomis) északi nekropoliszában egy teljesen érintetlen, lepecsételt római kori kőszarkofágot találtak, amely egy kisgyermek földi maradványait és féltve őrzött kincseit rejtette.

A több mint 1800 évvel ezelőtt eltemetett gyermek sírmellékletei között egy olyan agyagból készült, kakas alakú játékcsörgő is előkerült, amely a mai napig hűen őrzi a belsejébe zárt apró darabkákat, így megrázva pontosan ugyanolyan hangot ad ki, mint amikor egy ókori édesanya vagy édesapa azzal nyugtatta a kicsinyét.

A lelet nemcsak azért rendkívüli, mert a szarkofág és a benne lévő fadoboz az évszázadok viharai ellenére sértetlen maradt, hanem azért is, mert a zárt, oxigénmentes környezetnek köszönhetően a növényi maradványok, a halotti lepel és még a gyermek haja is bámulatos állapotban vészelte át az idő múlását.

A Konstancai Nemzeti Történeti és Régészeti Múzeum (MINAC) szakemberei által végzett megelőző feltárások során, a Flămânda néven ismert területen bukkantak rá a leletre, nem messze attól az ókori úttól, amely egykor Tomis városát kötötte össze Histriával. Maga Tomis városa egyébként nem ismeretlen a történelem és az irodalom szerelmesei számára, hiszen a híres római költőt, Ovidiust is ide száműzte Augustus császár időszámításunk szerint 8-ban, és a művész itt is fejezte be életét néhány évvel később.

A most felfedezett sír azonban jóval Ovidius kora után, a Krisztus utáni 2. vagy 3. században keletkezhetett, a római császárság virágzásának vagy éppen válságosabb időszakának idején. A kutatócsoportot vezető Constantin Băjenaru és kollégái először október huszonkettedikén észlelték, hogy egy komolyabb kőobjektum pihenhet a föld alatt, majd a szarkofág teljes megtisztítása után óvatosan a múzeum egyik zárt műhelyébe szállították a leletet.

A szarkofág felnyitására ünnepélyes és tudományos szempontból is feszült pillanatok közepette került sor, amelyet a román média élőben, a közösségi oldalakon keresztül közvetített a nagyközönség számára. A nehéz kőfedelet két masszív ólomkapocs tartotta a helyén, a fedél és a kődoboz közötti illesztést pedig vastag habarccsal pecsételték le a temetés alkalmával.

Amikor a restaurátorok és régészek közös erővel leemelték az alig több mint egy méter hosszú kőfedelet, egy hihetetlenül jól megőrződött belső világ tárult a szemük elé. A szarkofágban elhelyezett fa koporsó szinte érintetlen volt, a falapok találkozásánál még tisztán látszódtak a precíz fecskefarkú csapolások, amelyek a korabeli ácsmesterek magas szintű szaktudásáról tanúskodnak.

Az igazi megdöbbenést azonban a biológiai anyagok túlélése okozta: a gyermeket borító textil lepel, az összehajtogatott levelekből álló, apró kockákká formált virágfüzérek és a kicsi haja mind-mind megmaradtak. A szakemberek szerint a rendkívüli konzerválódás hátterében egyfajta természetes mumifikációs folyamat állhat, de az sem kizárt, hogy a textíliákat és a növényeket valamilyen speciális gyantával kezelték a temetés előtt, hogy megóvják őket a korhadástól.

A múzeum igazgatója, Delia Roxana Cornea és a feltárásban részt vevő Ana Hamat régész elmondták, hogy a múzeum történetében ez az első alkalom, hogy egy teljesen érintetlen gyermekszarkofágot sikerült tanulmányozniuk, mivel a gyermekek számára készített kisebb kőkoporsók rendkívül ritkák az egykori Tomis területén.

A sírban fekvő kicsit a kutatók szeretetből és a tudományos azonosítás megkönnyítésére el is nevezték "Băiețelul de la Tomis"-nak, vagyis a Tomisi Kisfiúnak. Bár a "kisfiú" megnevezést a múzeum munkatársai határozottan használják, a gyermek pontos neme és kora körül még maradtak megválaszolatlan kérdések, amelyeket a jövőbeni antropológiai és DNS-vizsgálatok fognak véglegesen tisztázni.

A gyermek fiú mivoltára elsősorban a sírban talált személyes tárgyak, különösen a két úgynevezett bulla medál utal. A bulla egy jellegzetes római amulett volt, amelyet a szabad születésű gyermekek viseltek a nyakukban, és amely védelmet nyújtott a rontás, a betegségek és a rossz szellemek ellen, miközben jelezte a viselője polgári státuszát is a társadalomban. Amikor a kisfiú elérte a férfikort, a bullát ünnepélyesen letette, és a családi isteneknek, a lároknak ajánlotta fel.

