Ritka kék pigmentet találtak egy középkori nő fogain, aki fontos kéziratokat készíthetett egy német kolostorban mintegy ezer évvel ezelőtt

A fogaink mindenféle dolgot elárulnak az egészségünkről, és nem meglepő, hogy a régészek gyakran támaszkodnak a fogakból és a csontokból szá...

A fogaink mindenféle dolgot elárulnak az egészségünkről, és nem meglepő, hogy a régészek gyakran támaszkodnak a fogakból és a csontokból származó bizonyítékokra annak érdekében, hogy következtetéseket vonjanak le őseink életéről.

Egy középkori apáca kékre színeződött fogai azonban különös módon felkeltették a történészek figyelmét a lehetséges következményei miatt.

Egy régészekből, antropológusokból, történészekből és tudósokból álló interdiszciplináris csoport nemrég publikált egy úttörő tanulmányt, amelyben arról számoltak be, hogy élénkkék lerakódásokat találtak egy középkori apáca fogain egy németországi kolostorban, Dalheimben.

A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány szerint ennek a bizonyos nőnek elképesztően sok ultramarinkék folt volt a szájában, amelyek hosszú évek alatt halmozódtak fel. (1)

A további elemzésből kiderült, hogy a kék foltokat valójában lapis lazuli, vagy lazúrkő okozta, egy ritka és élénk kék pigment, amely csupán Afganisztán egyik bizonyos területén található meg.

Ezt a ritka és drága anyagot pazarul díszített kéziratok előállításához használták fel, és csak a legfontosabb szövegek számára tartották fenn.

A kék egy köztudottan nehezen elkészíthető szín, és a lazúrkőből létrehozható ragyogó, fényes árnyalatra nagy igény volt a kivételes műalkotások esetében.

A lazúrkövet Afganisztánból importálták, porrá őrölték és vízzel keverték össze a pigmentet, majd képzett írástudók gondosan felvitték az illusztrált kéziratokra.

Csak a legkiválóbb és legtapasztaltabb írástudókra bízhatták ennek a ritka anyagnak a kezelését, ami legalább olyan drága volt, mint az arany, és sokkal nehezebb volt megtalálni.

A Science Advances beszámolója szerint a csapat megállapította, hogy a fogak sok lapis lazuli foltot tartalmaznak, amelyek beágyazódtak a fogkőbe, a lepedékben megkeményedtek, amelyek aztán egy életen át megmaradtak a fogakon.

Ezeknek a lerakódásoknak a mintája összhangban volt azzal a mozdulattal, amikor az írnok nyelvével megnyalta az ecset végét.

A holttest maradványainak elemzése kimutatta, hogy egy írástudó nő volt, aki 45 és 60 éves kora között hunyt el. A szájában talált rendkívül sok lapis lazuli mellett a csapat egyetértett abban, hogy egyébként normális és egészséges volt.

A radiokarbon kormeghatározó technikák kiderítették, hogy valamikor 997 és 1162 között élt, abban az időszakban, amikor az európai kolostorok virágkorukat élték.

A kolostorok a középkori Európa művészeti tevékenységének központjait jelentették, és ezeken a helyszíneken mindenféle vallási, liturgikus és történelmi szöveget készítettek.

A kézirat illusztráció a középkori művészet egyik legbonyolultabb és legszebb formája volt, és ezek a tárgyak a vallási közösségben a képzett írástudók által létrehozott rendkívüli munkákat jelentették.

Gyakran feltételezik, hogy az írástudók többsége, aki ezeket a gyönyörű műalkotásokat készítették, férfiak lehettek. Egyes történészek olyan messzire mentek, hogy azt sugallják, hogy ebben az időszakban a nőknek megtilthatták a fontos kéziratok illusztrálását.

Újabban azonban olyan történészek fontos munkája, mint Alison Beach, kimutatta, hogy a női írnokok sokkal gyakoribbak voltak az európai kolostorokban, mint azt korábban feltételezték.

A női írástudók azonosításával kapcsolatos nehézségek részben annak tudhatók be, hogy a középkori szövegek többsége névtelenül készült, sőt az aláírásokban is ritkán szerepel női név.

Ennek eredményeként ez a felfedezés fontos áttörést jelent. Konkrét bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a nők is részt vettek a legfontosabb vallási közösségekben készített kéziratok előállításában, mivel a lazúrkövet csak a legkülönlegesebb szövegekhez tartották fenn.

Ugyanakkor rámutat a dalheimi kolostor jelentőségére, mint a kéziratok előállításának központjára. E kutatás előtt nagyon keveset tudtak a kolostorról és arról, hogy mi folyt a falai között.

A tanulmány fontos abban a tekintetben is, hogy többet megtudhatunk az egzotikus áruk Ázsiából induló, nagy távolságú kereskedelmi útvonalakon történő mozgásáról és azok nyugat-európai társadalmakban történő felhasználásáról.

Továbbá kiegészíti a legújabb kutatásokat, amelyek igazolják a középkori időszakban Európa, a Közel-Kelet és Közép-Ázsia közötti kapcsolatokat, és hangsúlyozzák a középkori kereskedelmi útvonalak vitalitását.

A csapat tagjai különösen annak lehetőségében reménykednek, hogy az ebben a tanulmányban kidolgozott technikákat más összefüggésekben is alkalmazhatják. Ki tudja, mi más derülhet ki a középkori fogak elemzése során. (2)

(1) - https://advances.sciencemag.org/content/
(2) - https://www.bbc.com/news/science-envir