Hat évtizeddel ezelőtt összegyűjtött tejfogak vizsgálatából kiderült, hogy milyen károkat okoztak a nukleáris fegyver tesztek az amerikaiak egészségében

2020-ban a Harvard Egyetem T. C. Chan Közegészségügyi Iskolája megkezdte a Nemzeti Egészségügyi Intézetek által finanszírozott ötéves tanulm...

2020-ban a Harvard Egyetem T. C. Chan Közegészségügyi Iskolája megkezdte a Nemzeti Egészségügyi Intézetek által finanszírozott ötéves tanulmányt, amely azt vizsgálja, hogy milyen összefüggés van a korai életkorban a mérgező fémeknek való kitettség és a neurológiai betegségek között a későbbi élet során.

A Harvard Sugárzás és Közegészségügyi Projektjének munkatársa pedig a stroncium-90 (a nukleáris fegyverek robbanásaiból származó radioaktív elem) és a betegségek kockázatának kapcsolatát tanulmányozza a későbbi életkorban.

A tanulmány középpontjában egy közel 100 000 tejfogból álló gyűjtemény áll, amelyet az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején gyűjtött össze a St. Louis-i Nukleáris Tájékoztatási Bizottság.

Ezeknek a fogaknak a gyűjtése az intenzív nyilvános aggodalmak idején történt az Egyesült Államok és a szovjet kormány közötti fokozódó nukleáris fegyverkezési verseny miatt, amely bemutatta az új hidrogénbombát (H-bombát), amely több mint ezerszer olyan erős fegyver, mint az a bomba, ami megsemmisítette Hirosimát.

A nukleáris háborúra való felkészülés érdekében a két hidegháborús rivális széles körben bemutatott, néha televíziós atomfegyver kísérleteket hajtott végre a légkörben, közülük 434-et 1945 és 1963 között.

Ezek a tesztek hatalmas radioaktív törmelékfelhőket juttattak a magasba, ahol a szél messzire juttatta, és gyakran jelentős távolságokat tettek meg, mielőtt a földre hullottak, amit elnyelt a talaj, a növények, az állatok és az emberek.

A nukleáris kísérletek veszélyeit bizonyította az amerikai kormány 1954. március 1-jei hidrogénbomba robbantása a Marshall-szigeteken található Bikini-atollon.

Noha egy Új-Anglia méretű területet jelöltek ki veszélyes zónának a teszthely körül, a Marshall szigetcsoport négy lakott szigetén és egy japán halászhajón, a Szerencsés Sárkányon jelentős mennyiségű nukleáris csapadék esett le a veszélyzónán kívül, katasztrofális következményekkel.

A nukleáris fegyverkezési versenyt, és különösen a nukleáris kísérleteket érő kritikák gyorsan felerősödtek. Kiemelkedő személyek, köztük Bertrand Russell, Albert Einstein, Albert Schweitzer és Benjamin Spock vészjósló figyelmeztetéseket adtak ki.

Új, tömeges tagsággal rendelkező szervezetek jöttek létre, köztük az Egyesült Államokban a Nemzeti Egészséges Nukleáris Politikai Bizottság (SANE), a Nukleáris Fegyvervizsgálatok Eltörlésének Nemzeti Tanácsa (amelyből a Kampány a Nukleáris Leszerelésért alakult ki) Nagy-Britanniában, és Japánban a Tanács az Atombombák és Hidrogénbombák ellen.

A közvéleményben riadalmat váltott ki, különösen amiatt, hogy a nukleáris kísérletekből származó stroncium-90 a fűből, a szarvasmarhákból a tejbe és végül az emberi testbe került, ami különösen nagy aggodalmat váltott ki, mivel felhalmozódott a gyermekek csontjaiban és fogaiban. Az ötvenes évek végére a közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy az amerikaiak többsége a nukleáris csapadékot "valós veszélynek" tartotta.

Linus Pauling Nobel-díjas vegyész az egyik legmerészebb és leghatékonyabb amerikai kritikus lett, aki tesztelésellenes petíciókat terjesztett, amelyeket amerikai tudósok ezrei és még nagyobb számú tudós írt alá külföldön. Pauling azt a vádat fogalmazta meg, hogy az 1958-ig tartó atombomba tesztek végül körülbelül 1 millió súlyosan sérült gyermek megszületését és mintegy 2 millió embrió és újszülött halálát okozták.

Az amerikai kormány eltökélt szándéka volt, hogy fenntartja atomfegyver programját, de megrémült a felháborodástól, amit el akart nyomni.