Mivel ezt a medált a sírban találták meg, a kutatók szinte biztosra veszik, hogy egy polgárcsalád sarjáról van szó, akit a közösség elismert tagjaként bocsátottak utolsó útjára. A gyermek társadalmi rangját és családjának vagyonát erősíti meg az a tény is, hogy a sírhely egy olyan parcellában fekszik, amelyet a régészek szerint egy kifejezetten fontos és jómódú ókori család számára tartottak fenn.

Constantin Băjenaru magyarázata szerint a római korban a temetkezési parcellákat kijelölték, sőt néha örökös sírhelyként értékesítették a tehetős polgároknak, és a környéken talált korábbi luxustéglás sírok is mind arra utalnak, hogy a Tomisi Kisfiú családja komoly befolyással és anyagi háttérrel rendelkezett.

A sír leggazdagabb és legmeghatóbb részét kétségkívül a játékok alkotják. A kőkoporsóból két agyagjáték került elő, amelyek még mindig őrzik az egykori festés nyomait. A régészek kiemelték, hogy az ilyen finom részletek, mint a festett szemek és szemöldökök, szinte soha nem élik túl az évezredes föld alatti létet.

Az egyik játék egy kerekes lovacska vagy kis kocsi, amelynek az egyik kereke ugyan levált, de tökéletesen mutatja, mivel játszhattak a római gyerekek az utcákon. A lelet igazi sztárja azonban a már említett agyagkakas. Amikor a restaurátorok kiemelték a földből, megdöbbenve tapasztalták, hogy a belsejében lévő apró golyócskák vagy kövek nem estek ki, és a játék funkciója a mai napig megmaradt.

Ez a parányi tárgy hidat képez a jelen és a távoli múlt között: a csörgő hangja pontosan ugyanaz, ami megnyugtatta ezt a kisgyermeket a hálószobájában, mielőtt a korai halál elragadta volna a családjától. Bár a világon találtak már ennél régebbi csörgőt is – például Szibériában egy hatezer éves darabot –, a római korból származó, ennyire ép és működőképes kontextusban megmaradt játék elképesztő ritkaságnak számít.

A gyermek pontos életkora még vitatott a szakértők között. A szarkofág kis mérete alapján az első becslések két és négy év közötti életkort valószínűsítettek, míg a múzeum előzetes közleményei négy-öt éves gyermekről beszéltek. Ugyanakkor a csörgő és a csecsemőkorhoz köthető játékok jelenléte arra késztette a kutatókat, hogy inkább a fiatalabb korosztály felé hajoljanak.

Ana Hamat szerint a csörgő megszólalásának pillanatában vált nyilvánvalóvá, hogy egy valóban nagyon pici gyermekről van szó, akinek az élete éppen csak elkezdődött, mielőtt véget ért volna. A pontos életkort, sőt esetleg a halál okát is csak a csontok és a fogak részletes laboratóriumi és antropológiai vizsgálata fogja feltárni. A kutatók bíznak benne, hogy ha a biológiai minták minősége megengedi, a DNS-analízis révén többet megtudhatnak a gyermek származásáról, esetleges betegségeiről vagy a kortárs járványok nyomairól.

A sírban talált további tárgyak, mint például egy bronzérme és két kisméretű bronzkarkötő, szintén fontos kérdéseket vetnek fel. A karkötőket nem a gyermek karjára húzva találták meg, hanem a teste mellé helyezve. Ezért a kutatók most azt vizsgálják, hogy a karkötőket a gyermek viselte-e a mindennapi életben, vagy kifejezetten a temetési szertartás alkalmával vásárolták-e neki a gyászoló szülők.

A növényi maradványok és a virágok mikroszkópos elemzése pedig arra is választ adhat, hogy az év melyik évszakában temették el a Tomisi Kisfiút, hiszen a felhasznált virágok virágzási ideje pontosan meghatározhatja a temetés hónapját.

A Konstancai Nemzeti Történeti és Régészeti Múzeum munkatársai ígéretet tettek arra, hogy a Tomisi Kisfiú hagyatékát a lehető legnagyobb gondossággal fogják kezelni. Miután a hosszas és aprólékos laboratóriumi elemzések, a konzerválási munkálatok és a történeti összehasonlítások véget érnek, a szarkofágot a benne talált lenyűgöző kincsekkel, a működő ókori csörgővel és a kerekes játékkal együtt a múzeum állandó kiállításának részeként a nagyközönség elé tárják.

Ez a lelet nemcsak a római kori temetkezési szokások megértéséhez járul hozzá, hanem emlékeztet minket az emberi érzelmek egyetemességére is: a gyermeküket gyászoló szülők fájdalmára és arra a szeretetre, amellyel a legkedvesebb játékaikat helyezték el mellé a sötét kősírba, remélve, hogy a túlvilágon is elkísérik és megvédik őt az ókori istenek. (1)

(1) - https://www.ancient-origins.net/news-history