A Hold elhagy minket, és nem tudjuk megállítani

Holdunk minden évben határozottan, menthetetlenül távolodik a Földtől, ami csak egy aprócska, körülbelül négy centiméteres, szinte észrevehe...

Holdunk minden évben határozottan, menthetetlenül távolodik a Földtől, ami csak egy aprócska, körülbelül négy centiméteres, szinte észrevehetetlen változás. Ezt a lassú távolodást nem lehet megállítani, nincs mód az óra visszafordítására.

A gravitációs erők láthatatlanok és rendíthetetlenek, és függetlenül attól, hogy mit teszünk, vagy hogy mit érzünk irántuk, tovább lökdösik a Holdat. Sok millió éven át fog folytatódni a szétválás.

A hold ezelőtt közelebb volt. Amikor először alakult ki körülbelül 4,5 milliárd évvel ezelőtt a Föld körül lebegő sziklás törmelékből, a Hold tízszer közelebb keringett bolygónkhoz, mint ma. A törmelékek a tudósok szerint a Föld és egy titokzatos Mars méretű objektum ütközéséből származtak.

A kozmikus kemencéből frissen kilépett Hold forró és olvadt volt, vörösen izzott az éjszakai égbolton. A tudósok szerint akkoriban a Hold évente mintegy 2 méteres sebességgel távolodott a Földtől.

Bolygónk és holdja mindig is folytatni fogja a szétválást. A holdak gravitációja, akármilyen kicsi, tovább hatnak bolygóikra, ami a nagyobb planéták kissé kifelé domborodását okozza. Egy olyan óceánnal borított bolygón, mint a miénk, a hatás az árapály változásban jelenik meg.

A Hold vonzza óceánjainkat, de ezek az óceánok visszahúzódnak, ami a Hold felgyorsulását okozza pályáján. És "ha felgyorsítjuk a Föld körüli keringését, akkor sikeresebben elszakad a Földtől, tehát egyre messzebb kering," - magyarázta nekem James O’Donoghue, a JAXA japán űrügynökség planetáris tudósa.

A tudósok ezt úgy mérték fel, hogy lézereket sugároztak a tükrökre, amelyeket az Apollo űrhajósai a Holdon hagytak, és ezen adatok felhasználásával más forrásokkal együtt becsülték meg a múltbeli mozgásokat.

A Hold távolodásának üteme az évek során eltolódott; a változások egybeestek olyan jelentős eseményekkel, mint a meteorok bombázása a Holdon és a hullámzó jégkorszakok a Földön. Az állandó távolodás az apály és dagály hatáson túl is befolyásolta a Földet.

Azok az erők, amelyek eltávolítják tőlünk a Holdat, egyben lassítják a bolygó forgását, és elnyújtják napjaink hosszát. Kezdetben, amikor a Hold közelebb volt, és a Föld gyorsabban pörgött, egy nap mindössze négy óráig tartott. A Hold távolodásának jelenlegi üteménél egy évszázadba telne, hogy további két milliszekundummal növelje a nap hosszát.

A Hold várhatóan tovább távolodik tőlünk, és annak ellenére, hogy a "Moonfall" című közelgő sci-fi akciófilm alapötlete, sosem fog belénk csapódni. Egy nap, körülbelül 600 millió év múlva a Hold olyan messzire fog keringeni, hogy az emberiség elveszíti egyik legrégebbi kozmikus látnivalóját, a teljes napfogyatkozást.

A Hold nem lesz képes eltakarni a Nap korongját, és saját árnyékát vetni a Földre. De a Hold a Földhöz kötve marad, és a bolygó egészen mássá, sokkal melegebbé változik, miközben az óceánok elkezdenek elpárologni. Természetesen néhány milliárd évvel ezután a Nap teljesen kisiklatja a Holdat és a Földet is, amikor kifogy az üzemanyagából, kitágul, és látványos csillaghalálba kényszeríti a belső Naprendszert. (1)

(1) - https://www.theatlantic.com/science/archive/