Amit biztosan rosszul tudunk Jézus születéséről

Kevés történet él olyan mélyen a kollektív emlékezetünkben, mint Jézus születésének elbeszélése. A karácsonyi betlehemek figurái, a templomi...

Kevés történet él olyan mélyen a kollektív emlékezetünkben, mint Jézus születésének elbeszélése. A karácsonyi betlehemek figurái, a templomi prédikációk, az ünnepi filmek és az iskolai pásztorjátékok mind hozzájárultak ahhoz, hogy a "betlehemi történet" szinte megkérdőjelezhetetlen igazságként rögzüljön bennünk.

Úgy érezzük, pontosan tudjuk, mi történt: hideg téli éjszaka volt, nem volt hely a fogadóban, Jézus istállóban született, egy csillag ragyogott az égen, és három napkeleti bölcs érkezett ajándékokkal.

Csakhogy ez a történet közel kétezer év távlatából jutott el hozzánk, számos nyelvi fordításon, kulturális értelmezésen és teológiai magyarázaton keresztül. Nem meglepő tehát, hogy az évszázadok során bizonyos részletek elhomályosultak, mások pedig legendává nemesedtek – vagy éppen félreértésen alapulnak. Nézzük meg közelebbről Jézus születésének öt legelterjedtebb mítoszát, és azt, mit mondanak róluk a történészek, bibliakutatók és csillagászok.

1. Jézus télen született

Talán ez az egyik legmélyebben gyökerező elképzelés: karácsony = tél = Jézus születése. A Biblia azonban feltűnően hallgat arról, hogy pontosan mikor született Jézus. December 25-e nem bibliai dátum, hanem jóval későbbi egyházi döntés eredménye, amelyben szerepet játszottak a pogány téli napfordulóhoz kötődő ünnepek is.

Több történész is rámutatott arra, hogy a Lukács evangéliumában említett népszámlálás aligha zajlott volna a tél közepén. A római adminisztráció ugyan hatékony volt, de aligha küldte volna útnak az embereket egy olyan időszakban, amikor az esőzések, a hideg és az utak rossz állapota komoly nehézségeket okozott volna.

Ráadásul Lukács megemlíti, hogy a pásztorok a szabad ég alatt voltak, és éjszaka őrizték nyájaikat. Ez a kép sokkal inkább illik a tavaszi vagy az őszi időszakra, amikor az állatokat még kint legeltették, nem pedig a téli hónapokra, amikor általában fedett helyen tartották őket. Mindez arra utal, hogy Jézus születése jó eséllyel nem télen történt – még ha a karácsony hangulata mára elválaszthatatlanul összeforrt is a hóval és a hideggel.

2. Jézus a "0. évben" született

A modern időszámítás szerint Jézus születése jelenti a választóvonalat Krisztus előtt (Kr. e.) és Krisztus után (Kr. u.). Csakhogy van egy apró probléma: soha nem létezett "nulladik év". A ma használt rendszer a 6. században alakult ki, jóval Jézus halála után, és már a kezdetektől pontatlanságokat tartalmazott.

A történeti adatok ráadásul ellentmondásosak. Máté evangéliuma szerint Jézus Heródes király uralkodása idején született. Heródes Kr. e. 4-ben halt meg, tehát Jézusnak legkésőbb ekkor már meg kellett születnie. Lukács viszont egy népszámlálást említ, amelyet Quirinius, Szíria római helytartója rendelt el – ő azonban csak Kr. u. 6-ban lépett hivatalba, vagyis mintegy tíz évvel Heródes halála után.

Ez a kronológiai ellentmondás komoly fejtörést okozott a kutatóknak. Egyesek szerint Lukács összekeverte a népszámlálásokat, mások úgy vélik, hogy az események időpontját később igazították teológiai célokhoz. Akárhogy is, egyre több szakember ért egyet abban, hogy Jézus valószínűleg Kr. e. 7 és 4 között születhetett – vagyis nem akkor, ahogyan azt a naptárunk sugallja.

3. A betlehemi csillag valóban csillag volt

A "betlehemi csillag" az egyik legrejtélyesebb eleme a születéstörténetnek. Máté evangéliuma említi, hogy egy különleges égi jel vezette a napkeleti bölcseket Betlehembe. De vajon valóban egy szokatlanul fényes csillagról volt szó?

