A Föld belsejéből minden 26-dik másodpercben egy szeizmikus jel érkezik, amit már 60 éve érzékelnek

A szeizmológusok az elmúlt 60 évben minden 26-ik másodpercben egy mindenütt jelen lévő impulzust észleltek a Föld mélyéről. A rejtélyes mikr...

A szeizmológusok az elmúlt 60 évben minden 26-ik másodpercben egy mindenütt jelen lévő impulzust észleltek a Föld mélyéről. A rejtélyes mikroszeizmikus jel okait érintő vita évtizedek óta tart és számos meggyőző hipotézis született, de a tudósok még mindig nem tudják határozottan, mi áll a jelenség hátterében.

Jack Oliver geológus először az 1960-as évek elején figyelte meg és rögzítette, majd a következő évtizedekben bővebben tanulmányozta, és mint kiderült, az impulzus a viharok idején erősebb. De a viharok nem kapcsolnak ki és be 26 másodpercenként, ahogy a vulkánok sem, amelyeket szintén forrásként javasoltak.

2005-ben egy Greg Bensen nevű végzős hallgató egy szűkebb helyre követte vissza az impulzus eredetét, egyetlen forrásra a Guineai-öbölben, Afrika nyugati partjainál. Hat évvel később egy másik csapat még jobban leszűkítette a jel kiindulópontját, pontosan meghatározva a Guineai-öbölben a Bonny-öbölnek nevezett területet.

Ez a csapat úgy vélte, hogy a parton megtörő hullámok a felelősek a szeizmikus jelekért. Másokat azonban nem győztek meg. Egyesek úgy vélték, hogy maga a Nap okozza. Míg a tektonikus aktivitás, a földrengések és a vulkánok rendszeresen szilárd szeizmikus hangokat váltanak ki, a szeizmikus statikusok lágyabb hangzásképe szinte örökkévalóságig tart.

Mike Ritzwoller, a Boulderben található Coloradói Egyetem szeizmológusa, aki évtizedek óta tanulmányozza az impulzust azt mondja, hogy bár az eredete rejtély, a szeizmikus tevékenység általában nem az.

"A szeizmikus zaj alapvetően a Nap miatt létezik," amelynek energiája nem egyformán éri el az Egyenlítőt és a pólusokat, ami szelet, viharokat, óceánáramokat és hullámokat okoz, amelyek mind kiszorítják és a tengerpartra vezetik az energiát.

"Olyan, mintha koppintanánk az asztalon. Deformálja az ujjunk közelében lévő területet, de azután az egész asztalon tovaterjed," - magyarázza Ritzwoller. "Tehát valaki, aki az asztal másik oldalán ül, ha kezét, esetleg arcát teszi az asztalra, érzi a rezgést."

A fejlettebb eszközök és technológiák megjelenésével a tudósok közelebbről tanulmányozhatták a impulzust, és általában egyetértenek abban, hogy a Bonny-öböl a kiiindulási pontja, bármi is legyen a forrása.

Jelenleg sok kutató kezdi azt gondolni, hogy az oka az lehet, hogy ez a különleges hely a hatalmas észak-amerikai kontinentális talapzat szélén (messze az óceán feneke alatt) alapvetően az íróasztal másik vége, amelyet Ritzwoller használt metaforaként. Más szavakkal, egy kontinens nagyságú dob valahogy egyetlen helyre összpontosítja visszhangjait.

Egyes kutatók továbbra is úgy vélik, hogy a vulkanizmus a válasz, és bizonyítékként mutattak be egy aktív vulkánt São Tomé szigetén a Bonny-öbölben.

Az azonban továbbra is rejtély, hogy e fizikai jelenségek bármelyike miért produkál ilyen furcsa óramű pontosságú impulzust 26 másodpercenként.

"Még mindig várjuk a jelenség okának alapvető magyarázatát," - mondja Ritzwoller a szeizmológia következő évtizedeivel kapcsolatos optimizmusával. "Azt hiszem, mindennek az a lényege, hogy nagyon érdekes, alapvető jelenségek vannak a földön, amelyek köztudottan léteznek és többnyire titokban maradnak." (1)

(1) - https://www.discovermagazine.com/envir