Egy közismert professzor könyvet írt arról, hogy mit árulnak el a halálközeli tapasztalatok az életről és azon túlról

Miután 50 évig tanulmányozta a halálközeli tapasztalatokat, Bruce Greyson professzor azt mondja, hogy még mindig nincs magyarázat az egyes e...

Miután 50 évig tanulmányozta a halálközeli tapasztalatokat, Bruce Greyson professzor azt mondja, hogy még mindig nincs magyarázat az egyes emberek által leírt erőteljes élményekre.

Greyson professzor a világ egyik vezető szakértőjének számít a halálközeli élmények terén. Társalapítója a Nemzetközi Halálközeli Tanulmányok Egyesületének is. Kutatásának eredményeit az "Utána: Egy orvos feltárja, mit árulnak el a halálközeli tapasztalatok az életről és azon túlról" című könyvében részletezi.

Annak ellenére, hogy "nagyon tudományos közegben" nőtt fel, és korábban soha nem kérdőjelezte meg a fizikai világot, Greyson professzor azon kezdett gondolkodni, hogy a halál valóban a véget jelenti-e, miután olyan betegekkel beszélt, akik halálközeli tapasztalatokat éltek át.

"Azt feltételeztem, hogy csak a fizikai világ létezik. Soha nem beszéltünk semmiről, sem spirituálisról, sem vallásról, egyszerűen nem volt a családunk része," - mondta. "Azt hittük, amikor meghalunk, akkor meghalunk, és ezzel vége. És ez rendben volt számunkra."

De az 1970-es években tapasztalatokat szerzett egy pszichiátriai pácienssel, ami arra késztette, hogy megkérdőjelezze mindazt, amit hitt.

Holly, egy fiatal nő túladagolással kísérelt meg öngyilkosságot, és még mindig eszméletlen volt, amikor Greyson először meglátogatta őt az ügyeleten pszichiátriai gyakornokként.

Képtelen volt felébreszteni őt, majd később a folyosóra ment, hogy szobatársával beszéljen a túladagolás körülményeiről. De amikor másnap reggel meglátogatta Hollyt, valami olyasmit mondott, ami sokkolta őt - hogy emlékezett Greysonra az előző éjszakáról.

"Valahogy megdöbbentem, mert azt hittem, hogy eszméletlen, ezért ezt mondtam neki, azt mondtam: 'Azt hittem, hogy aludt, amikor tegnap este láttam. Azt hittem, hogy nem láthat'".

"És akkor kinyitotta a szemét, rám nézett és azt mondta: 'Nem a szobámban, láttam, ahogy a szobatársammal beszél.' Ennek számomra semmi értelme nem volt, nem tudtam elképzelni, hogyan lehetséges ez."

"Beszélt nekem a szobatársával folytatott beszélgetésemről - hogy mit viseltünk, hol ültünk, a kérdésekre, amelyeket feltettem neki és a szobatársa erre válaszolt, és egyáltalán nem tudtam, mit kezdjek ezzel."

Greyson egy ideig nemt tudott mit kezdeni zavartságával, ezért néhány évig nem vett róla tudomást. Öt évvel később, 1975-ben, Raymond Moody megírta az "Élet az élet után" című könyvet, amelyben megalkotta a "halálközeli élmény" kifejezést.

"Ez volt az első sejtésem, miszerint amit Holly mondott nekem, nem egy pszichiátriai beteg egyik eseménye, hanem egy sokkal nagyobb jelenség része volt, amelyről emberek milliói beszéltek az egész világon."

Noha a halálközeli élmények egyenként különböznek, számos közös vonást tartalmaznak - például a gyakran emlegetett "fényalagutat".

Míg egyes tudósok az agy oxigénhiányával próbálták megmagyarázni a "fényalagút" jelenségét, Greyson szerint ez nem volt igaz - az oxigénhiányban tapasztalt alagútlátás nem ugyanaz, mint egy tényleges alagút.

"A halálközeli élmény során látja az alagutat, és azt is, hogy mi van kívül az alagút körül. Tehát nem úgy, mintha a periférikus területe elsötétedne, egyáltalán nem. És az emberek gyakran leírják az alagút szerkezetét, és ez nem csak egy fénykúp."

A legjobban az érdekelte, hogy az elme látszólag akkor is képes működni, amikor az agy már nem képes rá.