Az elmúlt évtizedekben számos elmélet született. Egyes csillagászok szerint bolygóegyüttállás lehetett a jelenség: például a Jupiter és a Vénusz rendkívül látványos együttállása Kr. e. 2-ben, vagy a Jupiter és a Szaturnusz ritka találkozása Kr. e. 7-ben. Az ókori asztrológiában ezeknek a bolygóknak különleges jelentést tulajdonítottak, ami magyarázatot adhat arra, miért értelmezték a bölcsek király születésének jeleként.

Más kutatók szerint üstökös lehetett a "csillag". Kínai csillagászati feljegyzések említenek egy úgynevezett "seprűcsillagot" Kr. e. 5-ben, amely hetekig látható volt az égen. Bár az üstökösöket gyakran baljóslatúnak tartották, egyes kultúrákban jelentős változások előhírnökei voltak.

A biztos válasz azonban hiányzik: annyi bizonyos, hogy a "betlehemi csillag" valószínűleg nem egy hétköznapi, állandó csillag volt, hanem egy ritka és feltűnő égi jelenség, amelyet az emberek különleges jelentéssel ruháztak fel.

4. Három napkeleti bölcs érkezett

A betlehemekben szinte kivétel nélkül három király térdel a jászol mellett. Aranyat, tömjént és mirhát hoznak – innen ered a szám. A Biblia azonban meglepően keveset mond róluk. Máté evangéliuma nem nevezi meg sem a számukat, sem azt, hogy királyok lettek volna. Mindössze annyit tudunk, hogy "bölcsek" (mágusok) voltak, ami inkább tudósokra, csillagászokra vagy asztrológusokra utal.

Az sem biztos, hogy Jézus születésekor érkeztek. A szövegben Jézust a görög paidion szóval illetik, amely inkább kisgyermeket jelent, nem újszülöttet. Ráadásul Máté szerint a bölcsek nem istállóban, hanem egy házban találkoztak Máriával, Józseffel és Jézussal. Elképzelhető tehát, hogy látogatásuk hónapokkal vagy akár évekkel később történt.

A "három király" képe így inkább a későbbi hagyomány és szimbolika eredménye, mintsem a bibliai szöveg szó szerinti értelmezése.

5. Nem volt hely a fogadóban, ezért Jézus istállóban született

Talán a legmeghatóbb és legdrámaibb részlet: a fiatal pár hiába keres szállást, végül egy istállóban, az állatok között születik meg a Megváltó. A görög eredeti szöveg azonban árnyaltabb képet sugall.

A Lukács által használt katalüma szó nem feltétlenül "fogadót" jelent. Jelentése inkább "szállás," "megszállási hely". Stephen C. Carlson bibliakutató szerint könnyen lehet, hogy nem egy kereskedelmi fogadóról, hanem egy családi ház vendégszobájáról van szó, amely éppen tele volt.

Az akkori palesztinai házak gyakran egy fedett helyet is tartalmaztak az állatok számára, amely közvetlenül kapcsolódott a lakótérhez. A jászol – az etetővályú – ebben a környezetben is megtalálható volt. Ha nem volt más alkalmas fekhely a csecsemő számára, a jászol logikus és biztonságos megoldásnak számított.

Ez azt jelenti, hogy Jézus talán nem egy hideg, magányos istállóban, hanem egy családi otthon egyik helyiségében született – szerény körülmények között, de nem feltétlenül kirekesztve.

Mit változtat mindez?

Jézus születésének története nem attól válik jelentőssé, hogy pontosan mikor, hol és milyen csillag alatt történt. A mítoszok lebontása nem rombolja a történet üzenetét, hanem inkább emberközelibbé teszi. Megmutatja, hogy a karácsonyi elbeszélés nem egy merev, változatlan krónika, hanem egy élő hagyomány, amelyet évszázadok hite, kérdései és képzelete formált.

Talán éppen ez adja a történet igazi erejét: nem a részletek pontossága, hanem az a jelentés, amelyet minden nemzedék újra és újra felfedez benne. (1)

(1) - https://www.mentalfloss.com/history/