Mi történik, amikor majdnem meghalunk? 48 ember mesélte el, mit látott a halál kapujában – Fényalagúttól a fekete lyukig

Mi vár ránk a halál után? Ez a kérdés évezredek óta kísérti az emberiséget – filozófusokat, tudósokat, papokat és laikusokat egyaránt. Vanna...

Mi vár ránk a halál után? Ez a kérdés évezredek óta kísérti az emberiséget – filozófusokat, tudósokat, papokat és laikusokat egyaránt. Vannak, akik szerint a halál csupán az élet természetes vége, mások úgy hiszik, egy másik létforma kezdete. De mi van akkor, ha létezik egy pillanat, amikor a kettő között lebegünk?

Most egy új tudományos kutatás próbál közelebb kerülni ehhez a titokhoz.

A Pekingi Matematikai Tudományok és Alkalmazások Intézete kutatói 48 olyan emberrel készítettek mélyinterjút, akik átéltek egy halálközeli élményt (angol rövidítéssel NDE – Near Death Experience). Ezek az emberek mind valamilyen életveszélyes helyzetben – például szívleállás, baleset vagy fulladás során – kerültek a klinikai halál állapotába, majd orvosi beavatkozásnak köszönhetően visszatértek az életbe. (1)

És amit láttak, amíg "odaát" voltak, az egyszerre lenyűgöző, megdöbbentő és zavarba ejtő.

Fény, alagút, Isten – és még sokkal több

A beszámolók szerint nincs két egyforma halálközeli élmény. Egyesek mennyei fényről, isteni jelenlétről és békéről meséltek, míg mások sötét, zavaros vagy akár félelmetes víziókat éltek át.

"Kőlépcsők voltak előttem balra, és a lépcső tetején Jézus állt, fehér ruhában," – mondta az egyik résztvevő. Egy másik így fogalmazott: "Isten egy nagy, távoli fényként jelent meg, és úgy éreztem, hogy része vagyok annak a fénynek."

Sokan beszéltek arról, hogy elvesztették testük érzékelését, mintha fényből lennének, vagy egyfajta lebegésbe kerültek volna. "Olyan volt, mintha anyám karjaiban lennék, biztonságban, szeretetben. Fénnyé váltam, Jézus pedig a jobbomon állt, hogy megmutassa az utat," – mesélte valaki más.

De nem mindenki látott vallásos jelképeket. Voltak, akik egészen szürreális, akár sci-fi filmbe illő jeleneteket írtak le. Egy résztvevő például egy hatalmas, fekete lyukat látott: "A fény olyan erős volt körülötte, hogy szinte vakított, de a fekete lyuk középpontja teljes sötétség volt."

Egy másik személy pedig egy "mátrixot" látott, tele összekapcsolódó pontokkal és dimenziókkal:
"Éreztem, hogy ha belépnék ebbe a mátrixba, gondolat erejével bárhová eljuthatnék az univerzumban."

A mennyország kertje – vagy a tudat játéka?

Sokan meséltek gyönyörű kertekről, virágos rétekről és ragyogó színekről, ahol gyerekek játszottak, állatok sétáltak, és béke lengte be a tájat. Egy nő így emlékezett vissza:

"A legszebb virágokat láttam, amiket valaha el tudtam képzelni. A levegőben érezni lehetett valami tökéletes nyugalmat."

Mások elhunyt szeretteikkel találkoztak:

"Ott voltak a nagynénéim, Elizabeth és Linnie, fiatalon, úgy, ahogy a fényképeken láttam őket. Én csak idős korukban ismertem őket, mégis azonnal tudtam, kik ők."

Volt, aki halott gyermekét látta viszont:

"A kisfiam ragyogott a fényben, és tele volt szeretettel. Tudtam, hogy boldog, és nem kell miatta többé aggódnom."

Ezek az élmények mélyen megrázták a túlélőket – sokan közülük azt mondták, megváltozott a világnézetük, és az életet innentől ajándéknak tekintik.

A tudomány próbálja megfejteni az élmény geometriáját

A kutatás különlegessége, hogy a tudósok nemcsak az élmények tartalmát vizsgálták, hanem azok "geometriáját," vagyis azt, milyen térbeli formában élték meg a halálközeli állapotot.

A résztvevők leírásai alapján a kutatók négy fő "térformát" azonosítottak:

• A-alakú tér – egy szűk kúp vagy alagút, amelybe az ember "belehúzódik". Ez lehet az oka a klasszikus "alagút végén a fény" élménynek.

• B- és C-alakú terek – elliptikus, boltíves formák, amelyek a látómező részleges elvesztésével járhatnak.

• C5-alakú tér – egy teljes, gömbszerű, 360 fokos élmény, ahol az ember úgy érzi, "minden körülötte van," mintha fénybuborékba került volna.

A kutatók szerint az élmény formája összefügghet az agy vérellátásával és az oxigénhiánnyal. Amikor a véráramlás csökken, a perifériás látás először kiesik – így jöhet létre a "tunnel vision," vagyis az alagúthatás.

