Manipulálható az emberi idegrendszer a tévén keresztül?

Meglepően kevés információ lelhető fel egy bizonyos Hendricus G. Loos nevű feltalálóról, annak ellenére, hogy számos sikeres szabadalmi beje...

Meglepően kevés információ lelhető fel egy bizonyos Hendricus G. Loos nevű feltalálóról, annak ellenére, hogy számos sikeres szabadalmi bejelentést nyújtott be. Ezek a leírások olyan technológiákat ismertetnek, amelyek célja az emberi idegrendszer befolyásolása számítógép-kijelzőkön vagy televíziókon keresztül.

A szabadalom összefoglalója szerint bizonyos, alacsony intenzitású, pulzáló elektromágneses mezők élettani reakciókat válthatnak ki embereknél, különösen akkor, ha meghatározott – például 0,5 vagy 2,4 Hz körüli – frekvencián működnek. Ezek a frekvenciák képesek szenzoros rezonanciát kiváltani.

A dokumentum azt állítja, hogy számos számítógépes monitor és televízió képcsöve már önmagában is elegendő erősségű impulzusos elektromágneses mezőt hoz létre pulzáló képek megjelenítésekor, ami ilyen hatást idézhet elő. Ennek következtében elvileg lehetséges az idegrendszer befolyásolása a képernyőn megjelenő, pulzáló vizuális tartalmak révén.

A leírás szerint ez a pulzálás akár a műsoranyagba rejtve, akár egy videójel modulációján keresztül is megvalósítható, legyen szó rádiófrekvenciás vagy hagyományos videojelről. Számítógépes monitorok esetében mindehhez elegendő egy egyszerű szoftver. Bizonyos kijelzők képesek olyan elektromágneses impulzusokat kibocsátani, amelyek a közelben tartózkodók idegrendszerében rezonanciát keltenek akkor is, ha a vizuális pulzálás tudatosan nem érzékelhető.

A szabadalom arra is kitér, hogy még rendkívül gyenge impulzusok is kedvezőtlen hatással lehetnek az idegrendszerre. A pulzus erőssége és változékonysága szoftveresen szabályozható, és a módszer alkalmazható monitorokon, DVD-ken, videokazettákon vagy akár távolról vezérelt rendszereken keresztül is.

A dokumentum etikai aggályokat is megfogalmaz: ha ezek a hatások tudatalatti szinten érvényesülnek, akkor fennáll a visszaélés lehetősége, amely során embereket a tudtuk nélkül tesznek ki idegrendszeri manipulációnak. A feltaláló hangsúlyozza, hogy az ilyen alkalmazás etikátlan lenne, és csupán figyelmeztetésként említi a nyilvánosság számára, hogy tudatában legyenek az online tartalmak, televíziózás vagy videónézés közben fennálló potenciális veszélyeknek.

A szabadalom számos példát hoz fel arra, hogy a pulzáló intenzitású képeket megjelenítő CRT- vagy LCD-monitorok által kibocsátott elektromágneses impulzusok miként hathatnak az idegrendszerre. Mivel az idegrendszer a test működésének központi irányítója – beleértve az agyat is –, nem elhanyagolható a kérdés jelentősége.

Nem titok, hogy az Egyesült Államok kormánya a múltban több, embereken végzett elmekontroll-kísérletben is érintett volt. Felmerül tehát a kérdés: vajon a televízió és más tömegmédia-eszközök is részei lehetnek hasonló befolyásolási stratégiáknak? Ez akár magyarázatot adhat arra is, miért fogadják el sokan kritika nélkül a főáramú médiában közölt narratívákat, vagy miért válnak egyes hírességek követendő mintává.

Gyakran előfordul, hogy az uralkodó nézettel ellentétes, bizonyítékokkal alátámasztott álláspontokat egyszerűen "összeesküvés-elméletként" bélyegeznek meg. Ez veszélyes tendencia, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a vizuális média jelentős hatással lehet gondolkodásunkra. Elképzelhető, hogy a szabadalomban leírt impulzustechnikákat mindennapos módon alkalmazzák viselkedésünk, észlelésünk és gondolataink befolyásolására?

Ha a történelem során elkövetett kormányzati visszaéléseket vesszük alapul, ez a lehetőség nem tűnik teljesen alaptalannak. Nem véletlen, hogy repülőgépeken vagy kórházakban korlátozzák a mobiltelefonok használatát, mivel elektromágneses sugárzásuk zavarhatja a kritikus berendezéseket. Az agy szintén bioelektromos rendszerként működik, és a tudomány már régóta alkalmaz olyan módszereket – például a koponyán keresztüli mágneses stimulációt –, amelyek elektromágneses impulzusokkal képesek befolyásolni az agyi működést.

Felmerül a kérdés, hogy a monitorok és televíziók által kibocsátott jelek hasonló hatásmechanizmuson alapulhatnak-e. Talán ezért figyelmeztetnek bizonyos videojátékok indításakor egészségügyi kockázatokra. Kutatások arra is rámutattak, hogy még az egyszerű mobiltelefon-használat is megváltoztathatja az agyhullámokat, ami a viselkedésre is hatással lehet.




James Horne, a Loughborough Egyetem alváskutató professzora szerint megfelelő frekvencián sugárzott elektromágneses mezők befolyásolhatják a mentális működést. Nem véletlen, hogy több száz tudós próbálta felhívni az ENSZ figyelmét az elektromágneses sugárzás lehetséges egészségügyi kockázataira, beleértve a rákos megbetegedésekkel és a DNS-károsodással kapcsolatos aggályokat.

Mindez arra utal, hogy elektronikus eszközeink nem csupán adatokat gyűjtenek rólunk, hanem jelentős hatással lehetnek gondolatainkra, érzéseinkre és viselkedésünkre is. A kérdés csupán az, hogy a hatalom birtokosai milyen mértékben és milyen célokra használják ki ezeket a lehetőségeket.

Chamath Palihapitiya, a Facebook korábbi alelnöke egy interjúban úgy fogalmazott, hogy az általuk létrehozott, dopaminalapú visszacsatolási mechanizmusok romboló hatással vannak a társadalmi működésre, ellehetetlenítve az érdemi párbeszédet és elősegítve a félretájékoztatást.

Az elmekontroll kapcsán gyakran emlegetett MK Ultra program is jóval összetettebb volt annál, mint hogy pusztán LSD-kísérletekre korlátozódott volna. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 1985-ös megállapítása szerint a CIA összesen 162 titkos projektet finanszírozott, számos egyetem és kutatóintézet bevonásával, melyek dokumentumainak nagy része később eltűnt vagy megsemmisült.

Nem kizárt, hogy a televíziós "programozás" is része volt ezeknek a törekvéseknek. Bár nehéz elfogadni a gondolatot, hogy manipuláció tárgyai lehetünk, a történelem és a jelen eseményei számos példát szolgáltatnak erre. Úgy tűnik, az élet szinte minden területén – az egészségügytől az oktatáson át a szórakoztatásig – szűk érdekcsoportok próbálják meghatározni a kereteket, miközben az ettől eltérő gondolkodást gyakran megbélyegzik.

Abban aligha van vita, hogy a televíziók és más elektronikus eszközök hatással vannak az egészségünkre és az idegrendszerünkre. A tudomány ezt alátámasztja. Ami azonban továbbra is kérdéses, az az, hogy ezek a hatások szándékosan és szervezetten is felhasználásra kerülnek-e az elménk irányítására.