A NASA megerősítette, hogy hivatalosan is beléptünk egy teljesen új napciklusba

A Földünk bajaitól távol Napunk egy meglehetősen csendes évet töltött el. Tevékenységének alapos megfigyelése megerősíti, amit...

A Földünk bajaitól távol Napunk egy meglehetősen csendes évet töltött el. Tevékenységének alapos megfigyelése megerősíti, amit a napkedvelők egy ideje sejtenek, hogy csillagunk egy új ciklusba lépett.

Amióta komolyan elkezdtük nyomon követni a Nap sötét foltjait, észrevettük, hogy aktivitása egy ismétlődő mintát követ, amely nagyjából 11 évente megismétlődik.

24 ilyen ciklus történt, mióta a megfigyeléseket először a 18. század közepén elkezdték rögzíteni. A NASA és az Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) szakértőiből álló testület szerint 2019 decemberében kezdődött a 25. ciklus. (1)

Senki sem hibáztatható, ha nem vette észre a váltást, mivel nem voltak villanások, és nem szóltak kozmikus trombiták. Csak az alacsony hőmérsékletű árnyékok megjelenése lett kevesebb, amelyeket napfoltoknak neveznek nagy szélességeken.

"Részletes nyilvántartást vezetünk arról a néhány apró napfoltról, amelyek az új ciklus kezdetét jelzik," - mondja Frédéric Clette, a Napfolt Index Világ Adatközpontja és a Hosszú Távú Napfigyelések igazgatója. (2)

"Ezek a jövő óriási naptűzijátékainak kicsiny hírnökei. Csak a sok hónapon át tartó általános tendencia nyomon követésével tudjuk meghatározni a két ciklus közötti fordulópontot."

A gyakorlatban a Nap viselkedésének eltérései lehetetlenné teszik az új kezdet azonosítását mindaddig, amíg az nem telik el. Az elmúlt nyolc hónap naptevékenységre vonatkozó adatainak szűrése azonban megerősítette, hogy a tavalyi év olyan unalmas volt, mint amilyen várhatóan a Nap viselkedése lesz a következő évtizedben.

Annak ellenére, hogy évszázadok óta gondosan rögzítettük ezt a 11 éves ciklust, még mindig nincsenek teljesen kidolgozva a ciklusok mögött álló mechanizmusok. A csillagokban a periodicitás meglehetősen gyakori; az univerzumot nézve különféle pulzáló objektumok vannak, amelyek úgy tűnik, olyan időközönként lobbannak fel és sötétednek el, amelyekhez szinte órát lehetne állítani.

Amit a Napunk mintáinak alapján legjobban meghatározhatunk, a mágneses terének változásaihoz kapcsolódik, amelyeket viszont a mélyen áramló plazma összetett áramai vezérelnek.

Hogy pontosan mi húzza és vonja ezeket az áramlatokat ilyen ritmikus módon, az a rész, amelyet még meg kell fejtenünk, de van egy olyan sejtés, hogy a bolygók pályáihoz hasonló periodicitással kapcsolható össze.

"Ahogyan kiemelkedünk a szoláris minimumból és megközelítjük a 25. ciklus maximumát, fontos megjegyezni, hogy a naptevékenység soha nem áll le, csak megváltozik a formája, ahogy az inga kileng," - mondja Lika Guhathakurta, a NASA napkutatója.

Míg a csúcs- és mélypontok ciklusa 11 év alatt zajlik, egy nagyobb, 22 éves ciklust tükröz, amelyet a Nap polaritásának teljes megfordulása határoz meg. 11 évente a pólusok felcserélődnek, és visszatérnek a következő hurok végére.

Ezen átmenetek figyelemmel kísérése segíthet jobban megjósolni az űridőjárást, amelyet nagyrészt a töltött plazma és a sugárzás kitörésések diktálnak, amelyek főként a szolársi maximum idején lövellnek ki vadul az űrbe.

Nagyjából újabb öt év telik el, mire azt mondhatjuk, hogy a Nap agresszívebb szakaszának sűrűjében vagyunk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy most nem kell figyelnünk.

Hogy a 25. napciklus látványos lesz-e vagy sem, azt még nem tudni, bár nem valószínű, hogy robbanásveszélyessé válik. A 24. ciklus végül is viszonylag csendes volt, de főleg az előző ciklusokhoz képest, amelyek valamivel erősebbek voltak a szokásosnál.

"Az, hogy átlag alatti szoláris ciklusról van szó, nem jelenti azt, hogy nem áll fenn a szélsőséges űridőjárás veszélye," - mondja Doug Biesecker, a NOAA Űridőjárás Előrejelző Központjának társelnöke és napfizikusa.

"A Nap mindennapi életünkre gyakorolt hatása valóságos, és fennáll."

Érdemes reálisan is megismerni, hogy ez milyen hatással van, különösen, ha valaki nem űrhajósként aggódik a nagy sebességű protonok és röntgensugarak miatt, vagy nem egy űrmérnök, aki egy csomó kényes műholdat irányít.

Itt a felszínen, amelyet több tíz kilométeres légkör árnyékol, a napciklusok alig észrevehetők. Ha szerencsénk van, akkor a szoláris maximum idején enyhe élénkülést tapasztalhatunk a sarki fény tevékenységében, de legtöbbször nem kell túlságosan aggódnunk az életet megsemmisítő napkitörések miatt.

(1) - https://nso.edu/press-release/sunspot-cycle-is-stabili
(2) - https://www.nasa.gov/press-release/solar-cycle-25-is