Egyes tudósok szerint egyre több a bizonyíték arra, hogy az univerzum tudatos

A közelgő kutatások során a tudósok megpróbálják megmutatni, hogy az univerzumnak van-e tudata. Igen valóban. Nem számít az eredmény, hamaro...

A közelgő kutatások során a tudósok megpróbálják megmutatni, hogy az univerzumnak van-e tudata. Igen valóban. Nem számít az eredmény, hamarosan többet megtudunk arról, hogy mit jelent tudatosnak lenni, és hogy a körülöttünk lévő tárgyaknak lehet-e saját elméjük.

Mit jelent mindez azzal összefüggésben, hogy miként kezeljük a tárgyakat és a körülöttünk lévő világot?

Mi a tudatosság?

A tudat alapvető meghatározása szándékosan sok kérdést hagy válasz nélkül. Ez "az emberek ébrenléti állapotának normális mentális állapota, amelyet az észlelések, a gondolatok, az érzések tapasztalata, a külső világ tudatosítása, és gyakran az emberek (de nem feltétlenül az állatok) öntudata jellemez."

A tudósoknak egyszerűen nincs egyetlen közös elméletük arról, hogy mi a tudat. Azt sem tudjuk, honnan származik, vagy miből áll.

Ennek az ismerethiánynak az egyik kiskapuja az, hogy nem mondhatjuk biztosan azt, hogy más szervezeteknek, sőt élettelen tárgyaknak sincs tudatuk. Az emberek viszonyulhatnak úgy az állatokhoz, hogy elképzelik, hogy mondjuk a kutyáknak és macskáknak van némi tudatosságuk, mert látjuk az arckifejezésüket és azt, hogy hogyan látszanak dönteni. De csak azért, mert nem "kapcsolódunk" a sziklákhoz, az óceánhoz vagy az éjszakai égbolthoz, ez nem ugyanaz, mint annak bizonyítása, hogy ezeknek a dolgoknak nincs tudatuk.

Itt lép életbe a pánpszichizmus nevű filozófiai álláspont.

"Ez azt állítja, hogy a tudat a legapróbb anyagdarabokban is benne rejlik - egy olyan elképzelés, amely azt sugallja, hogy a valóság alapvető építőkövei tudatos tapasztalatokkal rendelkeznek. Fontos, hogy ez azt jelenti, hogy a tudat megtalálható az egész univerzumban," - mondta David Crookes, az "All About Space" magazin szerzője.

És itt lép be a képbe a fizika. Egyes tudósok azt állították, hogy az a dolog, amire tudatként gondolunk, mikroléptékű kvantumfizikai eseményekből és más "kísérteties távolhatásból" áll, melyek valahogyan az agyunkban csapkodva tudatos gondolatokat generálnak.

A szabad akarat talánya

A fizika egyik vezető elméje, a 2020-as Nobel-díjas és a fekete lyukak úttörője, Roger Penrose sokat írt a kvantummechanikáról, mint a tudat feltételezhető eszközéről. 1989-ben írt egy könyvet "A császár új elméje" címmel, amelyben azt állította, hogy "az emberi tudat nem algoritmikus és a kvantumhatások terméke".

Gyorsan bontsuk le ezt az állítást. Mit jelent az emberi tudat számára, hogy "algoritmikus"? Nos, az algoritmus egyszerűen kiszámítható lépések sora az eredmény eléréséhez, és a filozófia tanulmányozása során ez az ötlet nagy szerepet játszik a szabad akarat és a determinizmus kérdésében.

Vajon az agyunk egyszerűen kikapcsolja a matematikához hasonló folyamatokat? Vagy valami vad dolog történik, ami lehetővé teszi számunkra az igazi szabad akaratot, vagyis azt a képességet, hogy értelmes módon különböző döntéseket hozzunk, amelyek befolyásolják az életünket?

Magában a filozófiában a szabad akarat tanulmányozása legalább évszázadokra nyúlik vissza. De a fizikával való átfedés sokkal újabb. Penrose pedig azt állította "A császár új elméje" című könyvében, hogy a tudatosság nem szigorúan kauzális, mert a legapróbb szinten is kiszámíthatatlan kvantumjelenségek terméke, amelyek nem felelnek meg a klasszikus fizikának.

Akkor mit kezdhetünk ezzel az információval? Ha valaki a fejét vakarja, vagy valami kellemetlen gondolata támad, akkor nincs egyedül. De ezek a kérdések elengedhetetlenek a filozófiát és a tudományt tanulmányozó emberek számára, mert a válaszok megváltoztathatják, hogyan fogjuk fel a körülöttünk lévő teljes világegyetemet. Az, hogy az embereknek van-e szabad akaratuk vagy nincs, óriási erkölcsi következményekkel jár például. Hogyan büntethetnénk azokat a bűnözőket, akik soha nem tehettek volna másképp?

