Valami nagy dolog történhet a Nappal, amit "terminációs eseménynek" hívnak

A tudományban a merész vagy szokatlan elméleteknek ugyanolyan létjogosultsága lehet, mint a mainstream gondolatmenetnek, végül is a tudomány...

A tudományban a merész vagy szokatlan elméleteknek ugyanolyan létjogosultsága lehet, mint a mainstream gondolatmenetnek, végül is a tudomány egyik alaptermészete, hogy megkérdőjelezhetjük mindazt, amit már tudunk, ha új bizonyítékok merülnek fel.

Néhány tudós szerint valami nagy dolog történhet a Nappal, amit "terminációs eseménynek hívunk," - mondja Scott McIntosh, a Nemzeti Légkörkutató Központ (NCAR) napfizikusa, "és nagyon-nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy megtörténjen."

Ha még soha nem hallott valaki a terminációs eseményről, akkor nincs egyedül. Sok kutató szintén nem hallott róla.

Ez egy viszonylag új ötlet a napfizikában, amelyet McIntosh és kollégája, Bob Leamon, a Marylandi Egyetem csapatával együtt dolgozott ki.

A két tudós szerint a Nap felszínén hatalmas mágneses sávok sodródnak. Amikor ellentétesen töltött sávok ütköznek az Egyenlítőnél, akkor megsemmisülnek (vagy "terminálódnak"). Nincs robbanás; ez mágnesesség, nem pedig antianyag.

Ennek ellenére a terminációs esemény nagy dolog, mivel a következő napciklust magasabb fokozatba kapcsolhatja.

"Ha a terminációs esemény hamarosan bekövetkezik, amint arra számítunk, akkor az új 25-ik napciklus olyan nagyságrendű lehet, ami vetekszik az első néhány legnagyobbal a nyilvántartás kezdete óta." - mondja McIntosh.

Ez enyhén szólva is ellentmondásos. A legtöbb napfizikus úgy véli, hogy a 25-ik napciklus gyenge lesz, hasonlóan a vérszegény 24-ik napciklushoz, amely alig tetőzött 2012-2013-ban. A Nap belső mágneses dinamójának ortodox modelljei a gyenge ciklust támogatják, és még a "terminációs esemény" fogalmát sem tartalmazzák.

"Mit mondhatnék?" nevet McIntosh. "Eretnekek vagyunk!"

A kutatók 2020. decemberben hozták nyilvánosságra tanulmányukat, és a Solar Physics kutatási folyóiratban ismertették érvelésüket. Visszatekintve a napfoltok 270 évnyi adatára, azt találták, hogy a terminációs események elválasztják az egyik napciklust a másiktól, körülbelül 11 évente. A körülbelülön van a hangsúly. A terminációs események közötti intervallum 10 és 15 év között mozog, és ez kulcsfontosságú a napciklus előrejelzéséhez. (1)

"Azt tapasztaltuk, hogy minél hosszabb idő telik el a terminációs események között, annál gyengébb lesz a következő ciklus," - magyarázza Leamon. "Ezzel szemben minél rövidebb az idő a terminációs események között, annál erősebb lesz a következő napciklus."

Például a 4-ik napfolt ciklus egy terminációs eseménnyel kezdődött 1786-ban, és egy terminációs eseménnyel ért véget 1801-ben, ami példátlanul rövid 15 év volt. A következő, 5-ik ciklus hihetetlenül gyenge volt, a csúcs amplitúdója mindössze 82 napfolt volt. Ez a ciklus a Dalton-minimum kezdeteként vált ismertté.

A 25-ik napciklus ennek az ellenkezőjére formálódik. Hosszú intervallum helyett úgy tűnik, hogy egy nagyon rövid kezdődik, csak 10 évvel a terminációs események között, amellyel kezdetét vette a 24-ik napciklus. A korábbi ilyen rövid intervallumú napciklusok a legerősebbek voltak a feljegyzett történelemben.

Ezek az elképzelések ellentmondásosak lehetnek, de vannak olyan előnyeik, amelyeket minden tudós értékelni tud, mivel tesztelhetők. Ha a terminációs esemény hamarosan bekövetkezik, és a 25-ik napciklus az egekbe szökik, akkor az "eretnekeknek" akár igazuk is lehet. (2)

(1) - https://link.springer.com/article/10.1007/
(2) - https://spaceweatherarchive.com/2021/06/