Az amerikai hírszerző ügynökségeket és a kongresszusi vizsgálatokat olyan csoportok ellen használták fel, mint a SANE és az atomellenes vezetők ellen, mint Pauling, míg az amerikai információs ügynökségek és kormányzati tisztviselők nyilvánosan próbálták elbagatellizálni a nukleáris kísérletek veszélyeit.

A Life magazin cikkében Teller Ede, akit gyakran "a hidrogénbomba atyjának" neveztek, ragaszkodott ahhoz, hogy a nukleáris kísérleti sugárzásnak "nem feltétlenül kell károsnak lennie," de az is "elképzelhető, hogy hasznos".

Ennek ellenére a közvélemény aggodalma nőtt. 1958 augusztusában Herman Kalckar, a Nemzeti Egészségügyi Intézet biológusa megjelentetett egy cikket a Nature folyóiratban, amelyben több nemzet közegészségügyi szerveit szólította fel a tejfogak széles körű gyűjtésére. Kalckar azt javasolta, hogy vizsgálják meg a fogakat a bombákból származó stroncium-90-re, mivel a gyermekek a legsebezhetőbbek a radioaktivitás mérgező hatásaival szemben.

A Washington Egyetem tudósai felismerték, hogy egy fogvizsgálat megváltoztathatja a közpolitikát. 1958 decemberében csatlakoztak a Nukleáris Információs Bizottság vezetőihez, amely az atomháborút és a föld feletti bombateszteket ellenző polgári csoport volt, és elfogadtak egy javaslatot a fogak összegyűjtésére és tesztelésére a stroncium-90 koncentráció tekintetében.

Az elkövetkező 12 évben a bizottság folyamatosan dolgozott, és fogászati adományokat kért közösségi intézményeken, például iskolákon, egyházakon, cserkészcsoportokon, könyvtárakon és fogászati rendelőkön keresztül. Összesen 320 000 fogat gyűjtöttek össze, és a Washingtoni Egyetem egyik laboratóriuma megmérte bennük a stroncium-90-et.

Az eredmények egyértelműen a stroncium-90 tömeges növekedését mutatták, amint a tesztelés folytatódott. Az 1963-ban született gyermekeknél (a bombatesztek csúcspontján) átlagosan 50-szer több volt, mint az 1951-ben születetteknél (amikor a nagyszabású tesztek elkezdődtek). Orvosi folyóiratok cikkei részletesen bemutatták az eredményeket. A fogvizsgálattal kapcsolatos információkat Jerome Wiesnernek, John F. Kennedy elnök tudományos tanácsadójának küldték el.

Kennedyt, aki már a kísérleti tilalmi egyezményre törekedett, egyértelműen befolyásolta a gyermekek sorsa miatti aggodalom. 1963 júliusi beszédében, amelyben bejelentette, hogy az Egyesült Államok, a Szovjetunió és az Egyesült Királyság kormányai sikeresen lezárták a kísérleti tilalmakról szóló tárgyalásokat, azzal érvelt, hogy a kormányok nem lehetnek közömbösek az atomháború katasztrófája vagy a "gyermekek és unokák iránt daganattal a csontjaikban, leukémiával a vérükben vagy méreggel a tüdejükben." Az eredmény a nemzetközi atomcsendegyezményt lett, amely megtiltotta a nukleáris kísérleteket a légkörben, a világűrben és a víz alatt.

A fogak folyamatban lévő vizsgálata szerint a tejfogak átlagos stroncium-90 szintje a felére esett mindössze négy év alatt a vizsgálati tilalom után. Céljuk látszólag megvalósult, a Nukleáris Tájékoztatási Bizottság és az egyetem leállította a foggyűjtést és a vizsgálatot. Nem sokkal ezután a bizottság feloszlott.

Három évtizeddel később a Washington Egyetem munkatársai több ezer elhagyott tejfogat fedeztek fel, amelyeket nem teszteltek. Az iskola eladományozta a fogakat a Sugárzási és Közegészségügyi Projektnek, amely tanulmányt folytatott a stroncium-90-ről az USA-ban élő gyermekek fogaiban az atomreaktorok közelében.

Most, a fogakban még jelen lévő stroncium-90 használatával a Sugárzási és Közegészségügyi Projekt az egészségügyi kockázatok elemzését végzi, amelyet az eredeti fogvizsgálat nem vett figyelembe, és a kormányzati szervek minimálisan foglalkoztak vele. Az emberi testekben tapasztalt tényleges sugárterhelés alapján tisztázni fogják azt a kérdést, hogy hány amerikai szenvedett rákos megbetegedéstől és más betegségektől a nukleáris kísérletek során. (1)

(1) - https://original.antiwar.com/lawrence-wittner/