A tudat mindenütt jelen van

A fizikában a tudósok kulcsfontosságú dolgokat tudhattak meg a tudat, mint kvantumhatás vizsgálatából. Itt csatlakozunk újra a mai kutatókhoz: Johannes Kleiner matematikushoz és elméleti fizikushoz a Müncheni Matematikai Filozófiai Központból és Sean Tull matematikushoz az Oxfordi Egyetemről.

Kleiner és Tull mind Penrose példáját követik, mind 1989-ben megjelent könyvében, mind egy 2014-es cikkében, ahol részletesen meggyőződött arról, hogy agyunk mikrofolyamatai felhasználhatók az egész univerzum dolgainak modellezésére. Az eredményül kapott elméletet integrált információelméletnek (IIT) hívják, és ez egy elvont, "rendkívül matematikai" formája annak a filozófiának, amelyet áttekintettünk.

Az IIT-ben a tudat mindenütt jelen van, de olyan helyeken halmozódik fel, ahol szükség van a különböző kapcsolódó rendszerek kölcsönhatásához. Ez azt jelenti, hogy az emberi test rengeteg olyan rendszerrel van tele, amelyeknek egymással kapcsolatban kell állniuk, ezért rengeteg tudat (vagy phi, ahogy a mennyiség ismert az IIT-ben) kiszámítható. Gondoljunk az agy azon részeire, amelyek együttesen alkotnak például képet és érzékelik az alma emlékét az elménkben.

Az IIT forradalmi dolga nem kapcsolódik az emberi agyhoz - és a tudat egyáltalán nem biológiai, sokkal inkább egyszerűen ez phi érték, amely kiszámítható, ha sokat tudunk a tanulmányozandó dolog összetettségéről.

Ha az agyunknak szinte számtalan egymással összefüggő rendszere van, akkor az egész világegyetemben gyakorlatilag végtelennek kell lennie. És ha ott halmozódik fel a tudatosság, akkor az univerzumnak sok phivel kell rendelkeznie.

"Az elmélet egy nagyon bonyolult algoritmusból áll, amely egy fizikai rendszer részletes matematikai leírásához alkalmazva információt nyújt arról, hogy a rendszer tudatos-e vagy sem, és mit tud," - mondta Kleiner az All About Space-nek. "Ha egy elszigetelt részecskepár lebeg körbe valahol az űrben, akkor valamilyen kezdetleges tudatformájuk lesz, ha a megfelelő módon lépnek kapcsolatba."

Kleiner és Tull azon dolgoznak, hogy az IIT-t ezzé a komplex matematikai algoritmussá alakítsák - meghatározva azt a szabványt, amelyet azután fel lehet használni a tudatos dolgok működésének vizsgálatára.

Gondoljunk csak a klasszikus filozófiai megjegyzésre: "Gondolkodom, tehát vagyok," majd képzeljük el, hogy két géniusz működőképes képletté alakítja, ahol száz különböző számértéket táplálnak be, és végül a konkrét "vagyok" válaszra jutnak.

A következő lépés a számok tényleges alkalmazása, majd a hipotetikusan tudatos univerzum morális vonzataival való megbirkózás. Izgalmas idő ez filozófusnak - vagy egy filozófus számítógépének lenni. (1)

(1) - https://www.popularmechanics.com/science

Könyvajánló

A császár új elméje - Számítógépek, gondolkodás és a fizika törvényei

Roger Penrose

Ha azt mondjuk: matematikai fizika, sokan erős késztetést éreznek majd, hogy visszategyék ezt a könyvet a polcra. Pedig ezzel nagy hibát követnének el, mert A császár új elméje éppen a laikus érdeklődőket szólítja meg, amellett, hogy a témában járatosabbaknak is érdekes olvasmányul szolgál.

Szórakoztató, könnyen érthető stílusban fedi fel előttünk világunk legnagyobb rejtélyeit - olyan kérdéseket, amelyekről korábban csak alig érthető szaknyelven születtek könyvek. Roger Penrose, korunk egyik legnagyobb matematikai fizikusa azonban leül az asztalunkhoz, és úgy magyarázza el nekünk a mesterséges intelligenciát, a kvantummechanikát, a relativitáselméletet vagy a kozmológiát, mintha csak a tegnap este látott, izgalmas filmről mesélne.

A könyv ezért az elmúlt években igazi klasszikussá vált - és azért is, mert sokak szerint meggyőzően érvel a számítógépek önmagukat meghaladó mesterséges intelligenciájának hívei ellen. Penrose bebizonyítja, hogy az értelem nem egyszerú fizikai törvények alapján működő gép, és az emberi elme mindig is többre lesz képes, mint parányi kapcsolók és huzalok tetszőlegesen bonyolult szerveződése, ezért az embert legyőző mesterséges intelligencia elméletének önjelölt császárai meztelenek.