A pénz mint fegyver: Hogyan vált a modern bankrendszer a népek kifosztójává?

A modern pénzügyi rendszer nem a természetes gazdasági fejlődés ártatlan eredménye, hanem egy évszázadok alatt tökéletesített gépezet, amely...

A modern pénzügyi rendszer nem a természetes gazdasági fejlődés ártatlan eredménye, hanem egy évszázadok alatt tökéletesített gépezet, amely a valódi értékteremtést adósság alapú rabszolgaságra cserélte.

Richard C. Cook, aki több mint három évtizedet töltött az amerikai szövetségi kormány elemzőjeként – megjárva a Carter-korszak fehér házi adminisztrációját, a NASA-t és végül a Pénzügyminisztériumot –, mélyreható kutatásai során feltárta, hogyan vált a pénz az emberi együttműködés eszközéből a globális hódítás fegyverévé.

Cook elemzése szerint a történelem során a pénz két, egymással éles ellentétben álló formában létezhetett: mint a közösség jólétét szolgáló, államilag kibocsátott hiteleszköz, vagy mint a magánbankárok hasznát hajtó, kamattal terhelt adósság. Az utóbbi győzelme az oka annak a rendszerszintű válságnak, amely ma a végtelen háborúk és a társadalmi elszegényedés felé sodorja a világot.

A gyarmati aranykor és a függetlenség valódi oka

A pénz eredeti és tiszta funkciója a kereskedelem és a termelés segítése volt. Cook rámutat, hogy az amerikai gyarmatokon, különösen a 17. és 18. századi Massachusetts-öböl kolóniájában egyedülálló gazdasági jólét jött létre. Ennek a "csodának" a legmeghökkentőbb ténye, hogy a térségben egyetlen bank sem működött.

A telepesek, köztük Cook ősei is, felismerték, hogy a gazdasághoz nem nemesfémre vagy külső hitelre, hanem egy megbízható közvetítőeszközre van szükség. A gyarmati kormány ezért saját papírpénzt, úgynevezett "scriptet" nyomtatott, amelyet nem kölcsönként, hanem fizetségként bocsátott ki közmunkákért, épületekért és az ipar fejlesztéséért cserébe.

Ez a pénz közvetlenül a gazdaság vérkeringésébe került, nem terhelte kamat, és nem a bankárok zsebét tömte, hanem lehetővé tette a belső piacok bővülését. Ebben az időszakban alakult ki az első amerikai vasipar is, amely a helyi erőforrásokra és a közösségi finanszírozásra épült. Cook hangsúlyozza, hogy a gyarmatok virágzása éppen abból fakadt, hogy elutasították az adósság alapú pénzt.

Amikor azonban a Brit Birodalom és a londoni bankházak rájöttek, hogy ez a függetlenség megfosztja őket a profitjuktól, kényszeríteni akarták a kolóniákat a brit monetáris rendszer elfogadására. Ez a feszültség volt az amerikai függetlenségi háború egyik legfontosabb, bár a történelemkönyvekből gyakran kihagyott gyökere.

Hamilton öröksége: Az adósságcsapda felállítása

A függetlenség elnyerése után a küzdelem az új nemzet falai között folytatódott. Alexander Hamilton, az Egyesült Államok első pénzügyminisztere, éles ellentétben állt a gyarmati szabad pénz eszméjével. Hamilton a Bank of England mintájára egy olyan rendszert kényszerített az országra, amelyben a kormány nem maga nyomtatja a pénzt, hanem gazdag magánbankároktól veszi fel azt hitelre. Hamilton elképzelése szerint az államnak állandóan többet kellene költenie, mint amennyit bevételez, és az ebből fakadó adósságot hódításokkal és háborúkkal kellene kompenzálni.

Ez a látásmód a pénzt a katonai hatalom szolgálatába állította. Hamilton egy hatalmas hadsereget és flottát vizionált, amelynek fenntartása folyamatos eladósodást igényelt. Bár John Adams elnök békét kötött Napóleonnal, és ezzel ideiglenesen megfékezte Hamilton háborús ambícióit, az adósság alapú rendszer magvai el lettek vetve. Ez a folyamat csúcsosodott ki 1913-ban a Federal Reserve Act elfogadásával, amely véglegessé tette, hogy az amerikai monetáris rendszer magánbankok kezében van. Cook szerint ez a pillanat pecsételte meg a mai 38 billió dolláros államadósság sorsát.

