Egy férfi az akaratával képes megváltoztatni a pupillája méretét, amiről a tudósok azt hitték, hogy lehetetlen

Egy 23 éves németországi diák akarata szerint képes zsugorítani és kitágítani a pupilláját egy új jelentés szerint, amit korábban lehetetlen...

Egy 23 éves németországi diák akarata szerint képes zsugorítani és kitágítani a pupilláját egy új jelentés szerint, amit korábban lehetetlennek tartottak.

A szem két apró ellentétes izma mozgatja mindenkinek a pupilláját (a szem sötét központi részét), sötét környezetben kitágítja vagy megnöveli őket, hogy több fényt engedjenek be, és összehúzza világos környezetben, hogy korlátozza a beáramló fény mennyiségét.

Ezt a folyamatot eddig teljesen automatikusnak gondolták; amikor belépünk egy sötét helyiségbe, nem kell tudatosan utasítanunk a pupilláinkat, hogy változtassanak méretet. A pupillák más tényezők hatására is módosíthatják méretüket, például az izgalom növekedése esetében.

Korábban ismert volt, hogy egyesek tetszés szerint, de közvetett módszerekkel képesek megváltoztatni a pupillájuk méretét.

Például a kutatók már eddig is tudták, hogyha valaki pusztán a Napra gondol, az szűkítheti a pupillákat, és hogy egy sötét szobában való tartózkodás gondolata vagy valami mentális számítás is kitágíthatja őket, mondta Christoph Strauch, az új esetről szóló jelentés vezető szerzője és a kísérleti pszichológia adjunktusa a hollandiai Utrechti Egyetemen.

De senki sem gondolta, hogy lehetséges a pupilla méretének megváltoztatása az izmokhoz hasonló közvetlen irányítással, legalább is mindaddig, amíg a németországi Ulm Egyetem pszichológus hallgatója fel nem vette a kapcsolatot Strauch-szal, miután elvégezte valamelyik kurzusát. (Strauch korábban az Ulmi Egyetem doktorandusza volt). (1)

Körülbelül 15 vagy 16 éves korában a fiatalember - akit az esettanulmányban a kezdőbetűivel azonosítottak, D.W. - rájött, hogy képes megváltoztatni saját pupilláinak méretét.

"Megmutattam egy barátomnak, hogy remegtetni tudom a szemgolyóimat, és ekkor észrevette, hogy kicsik lettek a pupilláim," - mondta D.W. Strauch-nak és kollégáinak az Ulmi Egyetemen. De D.W. addig nem vette észre, hogy rendelkezik ezzel a képességgel, amíg hosszú ideig nem játszott számítógépes játékokkal.

"A pupilla összehúzása olyan érzés, mintha megragadnánk, megfeszítenénk valamit, nagyobbá tesszük, mintha teljesen elengednénk, ellazítanánk a szemet," - mondta D.W. a kutatóknak.

Eleinte a pupillája méretét úgy változtatta meg, hogy egy tárgy elé vagy mögé fókuszált, de gyakorlással megtanulta, hogyan kell ezt megtenni anélkül, hogy tárgyakra összpontosítana. Azt mondta a kutatóknak, hogy a pupilla méretének megváltoztatásához csak a szemére kell koncentrálnia; nem kell világos vagy sötét környezetet elképzelnie.

Ez teszi D.W.-t különbözővé azoktól az emberektől, akik bizonyították, hogy képesek megváltoztatni pupillájuk méretét, mondta Strauch. Sőt az, hogy közvetlenül érzi a pupillák izmait, "elképesztő, mivel lehetetlennek hitték".

Mennyire ritka ez a képesség?

A tesztek sorozatával a kutatók megerősítették, hogy D.W. valóban rendelkezik ezzel a képességgel, és nem találtak utalást arra, hogy közvetve változtatta volna meg a pupillái méretét.

Az egyik teszt során a kutatók feszültség alkalmazásával mérték a bőrének elektromos tulajdonságait, hogy megvizsgálják, felizgatta-e őt a megnövekedett szellemi erőfeszítés, ami közvetve a pupilla méretét is növelhette volna, de nem történ ilyen.

Közvetett módszer alkalmazása nélkül D.W. 2,4 milliméter átmérőjűre tudta kitágítani a pupilláit, és 0,88 mm átmérőre szűkíteni.

Sőt, még a legközelebbi ponton is előfordulhat, hogy a szem még mindig fókuszban képes látni, amikor a pupilla már "maximálisan" összehúzódott (képzeljük el, hogy a szemünk elé tartunk egy ceruzát, és közelebb visszük az arcunkhoz, és megállítjuk egy ponton, mielőtt homályossá válna), ám D.W. az akaratával még ennél is jobban össze tudja szorítani a pupilláját.

Ezzel D.W. képes volt javítani a fókuszát, és közel kétszer közelebb is látja a tárgyakat az arca előtt, mint akkor, ha nem irányítja pupillájának méretét.

A funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) néven ismert agyszkennelés segítségével a kutatók azt találták, hogy az agy bizonyos részei fokozottabban aktiválódnak, és képesek szabad akaratból dönteni és tenni valamit.

A kutatók nem tudják biztosan megmondani, hogy D.W. közvetlenül irányította-e a pupilláit, de a több elvégzett teszt során nem találtak bizonyítékot arra, hogy közvetett stratégiákat alkalmazna.

Vajon mások is megtanulhatják ezt? Valószínűleg igen, mondta Strauch. Ha több ilyen képességgel rendelkező embert találnának és vizsgálnának, az segíthetne a csapatnak megérteni, létezik-e olyan stratégia, amely megtanítja az embereket arra, hogy tetszés szerint változtassák a pupilláik méretét.

Strauch hozzátette, hogy több ember tanulmányozása segíthet a jelenség leírásában és megértésében, például abban, hogy honnan ered.

"Elég sokan fordultak hozzám, akik úgy vélik, hogy képesek lehetnek ugyanezt megtenni, ami nagyon biztató," - mondta. (2)

(1) - https://www.sciencedirect.com/science/art
(2) - https://www.livescience.com/man-can-con