Ahogy az agy egyre inkább elveszti a szenzoros információk összhangját, felborul a testérzet egysége, és az ember úgy érezheti, elhagyta testét.

Dr. France Lerner, a kutatás vezetője szerint ez nem bizonyítja, hogy létezik a lélek vagy a testtől független tudat, de azt sem zárja ki, hogy a halálközeli élmények mélyebb spirituális jelentést hordoznak.

"A kulturális háttér adja a hallucinációk keretét," – magyarázta Lerner. – "Egy keresztény például Jézust láthatja, míg egy zsidó férfi a Tóra olvasását hallhatja. Az élmény alapmechanizmusa biológiai, de a tartalom kulturálisan formálódik."

Amikor a halál kapuja megnyílik – és visszazárul

A halálközeli élményben gyakran ismétlődnek bizonyos elemek:

• fényalagút vagy ragyogó buborék
• lebegés vagy testelhagyás érzése
• telepatikus kommunikáció
• időérzék megszűnése
• mindenre kiterjedő szeretetérzet

Az egyik résztvevő ezt így írta le:

"Egy hatalmas fénybuborék közepén voltam. Nem láttam a határát, csak éreztem, hogy én is része vagyok. Soha nem tapasztaltam még ilyen szépséget."

Mások viszont sötétebb, zavarosabb élményről számoltak be. Egy nő azt mondta, egy "organikus alagútban" haladt, fekete, de irizáló falakkal, amelyek "mintha éltek volna". Egy másik személy "fekete űrben" mozgó mozgólépcsőt látott, amelyen lassan fölfelé haladt a semmibe.

Voltak, akik a jövőbe láttak:

"Láttam a műtőben dolgozó nővért, és láttam, ahogy később közli a családommal a halálhíremet. Később, amikor magamhoz tértem, minden pontosan úgy történt."

Másvalaki azt állította, az emberiség múltját és jövőjét látta egyszerre, "mintha minden idő egyetlen pillanatban sűrűsödött volna össze".

Tudomány vagy misztikum?

A tudósok óvatosak a következtetésekkel. A legtöbben egyetértenek abban, hogy az NDE neurológiai és pszichológiai folyamatok eredménye, amelyet az oxigénhiány, a dopamin és szerotonin szintjének változása, illetve a halálfélelem vált ki.

Más kutatók azonban – köztük orvosok, akik maguk is átéltek NDE-t – úgy vélik, a tudat képes a testtől függetlenül is működni.

Dr. Lerner viszont óvatosan fogalmaz:

"Egyik elmélet sem zárható ki. Amit biztosan látunk, az az, hogy ezek az élmények valósak az átélő számára, és mélyen befolyásolják életük hátralévő részét."

A kutatás szerint a résztvevők többsége pozitív változásokról számolt be visszatérésük után: nyugodtabbak, empatikusabbak lettek, és kevésbé félnek a haláltól.

Egyetemes tapasztalat – személyes értelmezés

Bár a beszámolók változatosak, van bennük valami közös: a határ megtapasztalása az élet és halál között.

Az egyik legmeghatóbb történet talán azé az idős férfié, aki szívleállás után tért vissza:

"Nem láttam Isten arcát, de éreztem a jelenlétét. Nem volt ítélet, csak béke. És amikor újra lélegezni kezdtem, tudtam, hogy még dolgom van itt."

Egy fiatal nő pedig, aki balesetet szenvedett, így foglalta össze:

"A halál nem ijesztő. Olyan, mintha hazaérkeznél."

Mit üzennek ezek az élmények az életben maradóknak?

Akár biológiai, akár spirituális magyarázatot keresünk, a halálközeli élmények mélyen emberiek. A fény, a szeretet, a béke vagy épp a sötétség képei nem csupán halálról szólnak – hanem az életről is.

Talán nem az a fontos, hogy "mi történik" a halál után, hanem hogy mit tanulunk belőle az élethez.

Azok, akik visszatértek, gyakran egy dolgot hangsúlyoznak:

"Ott, a fényben, minden létezés értelmet nyert. Amikor visszatértem, megértettem: az élet célja a szeretet."

Egy kutatás, amely új kérdéseket vet fel

Bár a tanulmány még szakmai bírálat alatt áll, már most hatalmas érdeklődést váltott ki a tudományos közösségben. A halálközeli élmények kutatása ugyanis összeköti a neurológiát, pszichológiát, filozófiát és vallást, és talán egyszer választ adhat arra, ami az emberiség legősibb kérdése:

Mi történik, amikor meghalunk?

Addig is csak annyit tudunk, hogy a halál kapuja mögött valami vár – fény, sötétség, vagy talán mindkettő egyszerre. És akik visszatértek onnan, mind ugyanazt üzenik:

az élet véges, de a szeretet, amit adunk, valahogy mégis örök. (2)

(1) - https://www.biorxiv.org/content/10.1101/
(2) - https://www.dailymail.co.uk/sciencetech/