A petrodollár és a hódítás gazdaságtana

A 20. század második felében a rendszer még ragadozóbbá vált. Miután Richard Nixon 1971-ben végleg elszakította a dollárt az aranyalaptól, Henry Kissinger segítségével kiépült a petrodollár-rendszer. Ennek lényege, hogy a világ olajkereskedelmét a dollárhoz kötötték, a közel-keleti országok pedig a beáramló dollármilliárdokat amerikai bankokba forgatták vissza. Ez a hatalmas tőke lett a fedezete azoknak a hiteleknek, amelyekkel a 80-as és 90-es években szisztematikusan eladósították és gyakorlatilag csődbe vitték Latin-Amerikát és Délkelet-Ázsiát.

Cook rámutat a rendszer kényszerű dinamikájára: mivel a pénz kamatra terhelve jön létre, soha nincs annyi pénz a rendszerben, amennyi az összes adósság visszafizetéséhez kellene. Ezért a rendszernek folyamatosan "táplálkoznia" kell. Ha nem képes belső növekedésre, akkor más nemzetek erőforrásait – olajat, ásványkincseket vagy közvetlenül a pénzüket – kell megszereznie hódítás vagy kényszerítő gazdaságpolitika útján.

Ez a mechanizmus szüli a végtelen háborúkat. Cook felidézi Wesley Clark tábornok listáját arról a hét országról, amelyeket le kellett igázni a Bush-adminisztráció alatt. Ezek az országok – mint Líbia, Irak vagy Irán – nem feltétlenül a terrorizmus miatt lettek célpontok, hanem mert monetáris rendszerük a nyugati banki kontrollon kívül esett.

A "gonosz tengelye" és a független pénz pusztulása

A modern hódítások legfontosabb célpontjai azok voltak, akik megpróbáltak kilépni az adósság alapú körforgásból. Moammer Kadhafi Líbiája például egy aranyalapú pánafrikai valuta, az arany dinár bevezetésén dolgozott, amellyel megszabadította volna Afrikát a nyugati bankoktól.

Ezért kellett Líbiát elpusztítani. Szaddám Huszein hasonlóképpen az olajkereskedelem dollármentesítésével kísérletezett. Irán ma azért az utolsó "bástya" a listán, mert továbbra is független entitásként áll ellen a nyugati bankrendszernek, és tagja a BRICS-szövetségnek, amely egy alternatív pénzügyi világrendet próbál felépíteni.

A rendszer belső korrupciója eközben a fejlett világot is felemészti. A bankok ma már nem a termelést finanszírozzák, hanem globális kaszinókként működnek. Az eszközök nagy része derivatívákban és spekulatív ügyletekben áll, amelyeknek semmi közük a valós értékteremtéshez. A 2008-as összeomlást a "hazug hitelek" (liars' loans) okozták, a mentőcsomagok pedig csak újabb adósságokat pakoltak a Federal Reserve mérlegére.

A COVID-járvány és az azt követő pénzszórás, vagy a mostani mesterséges intelligencia körüli tőzsdei buborék mind ugyanannak a menekülési kényszernek a részei: folyamatosan tolni kell magunk előtt az adóssághegyet, hogy elkerüljük a teljes összeomlást.

A megoldás: Visszatérés a közösségi pénzhez

Richard C. Cook nem csupán a problémát tárja fel, hanem egy konkrét megoldást is javasol, amelyet Dennis Kucinich kongresszusi képviselővel és Stephen Zarlengával dolgozott ki: ez a NEED Act (National Emergency Employment Defense Act). Ez a törvényjavaslat – amely Cook szerint a legprogresszívebb monetáris reformtervezet az USA történetében – visszavenné a pénzkibocsátás jogát a magánbankoktól, és visszaadná azt az államnak.

A javaslat lényege, hogy a kormány ne hitelként vegye fel a pénzt kamatra, hanem a gazdaság szükségletei szerint bocsássa ki azt. Ez véget vetne az állandó adósságspirálnak, megállítaná a középosztályt felemésztő hiperinflációt, és forrásokat biztosítana az infrastruktúra fejlesztésére anélkül, hogy a jövő generációit eladósítaná.

A szerző záró gondolatai szerint a jelenlegi rendszer a világ "felfalására" épül, és elkerülhetetlenül magában hordozza a szegénységet és a konfliktusokat. Ahogy a 17. századi telepesek Bostonban rájöttek: az igazi szabadság és jólét alapja nem az arany vagy a bankhitel, hanem az igazságos kereskedelem és egy olyan monetáris rendszer, amely az embert szolgálja, nem pedig a tolvajok vagyonát gyarapítja. Cook könyve, az Our Country Then and Now, egy útmutató ehhez az ébredéshez, rávilágítva, hogy a történelem ismerete nélkül sosem törhetünk ki az adósság börtönéből.