John és a földönkívüliek - A férfi, aki megpróbált kapcsolatba lépni az idegenekkel a nagymamája nappalijából

A hatvanas évek közepén, amikor még fiatal srác volt, a vidéki Michiganben élő John Shepherd gondolkodni kezdett az idegen életformákkal val...

A hatvanas évek közepén, amikor még fiatal srác volt, a vidéki Michiganben élő John Shepherd gondolkodni kezdett az idegen életformákkal való kapcsolatfelvétel módjain. "Körülbelül akkor volt, amikor a televízióban a 'Végtelen határok' című műsor ment," - emlékszik vissza.

"Emlékszem, hogy elbűvölt az ötlet, hogy valahogy saját tudományos eszközöket építsek annak a titokzatos jelenségnek a feltárására, amely a földönkívüli élet."

1972-ben a nagyszülei házának nappalijából kezdte megvalósítani álmát azzal, hogy elektronikus hangimpulzus sorozatokat sugározott a csillagok felé. Így kezdődött egy rendkívüli 30 éves történet, amelyet Project STRAT-nak (Speciális Telemetriai Kutatás és Nyomkövetés) nevezett el.

Álma hamarosan betöltötte az ő valamint a nagyszülei életét, akik a szép és szokatlan műszerek, köztük kétcsatornás oszcillátorok, katódsugárcsövek, óriási képernyők között töltötték napjaikat, melyekkel John a beérkező jeleket figyelte, és egy alacsony frekvenciájú adóval sok millió kilométerre adásokat sugárzott a mélyűrbe.

Noha kevés pénze volt, felesleges katonai felszerelések eladásával és egy nagykereskedelmi elektromos raktár segítségével a közeli Traverse City-ben sikerült összegyűjtenie a szükséges anyagokat. A kertben egy kétszintes, 150 000 voltos kimeneti állást emelt egy pár méter magas torony tetején. A nappaliban helyezte el a tudományos berendezéseket, melyek a padlótól a mennyezetig értek az egyik fal mentén.

"Gyakran az emberek, akik éjjel elhaladtak az autójukkal, látták, hogy a nappaliban villognak a fények, és lehúzódtak, hogy megálljanak és megbámulják," - mondja. "Talán ők is a külső határokat fürkészték és azon tűnődtek, mi történik. Emlékszem, egyesek azt hitték, hogy kiépítettünk egy orosz kémrendszert."

A Netflix nemrég mutatta be a "John és a földönkívüliek" című érdekes rövidfilmet, amely az év elején elnyerte a Sundance fesztivál legjobb dokumentumfilmjének járó díjat. Matthew Killip, a nagy tiszteletnek örvendő brit fotós, Chris Killip fia forgatta és rendezte a John 30 éves küldetését bemutató mindössze 16 perces filmet.



Az 1970-es években John rögeszméje apránként felkeltette az újságírók figyelmét is. 1989-ben országos hírnévre tett szert a The Joan Rivers Show-ban való megjelenésével.

Addigra John nagymamája, Irene spórolt pénze segítségével egy tágas, kétszintes laboratóriumot épített a nagyszülei háza mellett. "Miközben a testem a helyi közösségben volt - mondja Killipnek -, az elmém az űrben és más területeken járt, a kozmoszt kutatta." Az akkoriban készült házi filmfelvételek egy futurisztikus belső teret tárnak fel képernyőkkel, konzolokkal és sípoló fénysorozatokkal.

Az előkertben egy óriási adó segítségével naponta több órán keresztül zenét sugárzott az űrbe. Killip először akkor szerzett tudomást Johnról, amikor egy könyvet olvasott az ufókultuszokról, és meglátott egy fényképet, amelyen egy hosszú hajú fiatalember egy sor gép vesz körül, miközben nagymamája mellette ül és kötöget.

"A legtöbb dolgot autodidakta módon sajátítottam el, de nagyapám, aki szerszámkészítőként dolgozott Detroitban, segített a gyakran nagyon precíz gyakorlati dolgokban. A nagymamám volt az, aki ugyanakkor érdeklődött az egzotikusabb témák iránt. Határozott érzéseket táplált a dologgal kapcsolatban, és sok ihletet hozott az életembe." Irene 1988-ban halt meg, és a filmet neki szentelték.

1998-ban pénzhiány miatt John vonakodva ugyan, de kénytelen volt szétszerelni laborját, és mindent raktárba helyezett. A berendezések azóta is ott várnak arra, hogy egyszer talán újból használja őket valaki. (1)

(1) - https://www.theguardian.com/film/2020/