Az emberek rendelkeznek olyan génekkel, amelyekkel újranöveszthetnék a saját szemüket, csak az evolúció során kikapcsoltak

Kutatók megállapították, hogy a halakhoz és a gyíkokhoz hasonlóan az emberek is képesek lennének regenerálni az olyan sérült érzékszerveiket...

Kutatók megállapították, hogy a halakhoz és a gyíkokhoz hasonlóan az emberek is képesek lennének regenerálni az olyan sérült érzékszerveiket, mint a szem, de valahol az evolúciós utunk során ezek a gének "kikapcsoltak".

A szemet ért trauma, pontosabban a retina károsodása a vakság vezető oka világszerte, mivel az érzékszerv rendkívül összetett, melyben a fényt detektáló pálcika és csapsejtek hatalmas száma továbbítja a fény által közvetített adatokat a központi idegrendszerünkbe.

Ezért lehetetlen, hogy a retina szövete ugyanúgy regenerálódjon, mint más sérült szövetek, például a bőr vagy a csont.

Azonban az olyan fajok, mint a zebrahal, képesek regenerálni ezt a típusú szövetet, és az emberekben ugyanezen gének 70 százalékban megtalálhatók, beleértve azt is, amely lehetővé teszi számukra a vizuális érzékszervünk regenerálódását.

Seth Blackshaw, a Johns Hopkins Egyetem idegtudósa szerint ez a képesség valójában sok állat, köztük az ember alapértelmezett beállítása, azonban evolúciós fejlődésünk több pontján elvesztettük. (1)

"Kutatásunk összességében azt mutatja, hogy az emlősökben, beleértve az embereket is, megvan a regenerálódás lehetősége, de bizonyos evolúciós nyomás kikapcsolta," - magyarázta Blackshaw.

Miközben mi emberek még az anyaméhben vagyunk, a retina a kifelé növekvő agy és a központi idegrendszer kiterjesztéseként képződik, amely a szemünk hátsó részében található.

A retinán belül a Müller gliasejtek gondnokként és szemünk őrzőjeként működnek, megtisztítva a szemen belüli neurotranszmittereket a különféle törmelékektől, miközben szükség esetén kiváltják az immunválaszt is.

Bizonyos állatokban, például halakban és hüllőkben, ezek a Müller sejtek regenerálják azokat az idegsejteket is, amelyek továbbítják a szemtől kapott fényjeleket az agyban történő feldolgozás céljából.

Thanh Hoang idegtudós és csapata a Johns Hopkins Egyetemen megvizsgálta a sejtekben talált géneket a zebrahalakban, csibékben és egerekben, és megfigyelték, hogyan reagálnak a retina sérülésére a három faj esetében.

A várakozásoknak megfelelően a gének felpörgették az immunválaszt, hogy elősegítsék a sérült szövetek megtisztítását és leküzdjék a közelgő fertőzést. Az egerek emlőssejtjeiben azonban egy hálózat elnyomja a géneket, mielőtt azok megkezdhetnék a regenerációs sejtekké való átalakulást, ahogyan a többi, nem emlős fajnál.

A sejteket irányító alapmechanizmus nyomán a kutatók képesek voltak arra, hogy rávegyék a sejteket arra, hogy megkezdjék a retina idegsejtjeinek regenerálását felnőtt egerekben, miután a retinájukat károsodás érte.

A kutatók gyanítják, hogy ennek a regenerációs képességnek az elvesztése evolúciós kompromisszum lehet, amelyben az emlősök a paraziták elleni küzdelem során fejlettebb szövetregenerációs képességekre tettek szert.

"Tudjuk, hogy bizonyos vírusok, baktériumok, sőt paraziták is megfertőzhetik az agyat. Katasztrofális lehet, ha a fertőzött agysejteket hagyják növekedni és a fertőzést továbbterjedni az idegrendszeren keresztül," - mondta Blackshaw.

Még mindig messze vagyunk attól a stádiumtól, ahol az ember képes lehet regenerálni a sérült összetett érzékszerveit, mint amilyen a szem, de mindez egy teljesen új lehetőséget kínál a jövőbeli kutatások számára, és némi fényt jelenthet az alagút végén a folyamatban lévő, traumák által kiváltott vakság kezelésében az egész világon.

(1) - https://science.sciencemag.org/content/early
(2) - https://www.hopkinsmedicine.org/news/new