Kutatók úgy olvastak el egy több mint 300 éves reneszánsz kori levelet, hogy ki sem bontották

Több mint 300 évvel ezelőtt valaki gondosan összehajtogatta, lezárta és feladta a soha nem kézbesített levelet. Most a tudósok röntgensugár ...

Több mint 300 évvel ezelőtt valaki gondosan összehajtogatta, lezárta és feladta a soha nem kézbesített levelet. Most a tudósok röntgensugár segítségével digitálisan "kibontották" ezt és más hasonlóan lezárt levelet, amelyeket Hágában találtak egy 17. századi ládában.

A lezárható borítékok feltalálása előtt évszázadokon át az érzékeny leveleket a "levélzárnak" nevezett bonyolult hajtogatási technikával védték a kíváncsi tekintetek ellen, ami gyakorlatilag a levelet egy biztonságos borítékká változtatta.

A máig fennmaradt lezárt levelek azonban törékenyek, és fizikailag csak darabokra szeletelve nyithatók ki.

Az új röntgensugaras módszer nem invazív alternatívát kínál a kutatók számára, megőrizve a levélcsomag eredeti hajtogatott alakját.

A tudósok először alkalmazták ezt a módszert a reneszánsz kori "zárolt" levelekre, amelyeket egy ládában tároltak, amely 1926 óta a Hágában található holland postamúzeum gyűjteményében található.

A láda több mint 3100 kézbesítetlen levelet tartalmaz, amelyekből 577 bontatlan és levélzáras. A Brienne gyűjtemény néven ismert leveleket hollandul, angolul, franciául, olaszul, latinul és spanyolul írták.

Ismeretlen okokból, miután a hírnökök eljutottak Hágába, soha nem juttatták el a címzettekhez a leveleket, helyette egy Simon de Brienne nevű postamester tartotta meg őket.

A lezárt levelek esetében különböző mechanizmusokat használtak a biztonságos zárva tartáshoz, beleértve a hajtogatást és a tekercselést és különféle okosan felépített zárakat, derül ki a Nature Communications folyóiratban március 2-án online megjelent tanulmányból. (1)

Hogy be tudjanak hatolni a hajtogatott papírrétegek közé, a tanulmány szerzői röntgen mikrotomográfiai szkennert használtak, amelyet a londoni Queen Mary University (QMU) fogászati kutató laboratóriumaiban készítettek.

A kutatók a szkennert kivételesen érzékenyre tervezték, hogy feltérképezze a fogak ásványianyag-tartalmát, "ami felbecsülhetetlen a fogászati kutatásban," - közölte Graham Davis, a tanulmány társszerzője, a QMU 3D röntgen képalkotás professzora.

"Ez a nagy érzékenység lehetővé tette bizonyos típusú tinták érzékelését a papírban és a pergamenben," - tette hozzá Davis.

"A csapat többi tagja elkészíthette a beolvasott képeinket, és betűkké alakíthatta azokat, amelyeket virtuálisan megnyithattak és több mint 300 év után először elolvashatták," - írta David Mills, a tanulmány társszerzője, a QMU röntgen mikrotomográfiai létesítmények vezetője.

A vizsgálatból a csapat elkészítette a betűk 3D digitális rekonstrukcióját, majd létrehozott egy számítási algoritmust, amely megfejtette a kifinomult hajtogatási technikákat, gyakorlatilag kinyitva a betűket "a levélzáró bizonyítékok megőrzése mellett," - állítja a tanulmány.

A tudósok digitális úton négy levelet nyitottak fel ezzel az úttörő módszerrel, megfejtve a DB-1627-es jelzésű levél tartalmát.

1697. július 31-én írták, egy Jacques Sennacques nevű férfi küldte unokatestvérének, Pierre Le Persnek, aki Hágában élt. Sennacques, a franciaországi Lille-i jogi szakember hivatalos halotti anyakönyvi kivonatot kért Daniel Le Pers nevű rokonától, "talán öröklési kérdés miatt," - írták a tudósok.

"Elküldött kérése után Sennacques a levél többi részében híreket kér a családról, és unokatestvérét Isten kegyelmébe ajánlja," - írták a szerzők. "Nem tudjuk pontosan, miért nem kapta meg Le Pers a Sennacques által küldött levelet, de tekintettel a kereskedők utazási szokásaira, valószínűleg Le Pers elköltözött."

Több tízezer ilyen lezárt dokumentumot lehet most kibontani és virtuálisan elolvasni, jelentették a kutatók.

"Ez az algoritmus egy lezárt levél szívébe visz bennünket," - áll a kutatócsoport közleményében. "A virtuális felbontás használata egy meghitt történet elolvasására, amely még soha nem látott napvilágot - és még a címzettjéhez sem jutott el - valóban rendkívüli." (2)

(1) - https://www.nature.com/articles/s41
(2) - https://www.sciencealert.com/renais