Egy kísérlettel bizonyították be a társadalmi megfelelés szó szerint halálos erejét

Stanley Milgram, a Yale Egyetem pszichológusának 1974-ben megjelent "Engedelmesség a tekintélynek: Egy kísérleti nézőpont" című kö...

Stanley Milgram, a Yale Egyetem pszichológusának 1974-ben megjelent "Engedelmesség a tekintélynek: Egy kísérleti nézőpont" című könyve részletesen tárgyalja ma már híres kísérletének megállapításait. Milgram megmutatta, milyen könnyű meggyőzni egy hétköznapi embert arról, hogy kínzást és gyilkosságot kövessen el egy tekintéllyel rendelkező személy utasítására.

A második világháború alatt a náci katonák koncentrációs táborokban betöltött szerepe felkeltette érdeklődését, és Milgram tudni akarta, hogy az embereknek mekkora kényszerre van szükségük ahhoz, hogy kárt okozzanak egy másik személynek.

Megkérte az önkénteseket, hogy áramütést okozzanak egy idegen számára. Az önkéntesek tudta nélkül szó sem volt sokkról, és azok, akiket "sokkoltak," olyan színészek voltak, akik úgy tettek, mintha rettenetes fájdalmat élnének át, sőt szívinfarktust színleltek.

Milgram megállapította, hogy a legtöbb ember képes végrehajtani ezt a cselekedetet, ha egy laboratóriumi köpenybe öltözött személy erre utasítja, még akkor is, ha úgy gondolják, hogy az illető súlyos sérülést szenved. Az embereknek csak csekély százaléka utasította vissza, hogy engedelmeskedjen.

A javasolt következtetés az volt, hogy az emberek természetüknél fogva nem képesek önmaguktól gondolkodni, ha alárendelt szerepet kapnak valamilyen autoriter hierarchiában, például az átlagpolgár szerepében egy állam által ellenőrzött világban.

A Milgram-tanulmány ellentmondásos volt, mivel egyesek úgy vélték, hogy az eredmények torzulnak egy előre meghatározott elfogultság mellett. A kísérlet óta eltelt több mint ötven évben nem volt más jelentős kutatás, amely megerősítette volna Milgram eredményeit.

Mindazonáltal az a feltételezés, hogy a normális emberek képesek odáig elmenni, hogy gyilkosságot kövessenek el, ha egy tekintéllyel rendelkező személy felmenti őket a felelősség alól, eredendően igaznak tűnik a szervezett atrocitások világában.

A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e gyilkosságot elkövetni a társadalmi nyomás hatására?

Ez nagyon fontos kérdés egy olyan időben, amikor a mesterséges intelligencia és a közösségi média konvergáló technológiái még nem értett módon befolyásolják az egyéni és csoportos pszichológiát. Derren Brown brit illuzionista nemrégiben végzett hasonló kísérletet, ezúttal a Netflix valóságshowjában, a The Push címmel.

"Ez a műsor arról szól, hogy mennyire készségesen adjuk át életünk, mindennapjaink irányítását, és milyen veszélyekkel járhat ennek az ellenőrzésnek az elvesztése," - mondja Brown, aki megszervezte a realityszerű kísérletet, amelyben a hétköznapi embereket olyan dolgokra vették rá, amelyeket a többségünk soha még csak fontolóra sem venne.

A kísérlet középpontjában a társadalmi nyomás és megfelelés erőteljes hatása rejlik, valamint az egyénnek a társadalomhoz való tartozásának és beilleszkedésének velejárója. Az egyéniség természetét is megkérdőjelezi, miközben demonstrálja, hogy sokunknak egyszerűen nincs bátorsága saját erkölcsi bátorságát érvényesíteni, ha akár csak kisebb mértékű tekintélyelvű nyomással is szembesülünk.

A The Push azzal kezdődik, hogy egy hamis rendőrtiszt telefonon felhívja egy kávézó dolgozóját, és egy perc alatt, szemtől szembeni interakció nélkül is képes meggyőzni ezt az embert, hogy lopja el egy nő babáját. Érdekes módon a dolgozó a rablást akkor is végrehajtja, ha előtte jelentősen tétovázik.

A fő kísérlet olyan személyek bevonásával történik, akiket fokozatosan meggyőznek arról, hogy egy másik embert ki kell lökniük egy sokemeletes épületből. Ez egy bonyolult felépítésű történet, amely egy kisebb megfelelésre épül a másik után, amíg az alany olyan helyzetbe kerül, hogy arra ösztönzik őt, hogy öljön meg egy férfit, akivel most találkozott.

Ez egy meglehetősen színházias és tudománytalan előadás, de az eredmények figyelemre méltóak, mivel négy résztvevőből hárman valóban lelökik a színészt az épületről, és azt hiszik, hogy gyilkosságot követnek el, miután egy kisebb csoport nyomást gyakorol rájuk. Ez egy megdöbbentő cselekedet és engedelmesség egy kortárscsoport és egy kitartó tekintély nyomásának.

Amit azonban ma nem tudunk a társadalomról, az az, hogy hány ember van, akik rendkívül engedelmesek, és képesek bármit megtenni mások irányelveinek végrehajtása érdekében. Ahogy Brown megjegyzi: "társadalmilag minél engedelmesebb az ember, annál valószínűbb, hogy másokban keresi a megfelelő viselkedés jeleit. És minél többen vannak, annál nagyobb a nyomás a csatlakozásra."

Ez nagyon sokat elmond az emberekről. Valahogy arra lennénk hajlamosak, hogy feladjuk saját erkölcsünket és önintegritás érzetünket azért a hamis meggyőződésért, miszerint a túléléshez szükséges, hogy beilleszkedjünk egy csoportba? (1)

A műsor előzetese alább tekinthető meg.

(1) - https://www.wakingtimes.com/televised