Rejtélyes, szabadon lebegő bolygókra találtak bizonyítékokat a galaxisunk közepén, amelyek nem kötődnek egyik csillaghoz sem

Bizonyítékokat találtak olyan szabadon lebegő bolygókra, amelyek egyedül kóborolnak a mélyűrben, és nem kötődnek egyetlen csillaghoz sem. Az...

Bizonyítékokat találtak olyan szabadon lebegő bolygókra, amelyek egyedül kóborolnak a mélyűrben, és nem kötődnek egyetlen csillaghoz sem. Az eredmények arra utalnak, hogy ezek Földhöz hasonló tömegű bolygók, amelyről július 6-án tettek közzé egy tanulmányt a Királyi Csillagászati Társaság havi folyóiratában.

A tanulmány, amelyet Iain McDonald vezetett a brit Manchesteri Egyetemről, a NASA Kepler űrtávcsövének 2016-ban gyűjtött adatait használta fel. A kéthónapos megfigyelés során a Kepler 30 percenként rögzítette az adatokat a csillagok millióit tartalmazó zsúfolt térségben a galaxisunk közepéhez közeli régióban, hogy ritka gravitációs mikrolencse eseményeket találjon. (1)

A vizsgálatot végző csoport 27 rövid ideig tartó mikrolencse jelet talált, amelyek egy óra és 10 nap közötti időintervallumokban változtak. Ezek közül sokat korábban a Földről egyidejűleg nyert adatokban lehetett felfedezni. A négy legrövidebb esemény azonban új felfedezés, amely összhangban áll a Földhöz hasonló tömegű bolygókkal.

Ezek az új események nem mutatnak hosszabb kísérő jelet, amely egy befogadó csillagtól várható, ami arra utal, hogy ezek az új planéták szabadon lebegő bolygók lehetnek. Az ilyen bolygók talán eredetileg egy gazda csillag körül keletkezhettek, mielőtt a rendszer többi, nehezebb bolygójának gravitációs hatása kidobta őket.

Albert Einstein 85 évvel ezelőtt jósolta meg általános relativitáselméletének következményeként a mikrolencse hatást, amely leírja, hogy egy háttércsillag fényét ideiglenesen felerősítheti más csillagok jelenléte az előtérben. Ez rövid fényerő növekedéseket eredményezhet, amely néhány órától pár napig tarthat. A mi galaxisunk minden egyes csillagának nagyjából az egyikét láthatóan befolyásolja a mikrolencse hatás, de ezeknek csak néhány százalékát okozzák a bolygók.

A Keplert nem arra tervezték, hogy a mikrolencse hatást kihasználva bolygókat keressen, és arra sem, hogy tanulmányozza a belső balaxis rendkívül sűrű csillagmezőit. Ez azt jelentette, hogy új adatfeldolgozási technikákat kellett kifejleszteni a jelek kereséséhez a Kepler adatkészletében.

"Ezeket a jeleket rendkívül nehéz megtalálni. Megfigyeléseink egy idős, gyengélkedő, homályos látású távcsőre támaszkodtak az ég egyik legzsúfoltabb részén, ahol több ezer ragyogó csillag fénye változik, és több ezer aszteroida halad át a mezőnkön. Ebből a kakofóniából megpróbáljuk kivonni a bolygók által okozott apró, jellegzetes eltéréseket, és csak egy lehetőségünk van arra, hogy a jelet láthassuk, mielőtt az eltűnik. Körülbelül olyan egyszerű, mint egy szentjánosbogár egyetlen villanását meglátni az autópálya közepén, csak kézi telefon használatával," - mondta Iain.

Eamonn Kerins, a Manchesteri Egyetem kutatója és a tanulmány társszerzője szintén megjegyzi: "A Kepler elérte azt, amire soha nem volt tervezve, további kísérleti bizonyítékokkal szolgálva a Föld tömegű, szabadon lebegő bolygók populációjának létezéséről. Most átadja a stafétabotot más küldetéseknek, amelyeket úgy terveznek, hogy megtalálják az ilyen jeleket, olyan megfoghatatlan jeleket, hogy maga Einstein is úgy gondolta, valószínűtlen, hogy valaha is megfigyelik őket. Nagyon izgatott vagyok, hogy a közelgő ESA Euclid misszió is csatlakozhat ehhez az erőfeszítéshez, mint kiegészítő tudományos tevékenységhez a fő küldetése mellett."

A szabadon lebegő bolygók létezésének és természetének megerősítése a következő feladatok egyik fő témája lesz, mint például a NASA Nancy Grace Roman űrtávcső és esetleg az ESA Euclid küldetése, mindkettő optimalizálva lesz a mikrolencse jelek keresésére. (2)

(1) - https://academic.oup.com/mnras/article/
(2) - https://scitechdaily.com/mysterious-pop