Ezer évig volt eltemetve a Római Birodalom egyik városa a Szahara homokjában, amikor újra felfedezték

A Thamugadi római kolóniát Traianus császár alapította időszámításunk szerint 100 körül az észak-afrikai Numidia tartományban, amely Timgád ...

A Thamugadi római kolóniát Traianus császár alapította időszámításunk szerint 100 körül az észak-afrikai Numidia tartományban, amely Timgád vagy Thamugas néven is ismert.

A harmadik Augusta légióban szolgált veteránoknak létrehozott város több száz éven át virágzott, és így vonzó célpont volt a portyázók számára. A 430-ban történt vandál invázió után az ismételt támadások meggyengítették a várost, amely soha nem tért magához teljesen, és a 700-as években elhagyták. (1)

A sivatagi homok végül betört a városba és eltemette Timgádot. Ezer év telt el, mire az egykori város területére egy felfedező csapat látogatott el egy skót ember vezetésével az 1700-as években.

Az eredetileg Traianus császár által alapított város a közelben élő egykori katonák számára épült, majd születésétől kezdve néhány generáción belül az előőrs több mint 10000 lakosú településsé bővült, ahol római, afrikai és berber leszármazottak telepedtek le.

Legtöbbjük valószínűleg soha nem láthatta Rómát, de Timgád jelentős összegeket fektetett a kultúrába és a római identitásba, annak ellenére, hogy több ezer kilométerre volt magától az olasz várostól.

A római állampolgárság kiterjesztése a nem rómaiakra a birodalom gondosan megtervezett stratégiája volt - tudták, hogy ez jobban működik, ha embereket hoznak be, mint hogy távol tartsák őket.

Hűségükért cserébe a helyi elit részesedést kapott a nagy és hatalmas birodalomban, részesült a védelmében és a jogrendszerben, nem beszélve a modern városi kényelemről, mint amit például a római fürdőházak, színházak és egy fantasztikus nyilvános könyvtár jelentett.

Timgádban volt megtalálható a római világból fennmaradt közkönyvtárak egyik nagyon ritka példája. A 2. században épített könyvtárban a vallás, a hadtörténet és a jó kormányzás témakörei voltak megtalálhatók.

Ezeket tekercseken őrizték és fából készült dobozokban tárolták díszes oszlopokkal elválasztott polcokra helyezve. A polcok továbbra is a város romjai között állnak, ma az UNESCO világörökség része és kulturális emlékműve.

Összesen 14 fürdő maradványa maradt fenn, és egy római papucsot ábrázoló mozaikot találtak egy timgádi ház bejáratánál, amely az első vagy a második századra nyúlik vissza egy "BENE LAVA" felirattal, melynek jelentése: "mosd meg jól".

Ezt a mozaikot, valamint a Timgádban talált több mint 200 másikból álló gyűjteményt egy múzeumban őrzik a helyszín bejáratánál.

A fennmaradt építmények között szerepel egy 12 méter magas, homokkőből készült diadalív, egy 3500 férőhelyes színház jó állapotban, és egy bazilika, ahol a harmincas években egy mozaikokkal gazdagon díszített, nagyméretű, hatszögletű, háromlépcsős keresztelőmedence került elő.

El lehet képzelni James Bruce skót felfedező izgalmát, amikor 1765-ben elérte a város romjait, miután évszázadok óta elsőként látogatta meg a helyszínt. Az akkor még mindig nagyrészt eltemetett települést "kisvárosnak nevezte, de tele elegáns épületekkel". Csupasz kézzel távolították el a homokot, ahol Bruce és útitársai Antoninus Pius császár, Hadrianus utódjának számos szobrát tárták fel.

Mivel 1765-ben nem tudtak fényképeket készíteni, és a szobrokat magukkal sem vihették, ezért újra eltemetették őket a homokba, és folytatták Bruce eredeti törekvését, hogy megtalálják a Kék-Nílus forrását.

Nagy-Britanniába való visszatérése után szkeptikusan fogadták állításait azzal kapcsolatban, amit talált. James Bruce ezen megsértődött és hamarosan nyugdíjba vonult, és további száz évig senki sem végzett kutatást az elveszett város után.

Sir Robert Playfair, az algériai brit főkonzul, akit megihletett James Bruce utazónaplója, amely a Timgádban talált várost részletezte, 1875-ben elindult, hogy megkeresse a helyszínt. Az "Utazások Bruce nyomdokán Algériában és Tuniszban" című könyvében Playfair részletesen leírja, mit talált a kietlen sivatagban.

Néhány évvel később a francia gyarmatosítók 1881-ben átvették az irányítást a helyszín felett, és megkezdték a nagyszabású feltárást, amely addig folytatódott, amíg Algéria 1959-ben függetlenné nem vált Franciaországtól. (2)



(1) - https://hu.wikipedia.org/wiki/Tímgád
(2) - https://archaeology-world.com/buried