1907-ben egy orvos megpróbálta mérlegekkel bizonyítani a lélek létezését

1907-ben Duncan MacDougall massachusettsi orvos úgy döntött, hogy megpróbálja bizonyítani a lélek létezését. Mindössze néhány emberre volt s...

1907-ben Duncan MacDougall massachusettsi orvos úgy döntött, hogy megpróbálja bizonyítani a lélek létezését. Mindössze néhány emberre volt szüksége, akik hajlandóak voltak a felügyelete alatt meghalni, és néhány kutyára.

A skót orvos - olyan okok miatt, amelyekre nem fordított időt, hogy feljegyezze - úgy vélte, hogy a léleknek van fizikai tömege, és így kell, hogy legyen lehetőség a megmérésére.

Úgy képzelte, hogy a lélek varázsütésre távozik a testből, amikor az ember meghal, esetleg azért, hogy egy örökkévalóságig éljen tovább egy mennyországszerű helyen, de irreálisnak tartotta, hogy nem lehet megmérni, mint egy zacskó lisztet.

Ezért úgy döntött, hogy az elmélet bizonyításának legjobb módja az, ha valakit lemér abban a pillanatban, amikor meghal, majd közvetlenül utána. Azt gondolta, hogy a súlykülönbség lenne az elhunyt lélek súlya.

MacDougall olyan önkénteseket keresett, akik alkalmasak lehettek a kísérletre. Olyan betegekre volt szüksége, akik nyugodtak maradnak a haláluk pillanatában, hogy ne zavarják meg a mérlegét, és ne tegyék érvénytelenné a kísérletét.

Olyan halálos betegeket választott, akik tuberkulózisban vagy hasonló betegségekben szenvedtek, akik kimerültek voltak és kevésbé állt fenn az esélye annak, hogy elrontják a mérését.

Az irodájában épített egy ágyat a betegek számára, amit egy nagy mérlegre helyezett. A történet egyes verziói szerint az események során blokkolta a betegek testnyílásait, ez azonban nem igaz. MacDougall tudományos szigorúsága miatt ez valószínűleg azért volt így, mert nem aggódott, hogy a lélek esetleg a betegek alfelén keresztül távozik.

Ehelyett ragaszkodott ahhoz, hogy a testből elveszített minden folyadékot és szilárd anyagot az ágy felfogja és belefoglalja a teljes tömegbe.

Amikor eljött a mérlegelés ideje, a dolgok nem egészen a tervek szerint alakultak.

"Sajnos a mérlegünket nem állítottuk be finoman, és fennállt az esélye annak, hogy a munkánkat ellenző emberek beavatkoznak," - írta az egyik tesztről, amely gyanúsan hangzik, mintha valaki megkérdőjelezte volna, hogy miért méregeti a betegeket, miközben haldokolnak ahelyett, hogy csillapítaná a szenvedésüket.

Egy másik beteg akkor halt meg, miközben még a mérleget állította be.

Úgy tűnt, hogy az egyik beteg a halál pontos időpontjában a híres 21,3 grammal lett kevesebb, míg egy másik 14 grammot fogyott, mielőtt a pulzusát ellenőrizték és igazolták a halálát, majd 42,5 grammal lett könnyebb.

Egy harmadik szintén könnyebb lett, majd nem sokkal később még nagyobb súlyt vesztett, de nem annyit, mint a másik. Míg a legtöbben arra a következtetésre jutnának, hogy amit felfedezett, az egy rossz mérleg volt, ám MacDougall azt a tanulságot vonta le, hogy bebizonyította a lélek létezését.

De mivel a lélek "tudományos mérlegelője" volt, az orvos rájött, hogy kontrollkísérletet kell végrehajtania. Szóval kapott 15 kutyát, és mérlegelés közben megölte őket. A kutyákkal az a helyzet, hogy nem maradnak mozdulatlanul. "Nem volt szerencsém, hogy a kutyák ilyen betegségben pusztuljanak el," - írta, ezért megölt néhány egészséges kutyát.

Azt állította, hogy az állatoknak nincs lelkük, amit elveszíthetnének, ezért nem szabad könnyebbé válniuk, amikor meghalnak. A mérlege szerint a kutyák nem veszítettek súlyt, és MacDougall közzétette az eredményeit, amit szinte azonnal darabokra szedtek.

MacDougall eredményei gyanús módszertana miatt kezdettől fogva hibásak voltak. Maga is elismerte, hogy nehéz megmérni a halál pontos pillanatát.

A nagyon kis betegmintán észlelt bármilyen súlyváltozás a verejték és a nedvesség elpárolgásának is lehet a következménye, amely akkor következik be, amikor a testhőmérséklet röviddel a halál után megemelkedik, mivel a vér már nem hűl le, miközben kering.

A kutyák közben izzadnak, de főleg a mancsukon keresztül, vagyis a fogyás minimális lenne. Vagy, és ennek nagy a valószínűsége, hogy a haldokló emberek nem maradtak mozdulatlanul, és a mérleg egyszerűen nem volt elég pontos. Akárhogy is, orvostársai hónapokig gúnyolódtak rajta.

Vagyis ezzel a módszerrel nem tudta bebizonyítani, hogy létezik a lélek, viszont más értelemben egy kutyagyilkos volt.

(1) - https://www.iflscience.com/editors-blog/