Ez az írországi újkőkori sírhalom a világ legrégebbi emlékműve

Az írországi Meath megyei Boyne-völgyben található neolitikumi síremléket 1699-ben fedezték fel, és turisztikai látványossággá vált jóval az...

Az írországi Meath megyei Boyne-völgyben található neolitikumi síremléket 1699-ben fedezték fel, és turisztikai látványossággá vált jóval azelőtt, hogy 1962-től 1975-ig feltárták és helyreállították volna a néhai Michael J. O'Kelly, a Cork-i University College régészeti professzora vezetésével.

A legtöbb sírt föld alatt fedezik fel, gyakran véletlenül, de Newgrange már jól ismert volt.

Newgrange-et jóval Stonehenge, az ókori Görögország mükénéi kultúrája és a gízai piramisok előtt építették. Az építkezés kb. i.e. 3200 körül történt, és Európa egyik legfontosabb megalitikus komplexumának része.

Két másik ősi szerkezet, a Knowth és a Dowth is a közelben található, valamint harminchét temetkezési hely. Newgrange 76 méter átmérőjű és 12 méter magas, és fél hektárnyi földet fed le.

A sír bejáratánál egy 18 méter hosszú átjáró található, amely egy nagy központi kamrához vezet, amelynek három kisebb kamrája a falakban három iránynak, északnak, nyugatnak és délnek felel meg. 

O'Kelly úgy vélte, hogy nemcsak temetkezési kamra, hanem műemlék is, mert a bejárat fölött lévő nyíláson keresztül pontosan bevilágít a kamrába a fény a téli napforduló idején.

A lyukat fedő kő eltávolításakor az egész kamra és az átjáró erősen meg van világítva a december 21-i napkeltekor.

Az alapot kilencvenhét gránit és kvarckő veszi körül, amelyek szegélyt alkotnak. A bejárati követ spirálok, körök, metszetek és más megalit művészeti szimbólumok díszítik.

A halmot építő kőkorszaki emberek úgy tűnik, hogy egy jól szervezett társadalom képzett kézművesei voltak, akik követ, agancsot vagy csontot használtak szerszámként.

A szegélyként használt kövek kétszázezer tonnát nyomnak, és a kutatók azt feltételezték, hogy csónakkal hozták őket a Boyne folyón.

Az építők különös gondot fordítottak arra, hogy az emlékmű száraz maradjon, ezért a tető köveinek illesztéseit a folyó homokjából és égetett talajból készített tömítőanyaggal töltötték ki. Ezenkívül barázdákat vájtak a tetőfödémekbe, hogy a vizet elvezessék a mai napig szárazon maradt szerkezettől.

A föld akkori tulajdonosa, Charles Campbell köveket keresett 1699-ben. A birtokán lévő nagy halomban megtalálta a keresett köveket, és amikor elkezdték szekérrel elhordani, megjelent a sír bejárata.

A walesi tudós és antikvárius, Edward Lhwyd véletlenül Írországban tartózkodott, és a felfedezésről értesülve Newgrange-be sietett. Jegyzeteket készített, és az általa írt levelek közül négy máig fennmaradt.

Ezt követően Sir Thomas Molyneaux, a Dublini Egyetem orvosa kutatta a "barlangot," ahogy ő nevezte, és miután információit közzétették, minden addiginál több kutatót vonzott a sírhalom.

Ezen emberek egyike sem hitte azonban, hogy az emlékművet Írország "nyers és barbár" bennszülöttei hozták létre. Emiatt sokan úgy vélték, hogy vikingek vagy egyiptomiak építették.

A 19. században John O’Donovan tudós és George Petrie művész megvizsgálta a halmot, és sokkal ésszerűbb beszámolót készített.

1882-ben az emlékművet az ősi műemlékvédelmi törvény alapján Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának kormánya gondozásába adták, és megkezdődött a megőrzés. 1993-ban Newgrange-et az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, és a világ egyik leghíresebb neolitikumi temetkezési helye.

Több mint 200 ezer turista látogatja meg minden évben Newgrange-et, és egy sorsolást is tartanak azok számára, akik szeretnének résztvenni a téli napforduló napfelkeltéjének megfigyelésén a sírhalomban. (1)

(1) - https://www.newgrange.com/