A polipok nemcsak fizikai, hanem érzelmi fájdalmat is képesek érezni, állapította meg egy új tanulmány

Egy fontos új tanulmány azt sugallja, hogy a polipok valószínűleg az emlősökhöz hasonló módon éreznek és reagálnak a fájdalomra - ez az első...

Egy fontos új tanulmány azt sugallja, hogy a polipok valószínűleg az emlősökhöz hasonló módon éreznek és reagálnak a fájdalomra - ez az első erős bizonyíték erre a képességre bármely gerinctelen állat esetében.

A fájdalom tapasztalata sokkal több, mint a káros ingerekre vagy sérülésekre való egyszerű reflex; ez egy összetett érzelmi állapot, amely szorongáshoz vagy szenvedéshez vezet.

Míg általában úgy gondolják, hogy a gerincesek mind a fájdalom fizikai, mind érzelmi vonatkozásait megtapasztalják, megoldatlan maradt, hogy képesek-e erre a gerinctelenek vagy sem, amelyeknek általában sokkal egyszerűbb az idegrendszere.

A polipok neurológiailag a legbonyolultabb gerinctelenek a Földön, és mégis meglepően kevés kísérlet foglalkozott a fájdalmuk átélésének lehetőségeivel.

Robyn Crook, a San Francisco-i Állami Egyetem neurobiológusa évek óta vizsgálja ezt a kérdést, és laboratóriuma legújabb munkája ugyanazokat a protokollokat használta a fejlábúak, pontosabban a polip esetében, mint a laboratóriumi rágcsálóknál a fájdalom tesztelésére. (1)

A spontán fájdalommal járó viselkedés és az idegi aktivitás részletes mérésével Crook három bizonyítékot azonosított, amelyek mindegyike azt jelzi, hogy a polipok képesek negatív érzelmi állapotokat érezni, amikor fájdalommal szembesülnek.

Ezek ugyanazok a jellemzők, amelyeket az emlősök mutatnak, annak ellenére, hogy a polip idegrendszere a gerincesekétől alapvetően eltérő módon szerveződik.

Természetesen a tudósok számára nagyon nehéz értelmezni egy állat szubjektív érzését vagy érzelmi állapotát - különösen olyanét, amelyik ennyire különbözik tőlünk -, de Crook szerint a polipok által mutatott viselkedés ezekben a kísérletekben azt sugallja, hogy valószínűleg képesek megtapasztalni a fájdalom fizikai és érzelmi összetevőit olyan módon, amely nem annyira különbözik a rágcsálókétól, ideértve az affektív állapotuk tartós változását (amit emberekben hangulatoknak, érzéseknek és attitűdöknek neveznénk).

"A lábasfejűek tudatosságára vagy érzékenységére vonatkozó bizonyítékok hiányában is egyértelmű, hogy a polipok által ebben a vizsgálatban bemutatott válaszok annyira hasonlítanak azokra a válaszokra, amelyeket a fájdalmat átélő emlősök fejeznek ki, hogy ésszerű, óvatosságra okot adó érv adható arra, hogy ezen eltérő fajok belső állapota valószínűleg szintén hasonló," - összegzi Crook.



Crook és mások korábbi tanulmányai azt mutatták, hogy a polipok reflexszerűen reagálhatnak a káros ingerekre, megtanulva elkerülni ezeket a káros összefüggéseket. Az új kutatás több lépéssel is tovább halad. Egyetlen edzés után egy háromkamrás dobozban azok a polipok, amelyek ecetsav injekciót kaptak az egyik karjukba, egyértelműen elkerülték azt a kamrát, amelyben az adott injekciót kapták.

A nem káros sóoldattal injektáltak viszont nem mutattak ilyen elkerülést.

Továbbá, amikor a fájdalmas injekciót kapott polipoknak lidokaint (fájdalomcsillapítót) adtak be, előnyben részesítették azt a kamrát, amelyben azonnali fájdalomcsillapítást tapasztaltak. Azokat, amelyek sóoldatot kaptak, nem érdekelte jobban az a kamra, ahol fájdalomcsillapítót alkalmaztak.

Ez az ártalmatlan helypreferencia a gerincesek affektív fájdalomélményére vonatkozó erős bizonyítéknak számít. Azonban nem ez az egyetlen párhuzam.

Crook bizonyítékot talált arra is, hogy a polipok különbséget tehetnek a fájdalom különböző minőségei és intenzitása között a testük különböző részein.

A savval injektált polipok mindegyike ápoló viselkedést mutatott az injekció beadásának helyén a teljes 20 perces edzés során, csőrükkel eltávolítva a bőrük egy kis részét.

Ez különbözik a perifériás fájdalomreakciókra vonatkozó egyéb tanulmányoktól, ahol a polipok karjait ütés vagy vágás érte, és arra utal, hogy a savinjekció valamilyen centralizált választ vált ki. Emlősöknél a folyamatos fájdalmat a periférián kialakuló tartós aktivitás okozza, amely ezután az agy vagy a gerincvelő hosszú távú változásait eredményezi.

A lábasfejűek viszont nagymértékben támaszkodnak perifériás idegrendszerükre, és nem világos, hogy ezen információk mekkora részét juttatják el központi áramköreikhez.

Elektrofiziológiai felvételek segítségével Crook közvetetten elhúzódó perifériás választ mutatott ki a polip agyáig vezető úton, amely a jelek szerint a savas injekciók során tapasztalt fájdalom intenzitását reprezentálja. Sőt, ezeket az üzeneteket gyorsan el tudták hallgattatni és visszafordítani fájdalomcsillapítóval - ez a fájdalomélmény erős jele.

"Ezek az adatok együttesen erősen alátámasztják a polipok tartós, negatív affektív állapotának létezését," - zárja a tanulmány. (2)

A mai napig a folyamatos fájdalmat, szemben az átmeneti fájdalommal, eddig csak emlősökben mutatták ki, így hihetetlen, hogy a tudósok valami hasonlót észleltek egy gerinctelen állatban.

Nemrég a tudósok azt is kimutatták, hogy a tintahal képes teljesíteni a marshmallow tesztet - egy kognitív tesztet, amelynek célja a gyermekek önszabályozásának mérése.

Az ilyen ismeretek etikai kérdéseket vetnek fel a lábasfejűek gondozásával és tanulmányozásával kapcsolatban, ugyanakkor új evolúciós eredetre is utalnak az állatvilágban tapasztalható fájdalom tekintetében.

"Ezzel a tanulmányunkkal az volt a célunk, hogy a gerinctelen fájdalom kérdését minden kétséget kizáróan megválaszoljuk," - olvasható Crook laboratóriumának sajtóközleményében -, "hogy a humánus felhasználásuk jobb szabályozására irányuló erőfeszítések erős bizonyítékokkal járhassanak, amelyek mindeddig hiányoztak." (3)

(1) - https://www.cell.com/iscience/fulltext/S25
(2) - https://crooklab.org/cephalopodpain
(3) - https://www.sciencealert.com/scientists-id