"Szélsőséges esetekben, amikor az agy teljesen oxigénhiányos, amikor szívmegállás áll fenn, úgy tűnik, hogy az elme az agy nélkül is jól működik."

"Valójában azok az emberek, akik halálközeli tapasztalatokat írnak le, a legélénkebb, legvilágosabb gondolkodásmóddal bírnak, és élénk az érzékelésük. És erre nincs magyarázatunk."

Hasonló tapasztalatokat dokumentáltak a pszichedelikus szerek felhasználói esetében, és Greyson szerint az agy ilyenkor valójában ugyanúgy viselkedik, mint a halálközeli élmények során. Míg a tudósok korábban úgy vélték, hogy a pszichedelikus gyógyszerek az agy stimulálásával és az aktivitás növelésével működnek, kiderült, hogy ez nem így van.

"Az elmúlt évtized idegi képalkotása megmutatta, hogy amikor az embereknek ilyen misztikus tapasztalataik vannak a pszichés drogokkal kapcsolatban, valójában csökkent az agy aktivitása."

"Tehát ez megint olyan, mint a halálközeli élmény, minél kevesebb az agytevékenység, annál élénkebbnek tűnik a tapasztalat - ami megint egy paradoxon, amelyet nem tudunk megmagyarázni."

Továbbá a halálközeli tapasztalatok meglepő módon képesek megváltoztatni az emberek életét - Greyson szerint sokan a halál széléről visszatérve másként viselkednek.

Az egyik férfi, akivel beszélt, Steve Price egy "zaklató személyiség volt, aki mindig tengerészgyalogos akart lenni". Elérte ezt a célt, és Vietnamba küldték, ahol mellkasba lőtték. A műtét során boldog halálközeli élményben volt része, és átalakultan tért vissza belőle.

"Miután rehabilitálták, visszaküldték Vietnamba, és megállapította, hogy képtelen lőni a puskájával. Attól a gondolattól, hogy ezzel másnak árt, irtózat fogta el. Így végül el kellett hagynia a tengerészgyalogságot és visszatért az Egyesült Államokba, ahol orvostechnikusnak tanult."

Ez egyfajta átalakító tapasztalat, amelyről Greyson sokszor hallott olyan rendőröktől, akik már nem tudtak lőni, vagy üzletemberektől, akik együttérzőbb személyiségként tértek vissza.

Bár sok halálközeli tapasztalat spirituális jellegű, nem feltétlenül igazodik a földi vallástanításhoz.

"Sokan azt mondják: 'Mennynek fogom hívni, hogy tudja, miről beszélek, de nem az a menny volt, amelyről tanítottak a templomban, de nem tudom, hogy hívhatnám,'" - mondta Greyson.

"Ez nem az az Isten volt, akiről a templomban tanítottak, sokkal nagyobb volt ennél, de én az Isten szót fogom használni, így durva elképzelése lehet arról, hogy miről beszélek."

És sokan azt is mondják, hogy az élmény után már nem félnek a haláltól, amit Greyson "rendkívül biztatónak" nevezett.

"Hajlamos vagyok most azt gondolni, hogy ez még nem a vég, az összes tanúvallomás alapján, amelyet több ezer embertől hallottam. A halál nem a vég, és ennél sokkal fontosabb, hogy azt mondják, ami a halál után történik, attól nincs miért félni."

"Nagyon élveztem megismerni ezeket az embereket, akik annyira rajonganak a tapasztaltakért, és nagyon ragályos szeretetet sugároznak. És azt hiszem, ha elég sokáig vagyunk ilyen emberek közelében, nem tehetünk mást, mint hogy merítünk ebből az érzésből, hogy ebben mindannyian együtt vagyunk, és hogy valóban van értelme együttérzően bánni az emberekkel."

Az, hogy lesz-e valaha magyarázatunk ezekre a tapasztalatokra, egészen más kérdés.

"Materialista szkeptikusként nőttem fel, és azt hiszem, a szívemben legbelül még mindig az vagyok," - mondta Greyson.

"Nem tudok erre anyagias magyarázatot kitalálni, ezért hajlamos vagyok azt gondolni, hogy nincs ilyenünk, de ez nem azt jelenti, hogy soha nem találunk ilyet. Csak nem gondolom, hogy nagyon valószínű ezen a ponton." (1)

(1) - https://www.rnz.co.nz/national/program