Egyre népszerűbb a víz alatti borászat, miután egy első világháborús hajóroncsban tökéletes állapotú pezsgőket találtak

A Balti-tenger hideg vizébe merülve a búvárok több mint 60 métert ereszkedtek le oda, ahol a Jönköping árbocai szétszóródva feküdtek a tenge...

A Balti-tenger hideg vizébe merülve a búvárok több mint 60 métert ereszkedtek le oda, ahol a Jönköping árbocai szétszóródva feküdtek a tengerfenéken. A svéd szkúnert 1916-ban egy német tengeralattjáró süllyesztette el ritka kincsével, több ezer palack 1907-es évjáratú Heidsieck pezsgővel együtt.

A palackok több mint nyolc évtizeden át zavartalanul pihentek a tengerfenéken sötétségbe burkolózva, majdnem állandó hőmérsékleten és nyomáson, ami megvédte őket. Fényképek jelentek meg, ahogy a búvárok elkezdik 1998-ban felhozni a tengerből a palackokat, majd a dicsőséges rakomány rögtönzött kóstolóinak nagyszerű értékelései láttak napvilágot.

A spanyolországi Baszkföldön a felfedezés felkerült a borral elsüllyedt hajóroncsok listájára, amelyek régóta megragadták Borja Saracho, egy lelkes búvár képzeletét. Vajon a tenger sötét mélysége, a gyengéden ringató árapálymozgások és az állandó hőmérséklet képes megőrizni a nagyszerű borok készítésének titkát? "Úgy döntöttünk, hogy itt az alkalom megtudni, mi a helyzet ezekkel a hajóroncsokkal," - mondta.

Egy kis csapattal együttműködve engedélyt kapott 500 négyzetméternyi tengerfenék bérbevételére Spanyolország északi partjánál, a Plentzia-öbölben, ahol bor tárolására alkalmas, speciálisan tervezett szerkezeteket süllyesztettek el, miközben mesterséges zátonyként is működtek. Az ország más bortermelői is hamarosan csatlakoztak a kísérlethez, és borosüvegeket küldtek Sarachónak, hogy elhelyezze őket a tengerben.

Az eredmények láttán Saracho a víz alatti érlelés szószólójává vált, és a történet csúcspontját akkor érte el, amikor a Crusoe Treasure, Spanyolország egyik legnagyobb víz alatti pincészete 2010-ben elindult.

"Megdöbbentő volt," - mondta. "A borok fejlődése a víz alatt nagyon különbözött attól, ami ugyanazon szőlővel történt volna a szárazföldön."

Hasonló kísérletek zajlottak szerte a világon, és megalapozták a boripar ma már hiánypótló, de gyorsan növekvő ágazatát. Görögországtól és Olaszországtól kezdve az új chilei és amerikai gyártókig a borászok a víz alatti környezetek erejét igyekeznek kiaknázni, hogy minél tökéletesebb borokat állítsanak elő.

A logika szerint a víz alatti viszonyok utánozzák azokat a döntő öregedési tényezőket, amelyekről úgy gondolják, hogy nagymértékben hozzájárulnak a bor ízéhez, mint például az állandó hőmérséklet és a fény hiánya. A borászok hamarosan tovább mentek, azzal érvelve, hogy a víz alatti körülmények sajátos, egyedi nyomot hagynak a borokon - mondta Mark O’Neill szakíró, a spanyol The Wine Place tulajdonosa.

A technika azonban költségekkel jár. A bor víz alá merítésének és felhozásának logisztikája, amelyhez búvárok és csónakok kellenek, valamint a törés és szivárgás megnövekedett kockázata akár 70%-kal is növelheti a termelési költségeket, összehasonlítva a szárazföldi érleléssel.

Ennek ellenére az ötlet iránti érdeklődés az utóbbi években megugrott, részben annak köszönhetően, hogy 168 üveg pezsgőt találtak egy másik hajóroncsban a Balti-tengeren, ezúttal 2010-ben. Miután körülbelül 170 évet töltöttek a palackok mélytengeri környezetben a kutatók által leírt "tökéletes körülmények között," a roncsok között talált Veuve Clicquot egyetlen üvegét később 30000 euróért adták el.

A víz alatti érlelés felé fordulók között vannak az iparág legnagyobb szereplői. Louis Roederer, a Cristal pezsgő készítője akkor kerüt be a hírekbe, amikor a francia Mont Saint-Michel partjainál lévő vizeket víz alatti pincének kezdte használni. A Veuve Clicquot évtizedek óta tartó kísérlete során pedig a luxusmárka pezsgőit a Balti-tenger sós vizébe süllyesztették.

Az ágazat növekedésével a technikák rendkívül változatossá váltak. Egyes borászok lezárt amfórákba süllyesztik a borukat, míg mások egyedi tervezésű hordókat vagy alga borítású palackokkal megrakott merülő ketreceket használnak. Mások a szárazföldön vízzel töltött tartályokkal próbálják utánozni a tengeri környezetet. A borokat 40 méteres mélységben helyezik el, míg mások sekélyebb vizekben érlelődnek, és az emelkedő árapály szeszélyére bízzák őket, melyek időnként részben levegőnek vannak kitéve. (1)

(1) - https://www.theguardian.com/environment/