Ezredmásodperctől órákig - A Hold titokzatos fényei

A Hold évezredek óta lenyűgözi az emberiséget, nemcsak szépségével, hanem rejtélyes jelenségeivel is. Az egyik legérdekesebb és legtitokzato...

A Hold évezredek óta lenyűgözi az emberiséget, nemcsak szépségével, hanem rejtélyes jelenségeivel is. Az egyik legérdekesebb és legtitokzatosabb közülük az úgynevezett tranziens holdjelenség (TLP – transient lunar phenomenon), vagyis a Hold felszínén időnként megfigyelhető, rövid ideig tartó fényváltozások.

Ezek a jelenségek lehetnek hirtelen felvillanások, vöröses vagy lilás foltok, illetve ködös területek, amelyek a Hold sötét oldalán is láthatóvá válnak. Az elmúlt kétezer évben körülbelül 3000 ilyen eseményt dokumentáltak csillagászok, amatőr megfigyelők és akár szabad szemmel is éles látású emberek – mondta Anthony Cook, az Aberystwyth Egyetem fizika kutatója.

Fények a Holdon: mik ezek pontosan?

Az első jelentős megfigyelés 1787. április 19-én történt, amikor William Herschel csillagász órákon át tartó, az Orion-köd fényességével vetekedő ragyogást észlelt az újhold sötét oldalán. Ez a jelenség valószínűleg egy TLP volt, amely a Hold felszínének átmeneti változását jelenti. A TLP-k időtartama rendkívül változatos: milliszekundumoktól órákig terjedhet, és éppen ez az időtartam adhat kulcsot a jelenség okának megfejtéséhez.

Rövid felvillanások: meteoroidok nyomában

A másodperc töredékéig tartó, villámgyors felvillanásokat valószínűleg meteoroid becsapódások okozzák – magyarázta Masahisa Yanagisawa, a Japán Elektrokommunikációs Egyetem emeritus professzora. Azok a meteoroidok, amelyek nehezebbek, mint 0,2 kilogramm (kb. egy biliárdgolyó súlya), a Hold felszínébe csapódva energiájukkal felhevítik a kőzeteket, amelyek emiatt röviden izzanak, majd kihűlnek.

Ezeket a holdi becsapódási villanásokat (LIF – lunar impact flashes) az 1990-es években kezdték el pontosabban azonosítani, amikor a nagy sebességű videokamerák elérhetővé váltak a holdi megfigyelésekhez. Yanagisawa szerint az ilyen villanások megerősítése nehéz feladat volt, mert a kamerák elektromos zaja megzavarhatta a méréseket.

A bizonyítékok végül 1999 novemberében, a Leonidák meteorraj idején érkeztek, amikor több, különböző helyszínen végzett megfigyelés is igazolta a villanásokat – erről Yanagisawa 2002-es, az Icarus folyóiratban megjelent tanulmánya számolt be.

Azóta számos hasonló eseményt rögzítettek, például az Európai Űrügynökség által finanszírozott NELIOTA program keretében, amely kilenc év alatt 193 LIF-et dokumentált. A megfigyelések alapján a villanások bizonyos "forró pontokon," például az Oceanus Procellarum nevű, potenciálisan tektonikusan aktív holdi régióban gyakoriak.

Alexios Liakos, a Nemzeti Obszervatórium athéni kutatója azonban egy 2024-es tanulmányban rámutatott, hogy ez a mintázat megfigyelési torzítás eredménye lehet, mivel a meteoroidok valójában szinte egyenletesen bombázzák a Hold felszínét.

Hosszabb fények: gázok és holdrengések

A percekig tartó holdfények más eredetre utalnak. A 2008-ban és 2009-ben az Astrophysical Journal-ban publikált tanulmányok szerint ezek a jelenségek a Hold belsejéből felszabaduló radon gázhoz köthetők. A radioaktív radon akkor válik láthatóvá, amikor a Hold felszíne alatt felgyülemlett gáz hirtelen, például holdrengések hatására, robbanásszerűen felszabadul.

A radon bomlása során fényt bocsát ki, amely a Földről is észlelhető. Érdekes módon azok a területek, ahol ezek a hosszabb ideig tartó fények megfigyelhetők, gyakran egybeesnek a magas radonkoncentrációjú régiókkal.

Órákig tartó rejtélyek

Vannak azonban olyan fények, mint amilyet Herschel is látott, amelyek órákig tartanak. Egy 2012-es tanulmány szerint ezek nem közvetlenül a Hold felszínéről erednek, hanem a napszél – a Napból áramló töltött részecskék – hatására alakulnak ki. A napszél ionizálja a holdi porrészecskéket, amelyek hatalmas, akár 100 kilométer magas porfelhőket alkotnak. Ezek a felhők a csillagok vagy más, a Hold közelében látszó fényes objektumok fényét megtörhetik, így a Hold felszíne világosnak tűnik.

Ugyanakkor nem mindenki ért egyet a hosszú TLP-k létezésének okával. Liakos például azt állítja, hogy az általa megfigyelt hosszabb események valójában műholdak voltak, amelyek áthaladtak a Hold korongja előtt. 2017 óta, amióta a Hold sötét oldalát figyeli, nem észlelt hosszú ideig tartó TLP-t.

Mit tegyünk, ha fényt látunk?

Ha valaha fényt észlelsz a Holdon, érdemes alaposan megfigyelni. Lehet, hogy csupán egy műhold fényvisszaverődése, de az is előfordulhat, hogy egy valódi tranziens holdjelenség szemtanúja vagy. A TLP-k rejtélye továbbra is izgatja a csillagászokat, és minden új megfigyelés közelebb vihet minket a Hold titkainak megértéséhez. (1)

(1) - https://www.livescience.com/space/the-moon/